Az egyszikűeknél egy levélből, vagy a fűféléknél a levélhüvelyből a párhuzamos levélerezet miatt egyszerre több nyaláb lép a szárba a szárcsomókon, nóduszokon. Ezek közül a legszélső vékonyabb nyalábok a szár külső részén lefelé hajolva haladnak tovább. A középtájon található erősebb, fejlettebb nyalábok a szárba lépés után egyenesen középre hatolnak, mélyen benyomulnak a sztéle szövetébe, majd onnan éles kanyarral kifelé fordulva egyesülnek egy felülethez közeli szárnyalábbal, vagy levélnyomnyalábbal.
Emiatt egy bonyolult, első közelítésre kusza nyalábhálózat jön létre, amely –akárhol is vágjuk át a szárat –a keresztmetszeti képen szórt nyaláb elrendeződést mutat. A belépés ismertetett szabályainak megfelelően a kisebb nyalábok a szárak kerületi, felszínhez közeli részén, míg a nagyobb nyalábok a szár közepén haladnak. Ezt a nyalábszerkezetet ataktosztélének nevezzük. Az edénynyalábok kollaterálisak és zártak, nem tartalmaznak kambiumot ezért másodlagos vastagodás nem – vagy ritkán és különleges formában – jelenik meg.