A burgonyafélék családjába tartozó Physalis alkekengi, népies nevén zsidócseresznye színes, érdekes felfújt csészéjű termése. A termés magában egy a családban gyakori narancssárga bogyótermés, amelyet a termésen maradó, zárt élénk színű burokká fejlődött csésze tesz látványossá.
A bogyót a világító narancsvörös vagy tűzpiros lampionszerűen fölfúvódott csészelevél zárja magába, ami tartósan a növényen marad. A színes burkolatot a lebontó mikroorganizmusok gyakran hamar kikezdik és ősz végére már csak a csészeburok. levélereinek a váza marad meg közepén a “függöny mögé rejtezett” színes bogyóterméssel. A termés mérgező!!! Hazánkban elsősorban a középhegységekben fordul elő és kertekben is ültetik, ma még elég gyakori.
A lampionvirág rokona, a perui hólyagcseresznye/ Physalis peruviana /, a kertek dísznövénye ehető, ízletes termésű növény. A paradicsomhoz hasonlóan bokrosodik, gyakran elfekszik. Amíg a termés meg nem érik, a papírszerű csészelevelek lampionszerű burokként veszik körül a gyümölcsöt. Fontos, hogy megvárjuk a termés teljes beérését, mert éretlenül ez is mérgező. Az érett gyümölcs nyersen is üdítő csemege, de gyümölcssaláták alkotóelemeként, kompótként is kiváló, s még akár lekvár is készíthető belőle.
Megjegyzendő, hogy ismertek más felfújt hasonló formájú termések. Az erdeinkben honos hólyagfa cserje, vagy a parkokban gyakran ültetett csörgőfa termése is hasonló, csak nem ennyire dekoratív. Az utóbbi két faj termése azonban toktermés.