A fedőszőrök a felületi(epidermális) trichómák változatos megjelenésű, népes csoportját alkotják. Lényegében a bőrszövetrendszer/epidemisz/ függelékei, a sztómákhoz hasonlóan az elsődleges osztódó „bőrszövet-ős” a protoderma epidermiszbe szakadt részeiből az un merisztemoidokból keletkeznek, többnyire később a bőrszöveti sejtek kialakulása után.
A vízi növényeket kivéve általánosan elterjedt, legalább részben bőrszövet eredetű felszíni képződmények. Lehetnek egyetlen sejtből állók, vagy többsejtűek; egyszerűek, vagy elágazók; vékonyabb, vagy vastagodott sejtfallal rendelkezők(akár meszesedett, vagy kovásodott fallal is). Találhatunk közöttük kifejlett állapotban levegővel telt elhalt, vagy kifejletten is plazmát tartalmazó élő sejteket egyaránt.
Az egyetlen sejtből álló trichómák csak a felszínt határoló epidermisz rétegből erednek és alapi részük gyakran talp szerűen kiszélesedik Többsejtű trichómáknál az epidermisz sejtek között gyakran elkülönül egy szélesebb bazális alapsejt.Erre épül a fedőszőr többi része. A nagyobb tagszámú un sejtcsoportból álló fedőszőröknél a szőrképletek gyakran az epidermisz mellett a kéreg külső sejtsoraiból származó szövetpárnákba ágyazódnak(un emergenciák).
A hajtás (száron, levélen egyaránt és a virág csészelevelein is!) felszíni jellemzői, néha még a szaporító szerveken( termés, mag) is megjelennek. Természetesen utóbbiaknál a szőrképletek nem a hajtáscsúcs protodermából, hanem a termésfal, vagy maghéj külső sejtjeit képező osztódó szövetekből származnak.
A hajtáson megjelenő fedőszőrök fő feladata a védelem. Védelem a növényevő állatok, a túlzott párologtatás, az erős fény, vagy a hőmérséklet szélsőséges ingadozásai ellen. A maghéj és termésfal szőrei emellett a szaporítószervek elterjesztésében is nagy szerepet játszhatnak. A fedőszőrökhöz tartozó kapaszkodó szőrök fontos szerepe még a rögzítés.
Néhány gyakori szőrtípus 1.
Néhány gyakori szőrtípus 2.
A mellékelt képeken néhány gyakori fedőszőr típust láthatunk.
Csillagszőrök – pikkelyszőrök (squamiform trichoma,) – nyél nélküli, általában a szervre szorosan simuló központi részből álló egy vagy több szinten csillag alakban, örvösen szétágazó nyúlványokat képező fedőszőrök (pl.Elaeagnus angustifolia-ezüstfa).
Csalánszőr / fullánkszőr(stimulosus trichoma) – szövetpárnába ágyazott palack alakú szőrsejt, melynek falába ásványi anyagok rakódnak. A kovásodott fej érintésre könnyen letörik és az alatta levő merev kinyúló nyaki rész sebet okoz a bőrön, melybe hangyasav, hisztamin és még vagy harminc különböző vegyület kerül allergiás rekciókat okozva (pl. Urtica dioica-nagy csalán).
Emeletes fedőszőrők(floccosus trichoma) – a csillagszőrökhöz hasonlóan kifejletten elhalt, levegővel telt több sejtből álló képletek. Örvöe állású nyúlványik egymás felett több szinten állnak.( pl. Verbascum phlomoides-szöszös ökörfarkkóró)
Kapaszkodó szőrök (hamulosus trichoma)– oldalra visszahajló, hajló kampós végű, merev sejtfalú szőrök, melyek a védelem mellett a rögzítést is biztosítják (pl.Humulus lupulus- felfutó komló).
Litociszt szőrök– ásványi anyagokat kristályos formában felhalmozó epidermális képletek. A kristálykiválás kova anyagoknál a sejtfalban, kalciumkarbonát esetében a kiszélesedő alapi részben történik.(pl Cannabis-kender).
Repítőszőrök-magok, termések felszínén fejlődő, érett állapotban rendszerint levegővel telt, elhalt sejtek, melyek a szaporító képletek elterjesztését segítik (pl. Asclepias syriaca –somkóró) Ha a szaporító szerv csúcsán egy nagyobb csoportot képeznek szőrüstökről beszélünk( pl Populus-nyárfa; Salix-fűz).
Serteszőrök(setosus trichoma) – legalább az alapi részükön erősebben vastag gyakran kova- vagy mészberakódások miatt merev falu, ritkálló kissé szúrós szőrök, melyek főként a védelmet szolgálják A hajtás, levél ilyenkor általában érdes („sprőd”) tapintású (pl.Boraginaceae-érdeslevelűek, Papaver rhoeas-pipacs).
A szőrzet (indumentum) a növényt borító szőrök összessége. A sokféle különböző növényi fedőszőrsejtet és szőrzettípust legegyszerűbben megjelenésük, felépítésük és funkciójuk alapján csoportosíthatjuk.
Bársonyos szőrzet(fasciculato pilosus) – 
sűrű, rövid, szőrcsoportokból felépülő, rendszerint elálló, lágy szőrzet (pl. Althaea officinalis-orvosi ziliz).
Bozontos, vagy más néven szöszös szőrzet (villosus) – lágy, sűrű, hosszú, egyenes rendszerint elálló szőrzet (pl. Vicia villosa-szöszös bükköny).
Borzas szőrzet (hirsutus) – általában egyenes, merev, elálló, vékonyfalú nem szúrós szőr (pl. Arabis hirsuta-borzas ikravirág; Glechoma hirsuta-borzas repkény).
Gyapjas szőrzet (pilosus) – finom, puha, megnyúlt, hosszú szőrökből álló rendezetlen dús ezüstös-fehéres szőrbevonat. (pl. Pulsatilla grandis-leánykökörcsin).
Molyhos szőrzet (tomentosus) – egymással rendezetlenül, kuszán összekapcsolódó, viszonylag rövid fedőszőrökből álló dús szőrzet (pl. Marrubium vulgare-közönséges pemetefű).
Nemezes szőrzetű (floccosus)– molyhos szőrzetből álló, tömött összefüggő réteg (pl. Verbascum phlomoides) Szabad szemmel egymástól már nem lehet megkülönböztetni a szőrtagokat.
Pelyhes szőrzet (lanuginosus) – rendszerint sűrű, finom, lágy, rányomott esetleg kissé elálló szőrzet (pl. Ranunculus lanuginosus-gyapjas boglárka).
Pillás szőrzet (ciliatus) – ritkán, egymástól távol álló hosszú el nem ágazó egyenes fedőszőrökből álló gyér, puha szőrzet (pl. Carex pilosa-bükksás).
Pókhálós szőrzet(arachnoideus) – hosszúra megnyúlt, levegővel telt, vékony, hajlékony fedőszőrök kusza szövedéke (pl. Arctium tomentosum-pókhálós bojtorján)
Selymes szőrzetű (sericeus) – egyenes, rányomott, apró fénylő szőr (pl. Astragalus cicer-hólyagos csűdfű)
Megjelenésük rendkívül változatos és hihetetlenül formagazdag. Gyakran különböző formáik, típusaik egymás mellett közösen is megjelenhetnek mindig jellemző szabályok szerint, mivel előfordulásuk genetikailag rögzített tulajdonság. A fedőszőrök így fajra, rendszertani csoportra jellemzőek és a növényhatározásban, vagy a növényi részek diagnosztizálásban jól felhasználható értékes bélyegek.