A zárvatermőknél számos olyan virágbiológiai mechanizmus alakult ki, amely az idegen beporzást(allogámia) elősegíti. Gyakori eset a dichogámia a porzók és a bibe különböző időben való érése. Két formája ismert: a ,, nőelőzés” (proterandria) során a portokok korábban kinyílnak és a virágpor kiszóródik, mielőtt a bibe megporzásra alkalmassá válna. A ,,hímelőzés”-nél (proterogynia) a bibe már funkcióképes, a portokok azonban még zárva vannak. A proterandria gyakoribb a zárvatermőknél, több nagy növénycsaládban( ernyősvirágúak, fészkesek, harangvirágok) szinte általános. A proterogyynia csupán a koratavaszi geofitonoknál fordul elő.
A proterandriát a nagy virágú harangvirágoknál könnyen megfigyelhetjük. A kinyílt virágokban a lazán összefüggő csavarodott hosszúkás portokok még a bibekaréjok kinyílása előtt kiszórják a pollent a bibeszál külső felületén levő un gyűjtőszőrökre, Csak a portokok pusztulása után nyílnak ki a háromágú bibekaréjok.
A virágokban mocorgó rovarok a gyűjtőszőrökön levő saját pollent testük szőrein kötik meg és viszik tovább más virágok megporzására.
Megporzásra kész kinyílt bibekaréjok az elpusztult porzókkal a virágban