A levélhullás( abszcisszió) a lombhullató növényekben szezonális tulajdonság.. Az un örökzöld fajoknál( pl fenyők) is jellemző, de több év multán és nem egyszerre történik.
A jelenség bonyolult, komplex fiziológiai változások eredménye, melyet különböző külső és belső tényezők szabályoznak. Ősz táján a hőmérséklet csökkenése, a fényviszonyok változása lehet a legfontosabb külső jel. A belső faktorok között jelentős lehet a más szervekkel, így a gyökérrel való kapcsolat. Tény , hogy a gyökérzet károsodása gyakran eredményez levélsárgulást, lombhullást. Ismert, hogy a növényi szövetekben az öregedést gátló hormonhatású citokininek természetes körülmények között zömmel a gyökerekben keletkeznek(un gyökérfaktor). Fontos szerepet játszanak a levélben termelődő indolvázas auxinhatású vegyületek a levélnyél alapi részén kialakult un leválasztó zóna működésének szabályozásában. Emellett ismerünk egy leválasztást serkentő hormont is a terpén típusú abszcizinsavat(ABS). A levélleválasztást segíti az etilén is.
A levélfejlődés során már korábban egy abszcissziós zóna képződik a levél alapjánál (azaz a levélnyél és a szár között). Ezen belül található az abszcissziós réteg, amely még a levél aktív működése idején alakul ki, és egymástól elválni képes sejtek rétegei alkotják. Az abszcissziós réteg sejtjei érzékenyek a növekedést szabályzó hormonra, az auxinra. Ősszel, vagy a növényt érő egyéb stressz, sérülés, öregedés esetén a levél irányából jövő auxin áramlása lecsökken vagy teljesen megszűnik, a sejtek megnyúlását váltva ki az abszcissziós rétegen belül. Ezzel a sejtrétegek közötti kapcsolat fokozatosan lazul, majd megszakad lehetővé téve a levél leválását a növényről( szeparációs réteg). Ugyanakkor a szeparációs zóna alatt a növényen maradó rész külső sejtjeiben paraanyagok és lignin berakódás történik, kialakul egy szigetelő-, védő réteg a folyadékvesztés és a külső fertőzések megakadályozására.