Szövettan – gázcserenyílás(sztómakomplex)

 A hajtás bőrszövetének jellemző részei a gázcserenyílások, sztómák. A sztóma az epidermisz alapsejtek közé ékelődő két vagy több sejtből álló, un merisztemoidokból képződő sejtcsoport. Elhelyezkedése a levélerek lefutásához igazodik: párhuzamos erezetnél rendezett, hálózatos erezetnél szórt. Vízi növények úszó levelein alig található sztóma és mindig a levél felfelé álló színi, adaxiális oldalán. Szárazföldi növények esetében a sztómák általában a fonákon az abaxiális oldalon helyezkednek el. Elsősorban a hajtásrendszeren a leveleken fejlődnek, a tengelyszerveken és virágleveleken kisebb számban találhatók.  Számuk tipikus esetben általában 150-200/ négyzetmilliméter.

 A sztóma a sejtlégzési-, és a fotoszintetikus gázcsere valamint a párologtatás fő helye. A sztómakomplex központja a két zárósejt, melyek a légrést fogják közre. Ez a rés a belső szövetek felé a légudvarral közlekedik. A zárósejtekben zöld színtesteket/ kloroplasztiszokat / találunk. Az itt történő fotoszintetikus folyamatoknak a sztóma nyitásában és zárásában nagy szerepe van. A zárósejtekhez  általában működésüket segítő melléksejtek kapcsolódhatnak. A zárósejtek víztartalmától függően a légrés kinyílik vagy bezárul. Ez teszi lehetővé a növények gázcseréjének és párologtatásának szabályozását.A legtöbb kétszikű növényben a zárósejtek babszem alakúak, míg az egyszíkűekben általában súlyzóhoz hasonlíthatók

Amikor a zárósejtek víztartalma magas, a vakuólum és a sejtplazma feszítő hatást gyakorol a sejtfalra. A gázcserenyílások zárósejtjeiben a sejtfalnak a csúcsok felé eső része vastagabb  mint a többi részen. Ezért a sejtek kifli alakban meggörbülnek, és a légrés kinyílik. Amikor csökken a sejtek víztartalma, és ezzel a sejten belüli turgornyomás, a két zárósejt egymáshoz simulva bezárja a légrést.A vastagodott falrészek minden sztómatípus esetében a zárás-nyitás folyamatban játszanak szerepet.