Legendás fügefák

Ázsiai monszunerdők fa óriásai  törzset támasztó különös palánkjaikkal, vagy arcunkba simító lecsüngő léggyökereikkel. Parkokban, kis falvak főterein vagy faluszéleken álló tisztelet övezte  ligetek, melyek fa ősét ma már nehéz megtalálni, de a legyökerezett vegetatív sarjak árnyat adó hűvösében egy egész falu megpihenhet. Vallásos áhitat szent fái a budhista templomok környékén. Óriásfák koronájában buján terjedő alattomosan kígyózó növények, a fa törzsén tekergő táplálékfelszívó hajtáseredetű gyökereikkel, melyek ölelésébe pár száz év alatt a  fa-kolosszus belepusztul. Távoli botanikus kertek agyonfotózott  fa sztárjai. Bibliai tájak faligeteinek magányos hagyás fái, melyekhez minden nap zarándokok látogatnak, hogy feltöltődjenek a hely varázslatos atmoszférájával….Minden egyes példány külön egyéniség. Csupán egy a közös bennük: Mindannyian fügefák. Közük kerül most néhány bemutatásra.

Ficus subscrabrida – Fafojtó füge

Nagyon különös növény,Magja rendszerint madár ürülékkel kerül a lombkoronába. Kicsírázik egy fa bármelyik ágán, és növekedésnek indul. Ártatlan epifitonként kezdi életét. Gyökereivel körülöleli a fa testét, egészen le a talajszintig. Egyre erősebb,   végül hálóként fonja be a növény törzsét. Lombja is egyre nagyobb lesz, a fa elől  is elveszi a fényt. Az idő haladtával lassan, de biztosan megfojtja a szállást adó fát.  Az erős, rácsos, gyökérrendszere üres torzóként mutatja az elpusztított fa  törzsét.

Ficus benghalensis – banyan fa

A gigantikus méretű, sokszor 30-40 méter magasra növő, 8-10 méter kerületű banyan – indiai fügefák a monszun dzsungelek klasszikus óriásai. Törzsüket hatalmas lemezes palánkgyökerek támasztják és külön érdekesség, hogy légzőgyökereik nem a talajszinten erednek, hanem az alsó ágakról ereszkednek alá, körbefonnak mindent, ami útjukba esik, majd tovább nyúlva elérik a talajt és behatolnak a földbe.    Ta Prohm az angkori templomegyüttes kedvelt látványossága, mert a régészek abban az állapotban hagyták, ahogyan Henri Mouhot és francia expedíciós társai az 1860-as évek legelején, az őserdő mélyén rátaláltak A hatalmasra növő banyan – indiai fügefák és az Indokína e vidékére jellemző kapok-fák összefüggő, itt-ott áthatolhatatlan hálóba fonják a templom kapuit, szentélyeit és galériáit. A fák és a kövek annyira összenőttek, hogy ha a fák kiszáradnak, vagy kivágják őket, az általuk körülölelt falak is összedőlnek A dzsungel közepén, a fák fogságában álló Ta Prohmot az örökkévalóság aurája lengi körül.

Ficus sycomorus – szikomor füge, szikomorfa

A gyakran tőben elágazó, 10-15 m magas, vízszintes ágú, olykor 2 m tőátmérőjű, de mindig alacsony  törzsű fa könnyen megmászható. Hosszú, erős gyökerei biztosan tartják sűrű, kitűnő árnyékot adó, terebélyes koronáját.. A Szentföldön ősi, harmadkori reliktum faj. A meleg, tengerparti zónában, a Jordán-völgyben, de leginkább mély fekvésű síkságokon pl Jerikó környékén élt nagy tömegben (1Kir 10,27). Igen hosszú életkora és az olajfáéhoz hasonló rendkívüli sarjadóképessége miatt a túlélés, a halhatatlanság jelképe. Ha a homok teljesen betemeti, vagy a szél kifújja gyökerei közül a homokot, képes igen hosszú idő után is újra hajtani. Gyökerének szilárdsága a hit erejét jelképezi. Inkább a száraz klimát kedveli. Az Arab félszigeten és  Izraelben árnyat adó faként utak mellé ültetik ősidők óta.. A Jerikóba vezető út mellett is állt néhány ilyen fa Jézus idejében Zakeus örömére. Alsó ágai csaknem vízszintesek, messzire kinyúlnak. Alacsony törzse lefelé erősen szélesedik, hosszirányban árkolt. Hosszú életű fa, nem ritkák az ezer éves példányok. A Jerikó főtere mellett álló szikomorfa is igen idős egyed, noha pontos korát nehéz meghatározni, mert nem növeszt évgyűrűt.

 Az egyiptomi kultúrában igen ellenálló és az örök életet szimbolizáló tulajdonsága miatt gyakran szikomorfából készítették a múmiakoporsókat Törzsét a Biblia tanúsága szerint elsősorban gerendának, az épületek tetőszerkezetének ácsolására használták. Szív alakú, illatos, alsó felén fényes, kissé szőrös leveleit  általában nem hullatja le. Az esztendő folyamán többször is terem. Gyümölcse a rövid ágakon és a törzsön fürt alakban helyezkedik el megérve is gyakran savanyú marad, ezért már a bibliai időkben is a szegények eledele volt., a piacon manapság nem árulják

 A virág megtermékenyítését végző vadfügedarázs (Sycophaga sycomori) szúrása a magházakat a fügénél leírt módon itt is gubacsképződésre ingerli, ezek az áltermések is ehetetlenek. Ennek megakadályozására a régiek hegyes késsel megfelelő módon behasították az éretlen kis fügét, hogy a darázs elkerülje. A termés bevágása egyúttal etiléntermeléssel jár együtt, ami a terméseket gyors növekedésre és érésre serkenti: 3 nap alatt sokszorosukra nőhetnek. .Az Ószövetségben emlitik hogy Tekoa vidékén a júdeai pusztaságban pásztorkodó Ámosz  próféta  száraz nyárvégeken. a Jerikó környéki fügetermesztőknél dolgozott ilyen „szurkáló emberként”. A „fügeszurkálást” az ókori Közel Keleten  napszámosok végezték, Egyiptom és Ciprus szegényebb vidékein még a múlt században is.

Ficus benjamina – csüngő ágú füge

 A fák fiatal korukban az alsó, gyakran vízszintes  ágaikból nagyszámban képeznek hajtáseredetű járulékos tápanyagszállító léggyökereket, melyek  amíg a levegőben lógnak egyszerű  parásodott  bőrszövetű csüngő vékony ágakhoz hasonlítanak. A talajt elérve azonnal gazdagon elágaznak.  A tápanyag szállító léggyökerek nem élnek hosszú ideig és feladatuk a hatalmasra növekedö lombozat pótlólagos tápanyag és vizellátása.. Idősebb fáknál, mikor az intenzív növekedés befejeződött a  csüngő gyökerek helyett az alsó ágakból néhány erősen fejlett  néha törzsvastagságú oszlopszerű támasztó léggyökér fejlődik. Ezek tartják a hatalmas, messzire kinyúló közel vízszintes oldalágakat.

Ficus macrophylla-nagylevelű füge

Idős példánya egy Sri Lankán található híres botanikus kertben

 

.

 

 

Különc természetű fügefák

A füge az ókori Egyiptomban a fáraók csemegéje, gyógyír volt az ókori ember sebeire, a római katonák mindennapi tápláléka, a Biblia egyik gyakran említett növénye, az ígéret földjének áhított gyümölcse. Termesztése legalább négy-ötezer évre nyúlik vissza. Az egyiptomi, a babilóniai, a görög és a római fügetörténeteknek se szeri se száma. A füge állítólag még háború kiváltója is volt. (Karthágóban jobb füge termett, mint a Római birodalomban…).

A füge a keleti kultúrákban is előkelő helyet szerzett. Az iszlám mellett a hinduizmus, a buddhizmus is szent faként tiszteli, mert egy ilyen fa alatt világosodott meg Szidharta herceg. A banyánfa  Robinson Crusoe lakhelyéül szolgált hányattatása során.. A Bibliában is többször szó esik a fügékről. Az alacsony termetű Zakeus például egy szikomorfára /Ficus sycomorus/) mászik, hogy láthassa Jézust.

A nagyjából 800 fajt számláló Ficus nemzetség az eperfafélék családjának/Moraceae/ tagja. Előfordulnak közöttük óriási fává növő, de bokor alkatú és törékeny kúszónövények is. Jellemzően a trópusi és a szubtrópusi övben terjedtek el, a géncentrumuk Nyugat Ázsia és a Földközi Tenger vidéke. Legészakabbra merészkedő képviselőjük a közönséges füge/Ficus carica/, amely a Mediterráneumból költözött fel hazánkba  is, ahol általában 2-3 méteres bokorrá fejlődik. Valószínűleg természetes körülmények között nem maradna meg, de védett helyen, déli házfalak oltalmában még termést is érlel kertjeinkben. Ujjasan karéjos, nagy levelei szépek, illatosak, a nyár végén érő gyümölcsei finomak. Termesztési körzetének északi határán túl a meleg, déli fekvésben, védett helyen, sok napfényen érzi jól magát. A füge talajban nem válogatós, igénytelennek mondható. Köves, sziklás, száraz talajokon is szépen fejlődik. Általában évente kétszer hoz teremést. Az értékes gyümölcsöt a második hullámban, nyár végén hozza.  A fügék közös jellemzője a vastag levéllemez, amelyet kifejlődéséig egy vékony – néhány fajon vöröses – képlet borít. Ez a hártya a levél kihajtása után lehull. Szintén jellemző a hajtások sérüléseiből csepegő sűrű, ragadós, fehér – sok fajnál mérgező – tejnedv és a törzsön, hajtáson fejlődő jelentéktelen egyivarú virágok. A porzós virágok mellett kétféle termős virágot találunk, melyek egy különös, jellegzetes serlegvirágzat belsejében vannak elrejtve rendezetlenül, vagy zónákban.

Ficus virágtípusok és elhelyezkedésük a serleg virágzatban

 Sok száz parányi virág alkot egy, a füge terméséhez hasonló virágzatot. A virágok a kehely formájú virágzati tengely belső oldalán, sűrűn egymás mellett helyezkednek el. A  tengely később elhúsosodik, és ez alkotja a füge gyümölcsét. A virágzási időszakban hosszában kettévágott „fügékben” jól látszanak a befelé néző virágok; később a szivacsszerű üreg összeolvad, és összefüggő húsos állományt alkot. A fügék zöme kétlaki növény de a csak hímvirágokat és csak nővirágokat viselő bokrokon kívül egyes csoportokban (pl. szmirnai csoportban) hímnős virágú öntermékenyülésre képes/egylaki/ fajok, fajták is előfordulnak. Ekkor a porzós virágok általában a serleg nyílása alatt vannak, a hosszú , vagy rövid bibeszálú termős virágok mélyebben helyezkednek el.

A nálunk termő típusok csak nővirágokat fejlesztenek és beporzás nélkül érlelik be mag nélküli gyümölcseiket.

A gyümölcs sok apró csonthéjas termésből kifejlődő terméságazat, amit áltermésnek neveznek. A gyümölcsök alakja fontos rendszertani bélyeg — a lapos gömbtől a megnyúlt körtéig — fajtánként és típusonként eltérő. Színe a lilásfeketétől a zöldessárgáig a legkülönbözőbb árnyalatú lehet.

 A megporzás számos fugefajnál igen bonyolult, gyakran az apró milliméteres méretű fügedarazsak közreműködésével valósul meg. A kaprifikuszok virágait beporzó parányi rovarok nőstényei megtermékenyített petéiket a termős virágok bibeszálaiba helyezik. A rövid bibeszálú termőbe került petéből lárva fejlődik, a hosszú bibeszálú virágba került pete elpusztul. A rövid bibeszálú virágokat tartalmazó serlegekből gubacs a hosszúszálúból pedig izletes füge áltermés fejlődik megfelelő körülmények között A szmirnai fügék virágai önbeporzók a rovarok közreműködése nélkül  izletes sokmagvú álterméseket teremnek. A közönséges vagy adriai fügék áltermései megtermékenyítés nélkül (partenokarpia) fejlődnek és rendszerint mag nélküliek. Az un San Pedro csoport füge fajai a második és harmadik csoport tulajdonságait egyesítik magukban,vagyis részben önbeporzók, részben partenokarpok. A  hazánkban tenyésző fügebokrok a harmadik csoportba tartoznak. A fügedarázs Magyarországon vadon nem fordul elő, ezért a kaprifikuszok nálunk nem teremnek. A déli országokból hozzánk kerülő, koszorúba fűzött, préselt füge a szmirnai típusú bokrokról származik.

A kaprifüge/kaprifikusz/ és a megporzását végző fügedarázs együttélése minden bizonnyal az egyik legbonyolultabb növény-rovar kölcsönhatás  a természetben.

 A kaprifikuszoknál a virág megtermékenyítését végző fügedarázs szúrása és petézése a rövid bibés magházakat gubacsképződésre ingerli, ezek az áltermések ehetetlenek viszont bennük fejlődnek ki a  darázslárvák. A hímek gyorsabb fejlődésűek, hamarabb érik el az ivarérettséget. .Még itt a csökevényes  gubacs termésben termékenyítik meg a virágban fejlődő nőstényeket hosszú tojócsövükkel átszúrva a magházbölcső falát. Ha marad még erejük kirágják magukat a termésfalon és kijutva pusztulnak el, de számos hím egyed a termésben leli halálát. Számukra a gubacs nászágy és egyben koporsó is rovarlétük egyetlen tere!

A később kibúvó már termékenyült repülésre képes szárnyas nőstények  a gubacs üregének elhagyásakor áthaladnak a porzós virágok zónáján és a virágpor rájuk szóródik. A nõstény állatok petézõ helyet keresve eljutnak azokba a serlegvirágzatokba is, melynek csak hosszú bibés magházai vannak. Itt a tojócsövük nem tud behatolni a megfelelõ mélységre a magkezdeményben, így a lerakott pete ezekben a virágokban elpusztul. Az áltermésben mocorogva azonban megtörténik a beporzás, így a megtermékenyült magkezdeményből  kifejlődik a mag majd beérik a termés is. Az új életnek nyilvánvalóan itt is ára van!

Az  egyszerűsített történetet olvasó nehezen talál higgadt szavakat. Sokakat emocionálisan is felkavar(volt aki megfogadta ezután nem eszik fügét), mások értetlenül állnak, kérdések tolulnak fel, melyekre nehéz választ keresni. Józannak tűnő érvek berzenkednek pazarlásról, célszerűségről, hasznosságról jóról és a rosszról .Vegyük tudomásul a természet más törvények szerint működik!

 

 

 

Növényi életformák – ablakosnövények

 Az ablakosnövények különös  módon alkalmazkodnak az erős napsütéshez és a szárazsághoz. Pozsgás leveleik  teljesen a  laza, homokos talajba húzódnak, így csökkentik a párologtatást. Csak a   talajszinten levő felszínt borító, lencseként működő, átlátszó réteg látszik ki a földből, ami összegyűjti a fénysugarakat, és a mélyebb már fény nem érte régióba a fotoszintetizáló sejtekhez irányítja azokat. A Fokföldről származó Fenestraria fajok levélkéi csoportosan fejlődnek, felfelé állnak, bunkó alakúak, alsó részükön elvékonyodnak.A levelek felső, ellaposodott végén klorofill nélküli fényáteresztő sejtek vannak.Ez életfontosságó számukra, mert természetes élőhelyükön szinte az egész növényt befedi a homok, és csak az “ablakok” látszanak ki, így jut a mélyebben található asszimiláló rész elegendő fényhez.

Ez a Haworthia faj  valódi ékszerként ragyog ahogy a felülről ráeső fényt elnyeli és a leveleinek a szöveteiben lévő zselés anyagon megtöri. A levelek felső harmada, fele “ablakos”,  a vastagabb levélerek mintázata tovább fokozza a díszítő hatást!