A Kacs /cirrhus/ kapaszkodásra, rögzítésre módosult növényi szerv. Általában a hajtás részeiből fejlődik, akár elágazásokat is viselő fonálszerű tengely, némely esetben idősebb korban elfásodik:
A növényvilágban leggyakoribbak a levél és a hajtástengely eredetű kacsok. Különös tulajdonságuk az erős tapintási érzékenység, amely kontaktus esetében egyenlőtlen sejtmegnyúláshoz és ennek következtében fellépő egyenlőtlen növekedéshez és görbüléshez, csavarodáshoz, tekeredéshez vezet.
A szár- és ágkacs kapaszkodásra módosult vékony, csavarodó hajtástengely. A főszár/ főtengely/ csúcsrügyéből módosulhat a szárkacs, az oldalelágazásból/ oldalrügyből/ pedig az ágkacs. Szárkacsa pl. a szőlőnek, és a szulák keserűfűnek, ágkacsa pedig a tökféléknek, komlónak, golgotavirágnak van. A rögzítés általában a kacs csavarodásával történik Ritkán a kacsok végén tapadókorongok is fejlődhetnek/ pl. Parthenocissus-vadszőlő/.
A szárkacs a szőlőnél a levéllel ellentétes oldalon jelenik meg, kialakulásakor a hajtástengely ezzel egyidőben egy oldalrügyből nő tovább, és növekedése áltengelyként /szimpodium/ folytatódik. A következő szárcsomónál – nódusznál – ismét kacs képződik az oldalra csúszó csúcsrügyből és a tovább növekedés az oldalrügyből szimpodiálisan történik. Azonban szőlő hajtástengely teljes növekedése szaggatott: a szimpodiális szakaszok közé kacs nélküli, csúcsrüggyel vezérelt növekedésű monopodiális ízközök is ékelődnek..
A levélkacs kapaszkodó-, rögzítő szervvé módosult levél, vagy gyakrabban levélrész. Ritkán kapaszkodásra módosul a teljes levél/ levélnyél+ levéllemez/ levélkacs – cirrhus folii/.
Ebben az esetben egy szárcsomón a módosult egyszerű levéllemezből alakult kacs és a tövén levő két széles dárdás vállú fotoszintetizáló pálha található/ pl: Lathyrus aphaca – levéltelen lednek/.
A levélkekacs/ cirrhus folioli/ gyakoribb képződmény
.
Különösen a Pillangósok/ Fabaceae/ családban találkozunk különböző formáival.. Általában az összetett levél csúcsi levélkéje alakul kaccsá/ Pisum, Phaseolus, Vicia fajok stb/. Gyakori, hogy a levélkekacs elágazik és így egy kacs több irányban is tud kapaszkodni, rögzíteni.
A pálhakacsnál/ cirrhus stipuli/ – amely ritkán előforduló képződmény – a levélnyél alapi részén fejlődő két pálhalevél módosul kapaszkodó képletté/pl: néhány a trópusokon honos liánszerű Smilax fajnál/.
Páhlakacs – Smilax sp
Nálunk a mérsékelt égövben mindenütt gyakori iszalagoknál / Clematis fajok/ a tetemesen megnyúlt és csavarodó levélnyél és a levélgerinc rendelkezik kacsra jellemző tulajdonságokkal-levélgerinckacs.
.A kapaszkodásra módosult, kígyózva csavarodó levélgerinc mellett az összetett levelű iszalagoknál/ pl: Clematis vitalba/ a levélkék nyele is megtekeredhet.
A levélcsúcskacs ritka, lényegében egy kapaszkodásra módosult, csavarodó levélcsúcs / pl: kúszóliliomok – Gloriosa fajok/.