A közönséges tiszafa /Taxus baccata/ mérgező hatása régóta ismert. Méreganyagainak toxicitása vetekszik a legerősebb alkaloidokkal. Azonban kémiai szempontból ezek a vegyületek nem alkaloidák, hiszen nem tartalmaznak gyűrűikben nitrogén atomokat. A tiszafa mérgek változatos szerkezetében talán az egyetlen közös vonás a diterpén váz. Ennek alapján ezek a mérgek a nyitvatermőkre jellemző terpenoid anyagcseréből származnak. A sokféle tiszafa toxin közül a legismertebb a taxol, melyet az oregoni óriás tiszafa/ Taxus brevifolia/ kérgéből nyertek ki. A molekula igen bonyolult, pontos szerkezetének kiderítése az 1960-70-es években heroikus munkával sikerült.
Világhírét egy rákellenes természetes eredetű vegyületeket kereső kampánynak köszönheti. A tesztelésre a világ minden tájáról beküldött több ezer minta közül a 650.számmal jelölt taxol volt az egyik legerősebb sejtosztódást gátló vegyület.
Természetesen azonnal elkezdődtek a kutatások a biológia hatás mechanizmusának felderítésére. Már a kezdeti eredmények is meglepőek. A taxol ugyanis nem anyagcseregátló, nem szintéziseket, transzportfolyamatokat stb. gátol. Elsődlegesen kötődik a sejtosztódást és a sejten belüli mozgásokat irányító mikrotubulusokhoz, és azok lebomlását akadályozza.
- A taxol fontosabb kémiai adatai
—A mikrotubulusok csövecskék a sejben, a tubulin fehérje két típusának kapcsolódásából létrejött egységek /tubulin dimerek/ összekapcsolódásából /polimerizáció/ jönnek létre. A beépülés a cső egyik végén/ un. +oldal/ nyújtja a cső hosszát , míg a másik végen az egységek leválásával, kiszabadulásával /un. – oldal/ rövidül a cső. A mikrotubulusokat alkotó szabad és kötött tubulin molekulák együtt léteznek minden sejtben. Arányuk egy dinamikus egyensúlyi állapotot hoz létre. /3.kép/.
- Mikrotubulus felépítése
A taxol lerombolja ezt a dinamizmust. Mindaz amit a sejtekben ez a tubuláris rendszer mozgatott a taxol hatására megáll. Szinte „lefagy” az élő rendszer.
Osztódás után nem jut a sejtmag a helyére, néhány sejtszervecske mozgatása megtorpan számos sejten belüli anyagszállító folyamattal/endocitózisok/ együtt. A sejt egész belső infrastuktúrája összeomlik.
A taxol csapás annyira központi , hogy a sejt saját védelmi rendszerei szinte teljesen tehetetlenek. Nem is tudom mi a megrázóbb: az általánosan ismert osztódásgátlók okozta káosz, vagy a taxol okozta dermedt állapot. Az eredmény persze ugyanaz: az egészséges sejteknél gyorsabban osztódó kergült tumorsejtek képződése visszaszorul.
A taxol gyakorlati felhasználása akkor kezdődött, amikor kidolgozták a Taxus baccata leveléből történő előállítását un. félszintetikus eljárással. A levél egy könnyebben újratermelődő forrás, mint a fakéreg és begyűjtése nem okoz súlyos környezetrombolást.
Az eljárás lényege, hogy a bonyolult diterpén alapváz felépítését rábízzák a tiszafa levél sejtjeire, melyek elegánsan lombikok és más drága berendezések nélkül elvégzik ezt a szintézist. Az anyagcserében létrehozott vegyületet kivonják a levélből és a gyógyszergyártók a továbbiakban már laboratóriumban végzik a szükséges további kémiai átalakításokat.
Amerikában a taxol hatóanyagot paclitaxel néven törzskönyvezték. Ismert még egy változata a docetaxel. Ezek a gyógyszerek napjainkban a legnagyobb értékben forgalmazott citosztatikumok. Évente sok ezer embertársunknak segítenek a gyógyulásban életesélyt és reményt adva nekik.
Források: bioinformatika blogspot.com drugs.expert.com rsc.com
Nagyon érdekes cikk
Kedves János!
Érdeklődöm, hogy a ledarált (mulcsolt) tiszafa mérge meddig veszélyes. Talajtakarásra alkalmas-e bárhol vagy inkább csak a dísznövények alá tegyem vagy inkább oda se. Sok helyen keresgéltem a választ, nem találtam, remélem, Ön tud segíteni.
Köszönettel:
Eszter