Szövettan – extraxyláris rostok

A rostok egyenletesen vastagodott lignifikált falú megnyúlt, szűk belső lumenű, kifejlett állapotban  általában élő protoplazmát már nem tartalmazó sejtek.  Elsősorban szilárdító szerepet töltenek be a növényekben. A növényi testben gyakran a szállítószövetekben helyezkednek el az un farostok és a háncsrostok/ xyláris rostok/.

                                        Rostköteg Linum  Az extraxyláris rostok ezzel szemben a szállítóelemekektől elkülönülve találhatók. Sokszor a nyalábok háncsrésze felett alkotnak jól elkülönült markáns kötegeket, melyeket háncssapkának, gyakran költőibb néven háncskoronának nevezünk. Fontos ismert rostnövényeinknél/ len, kender, juta/ emellett gyakran találunk a szállító elemektől távolabb, a kéreg/cortex/ belső tájain is elkülönült extraxyláris rostkötegeket.

Az extraxyláris rostok  extrém hosszúra nyúlt sejtek pl a lennél, kendernél elérhetik az 5 cm-t is. A hócsalánnál/Boehmeria nivea/  nem ritka  akár az 50 cm-es hosszúság.

Általában a szárközöknek/ internodium/ megfelelő hosszúságúak, de idősebb korban a növekedésük folytatódhat a szárcsomón/nódusz/ túl is. A rostok gyorsabban nőnek a környező sejteknél, csúcsukkal beékelődnek/ intruzió/ a  szerv többi szövete közé. A környező sejtek nyomása miatt gyakran találunk a rostokon horpadásokat.A rost elnevezés a textiliparban egészen mást jelent, mint a botanika tudományában. Az ipari rost  lényegében egy  szállítónyaláb az őt övező  nyalábhüvellyel és a rostnövényeinknél  gyakran előforduló kéregben található extraxyláris rostkötegekkel. Kétféle ipari rostot ismerünk. A kemény rost  inkább az egyszikűekre jelemző/ pl Agave-szizál, vagy a textilbanán,rafiapálma stb/. A rugalmasabb lágy rostok a kétszikűekben találhatók/ len, kender, juta/.

Jelenleg több mint 40 családban ismerünk rostnövényeket. Felhasználásuk elsősorban attól függ, hogy kemény, vagy lágy rostot tartalmaznak. Textilrostot ad a len, kender, juta, hócsalán, kötélrostot szolgáltat a szizál , vagy az új-zélandi kender.  Isnerünk még  emellett kefe-, és seprőrostokat is.

A rostok izolálása, elkülönítése  és ezt követően a kinyerése a növényből a sejtfal középlemezek pektinjeinek baktériális  lebontásával  valósul meg/kenderáztatás/ ezt követi a rostok „kifésülése” a tilolás.

A bejegyzés kategóriája: Botanikai szemléltető
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.