A porzótáj egysége a porzólevél, gyakoribb nevén a porzó(sztamen). A zárvatermők tipikus porzója egy porzószálból( filamentum), és a portokból( antera) épül fel. 
Az antera rendszerint 2 portokfélből(téka) áll, melyeket az un csatló( konnektivum) kapcsol össze. Egy portokfélben általában 2 pollenzsák (loculamentum) található: ezek felelnek meg a mikrosporangiumoknak, melyekben a haploid hím mikrospórák(pollenszem-kezdemények) keletkeznek és virágporrá, pollenné fejlődnek. 
A portokfél külső felszínén a két pollenzsák között a zsákok osztottságától függő sekély barázda látható. Középen a csatló táján is találunk egy mélyebb, markáns barázdát, amely a portokot alkotó két portokfél között húzódik.
A tipikus porzószál hengeres, ősi csoportoknál még lehet lemezes(un petaloid porzók), ritkán elágazó(pl Ricinus, mogyoró), azonban sok virágban meghajló. Közepén egyetlen szállítónyaláb fut végig egészen a portokfeleket összekötő csatlóig.
A központi nyaláb a kétszikűeknél koncentrikus, az egyszikűeknél kollaterális zárt és a portok szöveteivel nincs közvetlen összeköttetésben. A porzószál egyes csoportokban ellaposodhat/un petaloid porzók/, néhány fajnál igen rövid különösen akkor, ha a porzószálak részben hozzánőnek a pártához/ pl forrtszirmú csoportok/.
Egy virágon belül a porzószálak általában egyforma hosszúságúak néha előfordul, hogy egyes porzók kiemelkednek a többi közül. Ilyen esetekben két-, illetve négyfőporzós virágokat különböztetünk meg(pl ajakosak, keresztesvirágúak). Lehetséges az is hogy egy faj különböző egyedeinek virágaiban az önmegporzás elkerülésére változik a porzószálak hosszúsága(disztilia,trisztilia jelensége). A porzószálak különböző mértékű összenövésével alakul ki a falkás porzótáj több növénycsoportban(pl pillangósok, Citrus-félék, orbáncfüvek stb), és a Malvaceae(mályvafélék) virágaiban az un oszlop(columna). A porzószál ránőhet a termőre is(gynostemium). Utóbbi jelenség a farkasalmafélékre, a selyemkórókra és az orchideákra nagyon jellemző.
Egy portok rendszerint két portokfélből és négy pollenzsákból áll, de egyes családokban a porzók kettéhasadása miatt egy portokfél és benne csak két pollenzsák(loculamentum) található(un egytékás porzók-mályvafélék) egyetlen porzóban.
Az előbbiekben már említett elágazó porzószálú fajoknál a portok részek eltávolodhatnak egymástól és a porzók ezért látszólag egytékásak.
A portokok alakja általában ellipszoid, kissé megnyúlt, de lehet dugóhúzó szerűen csavarodott(egyes harangvirágok), vagy lemezes, labirintus-tekervényes(pl tökfélék). A porzószál többnyire a portok aljához kapcsolódik( un bazifix kapcsolódás), de szép számmal előfordulnak ettől eltérő esetek is.
Ha a portok hosszabb részen a porzószálra ránő akkor szabad mozgása akadályozott. Ha a porzószál és a portok csak kis szakaszon érintkezik, akkor utóbbi nagyobb szabad mozgásra képes/ pl fűfélék portokjai/.
A kifejlett portok szöveti szerkezetében különösen érdekes a mikroszkópi képeken markánsan megjelenő létrásan vastagodott un endothecium réteg. A „sejtfal-lécek” a belső oldalon összenőnek, a külső részen elvékonyodnak. Emiatt kiszáradáskor olyan feszültség lép fel ebben a rétegben, hogy a két szomszédos pollenzsák közötti fal hosszanti irányban felszakad, „kinyílik.”
Endothecium léces falvastagodásokkal
A pollenszemek a pollenzsákok belsejében a pollen anyasejtekből alakulnak ki redukciós(számfelező) osztódással. A pollenszem elképesztően gazdag fajra jellemző felszínű és mintázatú un külső-exine réteg rendszere elsősorban karotin természetű sporopolleninből épül fel, építőanyagait a tapétum sejtek biztosítják. A virágporszem végleges belső falrétegét az intinét az exine alá, maga a pollenszem szintetizálja. A pollenszem fala tehát részben centrifugális vastagodással épülő külső exine, és hagyományos befelé történő centripetális növekedéssel kialakuló belső intine rétegekkel rendelkezik.
A pollenszemeket körül vevő tapétum egy érdekes kiválasztó szövet, amely biztosítja a pollen fejlődéséhez szükséges tápanyagokat. A szekréciós tapétumsejtjei folyamatosan termelik a pollenzsákba exocitózis útján kiválasztott mirigyváladékot, melyet a fejlődő pollenszemek használnak fel. A pollenzsák legbelső rétege az un periplazmás tapétum egysejtmagvas pollen,kétsejtmagvas pollen,pollenmitózisesetében a sejtek fala is feloldódik, a sejtek autolízissel elpusztulnak és beltartalmuk a pollenzsákba kerül. A tapetum egy különleges táplálószövet, belső sejtjei többnyire endomitózissal keletkező sok sejtmagú rövid ideig élő endopoliploidok, amelyekben a sejthalál(apoptózis) genetikailag programozott folyamat.
A pollen sejtfalának végleges kialakulásával egy érett, nagy központi vakuólummal és egy haploid sejtmaggal rendelkező un egymagvas-pollenszem állapot jön létre. Ezt követi egy aszimmetrikus számtartó osztódás a pollenmitózis-I., amely során a pollenszemben egy vegetatív és egy generatív haploid sejt az un kétsejtes pollenszem keletkezik. Ebben az állapotban a vegetatív mag sejtciklusa megakad, elveszti továbbosztódó képességét. Átáll egy intenzív belső anyagcsere szabályozására, amelynek eredményeként a korábbi nagy vakuólum eltűnik. A kialakult” érett” pollen(mikrospóra) tehát plazmában dús, két haploid sejtmagot tartalmazó, aszimmetrikusan osztott, különleges sejtfallal határolt ivartalan szaporítósejt.