Növényekben keletkező üvegszerű, sűrűn folyós váladékok, melyek levegőn előbb-utóbb megszilárdulnak. Bonyolult, összetett anyagok, melyekben a fő komponens mellé sok más elsősorban illatot, színt és keménységet meghatározó molekula társul.Zömmel sebzéskor keletkező kóros anyagcseretermékek, de ismerünk természetes állapotban keletkező gyantákat is.
A fenyőbalzsamot, vagy a gyümölcsfákon keletkezett mézgát szinte mindenki ismeri, azonban más növénycsaládokban is találunk gyantát termelő fajokat/pl Apiaceae, Leguminosae, Cannabaceae stb., vagy számos trópusokon élő faj/.A váladéktermelés fás szárúaknál általában a farész szöveteinek járataiban történik. A fát dúsan behálózó csatornákat, üregeket belülről kisebb sejtek bélelik/epithel /, amelyekben a viszkózus vegyületek szintézise történik. A kiválasztott termékeket a csatorna és üregrendszer raktározza/1.kép/
Gyantajáratok a fenyöfa törzsében
Lágyszárúaknál: például a kender, vagy komló esetében általában a női virágzat felleveleinek felszínén kiválasztásra módosult mirigysejtekben történik ezeknek a speciális vegyületeknek a termelése.
A gyanták és balzsamok kémiai alapszerkezete hasonló, a fő alkotóelemeik a diterpén típusu gyantasavak és származékaik. A balzsamok emellett mindig tartalmaznak különböző illóolajokat. A balzsam tehát lényegében illóolajjal kevert gyanta, amely rendszerint sziruposabb folyósabb állagú. A gyanta-, és mézgadrogok változatos összetételük miatt alakjukban, színükben, illatukban vagy ízükben nagyon különböznek egymástól/2.kép/. A balzsamok és gyanták vízben nem oldódnak.
Különböző gyantatípusok
Az általánosan ismert fenyőbalzsamot a Pinus és Abies fajok törzséből sebzéssel nyerik. A termékből az illóolajat vízgőzdesztillációval eltávolítva kapjuk a fenyőgyantát és ennek tovább finomított típusát a hegedűgyantát/ Colophonium/.
A mézgák/gumigyanták/ kémiai alapegysége szénhidrát és mindig találunk bennük fehérjét, valamint illat és színanyagokat. A gyantákkal ellentétben meleg vízben jól oldódnak. A mézgák és gyanták együtt is előfordulhatnak. Ezekből az elegyekből a mézga forró vízzel könnyen kioldható.
Arab mézga – közismert nevén gumiarabikum
A különös anyagcseretermékeket ősidők óta használja az ember különböző célokra. Már az ókori agyagtáblák és papirusztekercsek is említik gyakorlati és kultikus célú felhasználásukat. Régi természetes ragasztó-, bevonó-, és kötőanyagok a kopál, szandarak és dammar/macskaszem/ gyanták.
Dammar/ un macskaszem/ gyanta Indonéziából
Számos gyanta orvosi alkalmazása is jól ismert egymástól távoli kultúrákban: antiszeptikus, gombaölő és gyulladáscsökkentő hatásukat füstölőkben égetve biztosították. A Pistacia lentiscus gumi-gyantája a mastix volt az első lyukas fogakat tömítő anyag. Ma a rágógumik egyik alapanyaga.
A tömjén/Olibanum/ és mirrha gyantákat már 5000 éve gyűjtik a tömjénfák/ Burseraceae/ természetes élőhelyein az Arab-félszigeten/6.kép/. Az illatos gyantákat napjainkban is gyakran használják ott ünnepeken, vagy vallási-kultikus célokra.
Szomáliai balzsamfa
Napjainkban – akár a mindennapi élet szintjén is – a gyantákat, balzsamokat és mézgákat széles körben használják. Gyantákat tartalmaznak a szájápolás anyagai, számos szappan és testápoló krém, vagy néhány méregdrága parfüm. A nyomdaipar és a papíripar, a textilipar, a festékipar a ragasztástechnika fontos segédanyagai között ma is szépszámmal találkozunk velük. Az élelmiszeriparban a gummi arabicum másnéven arab mézga/ E 414/ általánosan használt térfogatnövelő, stabilizáló adalék levesporokban, üdítőitalokban, szörpökben és édességekben. A rágógumik természetes anyaga a már korábban említett mastix. A komlógyanta anyagai adják a sörök ízét, illatát stabilizálják habját és tartósító hatásuk is jelentős. Komlógyantákat tartalmaz számos nyugtató, enyhe altató hatású gyógyszer is.A mindennapi hírekben gyakran szerzünk tudomást a kendergyantákról mint kábítószerekről. Az indiai vadkender gyanta egyik összetevője a hirhedt kábítószer hatású THC/ TetraHidroCannabinol/ a marihuana és a hasis hatóanyaga.
A művészetek világában sem kell sokáig kutatni a gyanták után. A régi festmények a katedrálisok freskói, oltárképei mindig tartalmaztak növényi gyantákat. Az alapozók és festékek pontos receptje hétpecsétes titok volt, csak a beavatottak ismerték. Egy egy nagy festmény évszázadok óta őrzi sajátos formában a gyantamintákat. A koncerttermekben is állandó kellék a fenyőfa váladékából készült hegedűgyanta hiszen a nagybőgő vagy a Stradivari is csak nyekereg, ha nincs jól gyantázva a vonó!
Az ember lassan rádöbben, hogy bármerre térül fordul a világban szinte mindenütt találkozik a gyantákkal ezekkel a növényi anyagcserében keletkezett változatos összetételű sokoldalúan használható anyagokkal.