A tejnedv/ latex / általában fehér, ritkán sárgás (pl. vérehulló fecskefű) folyadék, amely tulajdonképpen a sejtnedv vizes emulziója. Az emulzióban a legjelentősebb szuszpendált anyagok a terpenoidok, olajok, gyanták és zárványok. Utóbbiak közül különösen érdekesek a rendszertanilag is jellemző keményítő szemcsék. Az összetevők aránya növényenként is eltérő lehet. Egyes növényekben a latex olyan anyagokat is tartalmazhat, amelyek általában nem találhatók a tejnedvben pl papain a dinnyefában, vagy a mák alkaloidjai/ morfium, kodein, papaverin stb/.
A tejnedvet sajátos tejcsövekben/ laticiferek / tárolja a növény.
A tejcsövek fala vastagabb és több hemicellulózt, pektint tartalmaz mikroszkópban könnyen felismerhető. A sokféle anyagot tartalmazó tejnedv a tejcsövekben az un autofág vakuolumokban keletkezik, melyekben a fagocitózissal bekerült citoplazma vegyületek és sejtalkotók lízissel lebomlanak.Ezt követően ezek az autofág provakuolumok fuzionálnak és kialakul egy nagyméretű központi tejnedv raktározó vakuolum. A tejnedv tehát vakulomban raktározott citoplazma anyagcsere termék.
A tejcső/ laticifer / egy intenzív növekedésű egy irányban megnyúlt sejttípus, melyben a sejtmag osztódásait nem követi új harántfalak kialakulása így a sejt idővel poliploiddá válik/ endopoliploidia /. 
A megnyúlt sejtek később elágazhatnak, integrált hálózatot alkotnak, de mindvégig önállóak maradnak jól elkülönülnek a környező sejtektől. Két típusukat különböztetjük meg: tagolt és tagolatlan laticifereket. Utóbbiak elágazásaikkal összekapcsolódnak: anasztomizálnak/. Egyébként a teljes csatornarendszer a növényben akár több kilométeres is lehet, egy kifejlett tejcső a nagy tejnedv vakuolumok mellett rengeteg sejtmagot tartalmaz.