Szövettan – fatest, évgyűrűk

A fák törzsében, ágaiban az évek során kialakult szöveti szerkezet tükrözi a fatest működését és a fát felépítő szövetelemek összetételét. Az évszakoktól függő szakaszos működés jól látszik az évgyűrűs szerkezetben. A mi éghajlatunk alatt pl. a fatestet létrehozó kambium nem működik egyenletesen. Tavasszal tág üregű elemeket hoz létre, (korai fa), később mind szűkebb üregűeket, ősz felé már inkább csak vastagfalú, szűk üregű rostokat, míg télen egészen beszünteti működését.  Az egy év alatt keletkező faelemek összességét nevezik évgyűrűnek. A fatestnek egy év alatt történt gyarapodását könnyen meg lehet állapítani, mert az évenként keletkező évgyűrűk között ott, ahol az előző év szűküregű elemei és a következő év tágüregű elemei érintkeznek, éles határvonal, (évgyűrűhatár) látszik. A fatest éves gyarapodása tehát két részből áll: a tavasszal és nyáron létrehozott elsősorban szállító elemeket tartalmazó részből/ korai pászta/ és az zömében ősszel keletkezett vastagabb falú szilárdító rostokból/ késői pászta/.  A két rész határvonala az évgyűrű.

.A fenyőfélékre jellemző homoxyl szerkezetű fatestben csak vízszállító sejteket tracheidákat találunk a korai pászta részben és zömmel csak rostokat a késői pásztában. Ebből a  mikroszkóposan eléggé homogén fatest típusból hiányzanak a tágabb üregű. nagyobb vízszállító csövek, a tracheák.

A zárvatermő fákban a tracheidák mellett több-kevesebb tágabb vízszállitó csövet – tracheát – is találunk. Ezek az un heteroxyl szerkezetű fák. A szórt likacsú fáknál az évgyűrű sávjában ezek rendszertelenűl, szétszórva láthatók a mikroszkópos keresztmetszeti képeken. Rendezettebb szerkezet jellemző a gyűrűs likacsúfákra, ahol a tág üregű tracheák a tavaszi pászta részben fejlődnek csupán.

A trópusi fafajoknak nincsenek évgyűrűik, de a csapadékosabb és szárazabb időszakok váltakozása gyakran azokhoz hasonló növekedési zónákat hoz létre.

A fák évgyűrűs szerkezetének fontos gyakorlati jelentősége van, mert pl. a döntött fák korának megállapítása az évgyűrűk megszámlálásával történik. Szépen megolvashatók a luc, jegenye, erdei, fekete és vörösfenyő  évgyűrűi. Lombos fáknál már körülményesebb a művelet, ezeknél gyakran különféle festékekkel teszik láthatóvá az évgyűrűket.