A fatest elemeinek mikroszkópos vizsgálatára háromféle metszési sík alkalmas. A keresztmetszet/a bútoriparban az un bütümetszet/ a szerv hossztengelyére merőleges.A metszeten kívülről befelé haladva jól megfigyelhető évgyűrű,geszt,szijács,tracheida,trachea,honoxil fa,heteroxil faszembetűnő részek: a külső határréteg a kéreg/ paraszövet és a háncsrész/, vagy idősebb szerveknél a hánccsal kevert para: a héjkéreg/ ritidoma/, a tengelyszerv gyarapítását biztosító kambiumgyűrű, az évgyűrűk koncentrikus rendszere és a fiatal fatörzsnél és ágaknál a központi bélszövet.
A keresztmetszet mikroszkópos képein jól elkülönülnek a különböző fő szállítóelemek és a vastag falú szilárdító rostok átmetszve valamint a sugárirányban kifelé futó bélsugarak felülnézetben. Emellett jól látszanak még az évgyűrűk és fiatalabb hajtástengelyeken a központi bélszövet. Sok fás szárú fajnál idősebb ágakon, törzseken azonnal szembe ötlik a belső sötétebb geszt és a kerülethez közeli világosabb, működő szijács rész. A keresztmetszet egy felülnézeti képet tár elénk.
A fatest lényegében a hajtástengely kambium osztódó szövetből a növény életében keletkező másodlagos faelemek/xylem/ és háncselemek/ floem/összessége. Alaktanilag és működését tekintve a növény szállító-, és szilárdító rendszerének fontos összetevője. 
A ciklikus működésű fatestben a tavasszal keletkező korai elemek/un korai pászta/ általában tágabbak, a későbbiek/un késői pászta/ keskenyebbek, üregeik általában szűkebbek, vastagabb falúak. A két pásztaréteg határai lényegében az évgyűrűk
A külső háncsrészt a kambium által kifelé lefűzött másodlagos háncselemek alkotják. Ez általában mindössze egy keskeny gyűrű a fa külső kéreg részén. A nagymértékű kerületi tágulás miatt a kifelé sodródó, idősebb háncselemek a paraszövet elemeivel keveredve folyamatosan leszakadnak. 
A fatestben átvágott kifejletten már plazmát nem tartalmazó vízszállító elemek lehetnek harántfalakkal bíró tracheidák/nyitvaternőknél kevés kivétellel csak ezek vannak!/, vagy tágabb, szélesebb jellegzetes sejtfalvastagodásokat mutató, a harántfalak teljes, vagy részleges eltűnésével kialakult vízszállító csövek tracheák. Utóbbiakat a zárvatermők fatestében a szűkebb tracheidák mellett mindig megtaláljuk. A ciklikus működésű fatestben a tavasszal keletkező korai elemek/un korai pászta/ általában tágabbak, a későbbiek/un késői pászta/ keskenyebbek, üregeik általában szűkebbek, vastagabb falúak. A késői pásztát a nyitvaternőknél a zárvatermőkkel ellentétben nem farostok, hanem vastagodott falú tracheidák /ún. rosttracheidák/ alkotják. Számos fenyő fatestben gyakoriak a gyantajáratok, melyek belső falát kiválasztó/epithel/ sejtek bélelik.
Erdei fenyő homoxyl fatest kereszztmetszet évgyűrűvel és balzsamtartó járatokkal
.A nyitvatermők fateste a nagy üregű tracheák hiánya miatt egységesebb felépítésű /homoxil fa/, mint a zárvatermőké /heteroxil fa/. A zárvatermők fateste a tracheák elrendeződése alapján kétféle lehet. Az ún. szórtlikacsú fák – pl. nyárfák, fűzfák, nagylevelű hárs éger évgyűrűiben a nagy üregű elemek egyenletesen oszlanak el, míg a gyűrűslikacsú fák – pl. kocsányos tölgy, fehér akác, magas kőris – évgyűrűiben a tracheák gyűrűsen elsősorban a tavaszi fában helyezkednek el.
Tilia- heteroxyl szórtlikacsú fatest
A tengellyel párhuzamosan hosszirányban futó szállítócsövek és sejtek mellett fontos alkotóelemek a fatesben a hossztengelyre merőlegesen sugár irányban futó bélsugarak. A bélsugarakat zömmel parenchima sejtek alkotják. Szerepük elsősorban a radiális, oldalra irányuló szállítás, az évgyűrűk közötti összeköttetés biztosítása. Az asszimilátumok is ezen a pályán kerülnek a kéreg háncssejtjeiből a kambiumsejtekbe és az élő faelemekbe/protoxylem-metaxylem/. Vannak elsődleges bélsugarak, amelyek keresztülhúzódnak a teljes fatesten és háncstesten egészen a központi bélszövetig. Ezek már a primer szöveti szerkezetű szárban is jelen vannak a nyalábok között, tehát elsődleges merisztéma eredetűek. A már meglévő parenchimatikus sávokat a kambium bélsugár iniciálisai folytatólagosan növelik tovább. A másodlagos bélsugarakat a kambium bélsugár iniciálisai hozzák létre, és sokkal rövidebbek, általában csak néhány évgyűrűn húzódnak keresztül. A homogén bélsugár csak bélsugár sejtekből áll, a heterogén bélsugárban más sejtek is megtalálhatók, így pl haránt gyantajáratok a fenyőfáknál.
Csertölgy/ Quercus cerris / – fatest keresztmetszet
A háncsrészben is kialakulhatnak – különösen fiatal fáknál – évgyűrűszerű képződmények, melyek a mérsékelt övben élő fákban a kambium ciklikus működését a farészben leírtakhoz hasonlóan tükrözik, bár az évgyűrű határok itt nem olyan élesek Az elsősorban háncsrostok és kősejtek által képzett rétegeket kemény háncsnak, a rostacsövek, rostasejtek és kísérősejtek rétegét pedig lágy háncsnak nevezzük. A két csoport a keresztmetszeti képeken fiatal ágakban markánsan elkülönül. A harmadlagos bőrszövet/ritidoma/ kialakulásával az idősebb fatest kéregrészében a paraszövet elemekkel keveredve a korábbi éles határok elmosódnak.
Fatest heteroxyl fa
A fatest belső, idősödő évgyűrűi idővel befejezik szállítási tevékenységüket, és üregeiket a szomszédos faparenchimasejtek tömlőszerű benövései, a tilliszek tömik el. 
Sejtfalaikba színes fenoloid cseranyagok/pl flobafének, katechinek stb/ rakódnak, amelyek a kórokozók és a víz ellen nyújtanak védelmet. Az ilyen fatest belső, színes része a geszt, külső, nem színes, működő része a szijács . A faiparban népszerű gesztes fák mellett ismerünk geszt nélküli, szijácsfákat is (pl. fűz, nyár), amelyek fatestébe egyáltalán nem rakódnak tartósító anyagok. A fatest minőségét a benne előforduló rostok mennyisége is befolyásolja. A sok rostot tartalmazó keményfák közé tartozik pl. a tölgy, a bükk, a cseresznye, a dió, a kőris és az akác, a kevés rosttal bíró puhafák közé pedig a fenyők, a hárs, az éger, a fűz és a nyárfa.