A Zion Canyon sziklavilága és kaktusz ékessége

A Zion Canyon nevéhez a korábban itt élő navaho indiánok számos legendája fűződik. Misztikus hely, ahol az első ember a Földből kibújt, ahol az égiek is szívesen vernek sátrat, ahol találkozni lehet más világok szellemlényeivel.Zion Canyon Az ihletett méltóságot a helyükre lépő mormon telepesek is érezhették, mert az általuk adott név :Zion  jelentése:” Isten mennyei városa”, “a béke és menedék helye”. A kanyon híresebb sziklaképződményei is bibliai neveket viselnek. A  rakoncátlan, sebes sodrású Virgin folyó által kivájt  természeti csoda a bejáratnál még tágas, inkább völgyszerű, vége felé azonban erősen keskenyedik. White cliffs in Zion CanyonFELdolgozásra várnak6Zion

A többi híres környékbeli kanyontól abban is eltér, hogy a látogatónak nem kell nyaktörő, meredek leereszkedéseken a canyon belsejébe jutni. Tágas bejárata hívogatóan invitál, a központi tengelye széles  jól kiépített úton elérhető. .A Zion kanyonba nem kell lemenni, elég csupán a tágas kezdeti szakaszon bemenni.  Az oldalágak és  a mélyebb belső részek már bővelkednek meredek letörésekben, vízmosásokban, sziklagörgeteges, vad turistaösvényekben, a klasszikus kanyonromantika minden eleme itt is jelen van.The Zion Canyon

A környék többi kanyonjától eltérően vízben gazdag hely, telis-tele apró tavacskákkal, forrásokkal kisebb vízesésekkel. Növényzete is gazdag, változatos. Ligetek, facsoportok bukkannak elő  lépten-nyomon  a  sokféle zömmel szárazságtűrő növényzetben, amelyből színes  lila nagy virágaival – különösen a bejárati részen – kitűnik az Opuntia basilaris egy fügekaktusz faj.Opuntia basilaris - In Valley of Fire of Mojave DesertZion1Opuntia basilaris flowerA természet erői különös, érdekes formákat hoztak létre  itt  is évmilliók alatt. Az eső, szél és a jég vájta sziklák néhol egészen meglepő rajzolatokat viselnek. Híres a  katlanszerű bejárathoz közeli “Sakktábla Szikla” és  meglepően sok a gömbfelületeket viselő sziklaképződmény

La Digue – gránit szirtek és kókusz pálmák

Seychelles a világ ámulatba ejtő csodálatos szigetcsoportjainak az egyike. Az Indiai-óceánban található mintegy száz kisebb-nagyobb sziget maga a földi paradicsom. A fehér homokos strand, a buja egzotikus növényzet, a  ritka állatok és a gyönyörű táj lenyűgözik az ide látogatókat.La digue A szigetcsoport az ősi szuperkontinens a Gondwana felrobbanása után keletkezett több száz millió éve.A belső, nagyobb központi szigetek a kontinentális lemezen helyezkednek el gránit alapkőzeten, a külső a szigetcsoport peremvidéki szigetei egészen más élővilágnak otthont adó    korallszigetek. The Seychelles Group – így nevezik a térképeken ezeket a kontinentális talapzaton ülő szigeteket. Ez az óceáni terület ún. shelf-tenger: a víz mélysége szinte sehol sem haladja meg a 60-70 métert. Ezen a padon sorakoznak a szigetek csoportokba verődve, festői rendetlenségben szétszórva több ezer négyzetmérföldön az Indiai Óceánban. A  szigetvilág mindegyikének saját karaktere és varázsa van. A három legnagyobb szigete Mahé, Praslin és La Digue. Mahe like in prospects

A Praslin szomszédságában elterülő La Digue, mindössze 2100 állandó lakosával, a szigetcsoport központi részéhez tartozik. Sok más szigethez hasonlóan, La Digue is egy korabeli francia hajóról kapta a nevét.Seychelles Mahe like in the prospects

 Az elbűvölő szigetre érve az ember úgy érzi megállt az idő. La Digue-on Seychelles tradíciói, az ökörfogatos és biciklis közlekedés, a kopratermesztés, és a hagyományos hajóépítés még mindig jelentős szerepet játszanak az emberek életében. Az őslakosok vérében kreol, indiai, kínai, angol és francia vér keveredik, rendkívül kedvesek és barátságok, éjjel-nappal vidámak , ami érthető hiszen a világ egyik legszebb táján élhetnek.Glionettia sp - Mangrove vegetáció

A hegyoldalakat és csúcsokat sehol máshol nem látható hatalmas gránitsziklák alkotják. Ezek a fantasztikus alakú sziklák végigkísérik az utazót,  főleg a tengerparti formák elképesztőek. Mintha óriások dobálóztak volna egykor szertelen kedvükben a néha lakóház méretű gránittömbökkel. A napsütés a sós pára, a trópusi viharok évmilliók során türelmesen végezték a sziklák csiszolását, formálását. Az idő bizony az eróziónak dolgozik, a kemény büszke gránit éles érdes törésfelszinei kisimúlnak, a repedések idővel csatornákká mélyülnek A lemenő nap vörös fényében kisérteties a színek és tónusok gazdagsága.Vannak sziklák, amelyek bármely pillanatban ledőlni késznek látszanak,  pedig évmilliók óta állnak így kicsit részegen, de határozott méltósággal!Kókuszpálma. 5120x4096La digue1

A vidék káprázatos szépsége mellett  leginkább érintetlenségével vonzza a turistákat, hiszen mindmáig őrzi eredeti, paradicsomi állapotát. A hófehér finom homok, a karcsú kókuszpálmák, a partmenti vad bozótos mangrove beljebb a  buja trópusi növényzet, a gazdag vízi világ megigézi az idelátogatókat. S bár manapság földünk egyik „legfelkapottabb” nyaralóhelye, az óceán  partján mégsem sorakoznak kilométereken át betonkolosszus luxusszállodák. Az egymástól gondos távolságra megépített  ember léptékű hotelekhez és üdülőtelepekhez mesés tengerparti szakaszok tartoznak, ahol az azúrkék lagúnákban önfeledten fürdőzhetünk, olykor akár egymagunkban is.

Jökulsarlon – jéghegyek és pionir növények

Európa legnagyobb gleccserének a Vatnajökull-nak a lábánál kialakult olvadék víz eredetű  tó. Izland legnagyobb gleccsertava, amely dagály idején közvetlen kapcsolatban áll az óceánnal. Vizük keveredik, ezért a tó félig sós vize   télen sem fagy be.Jokulsarlon1

Az olvadékvíz tóban a  hatalmas gleccserből leszakadt jéghegyek sodródnak lomhán, lassú méltósággal. A víz felszínén úszó jégtömbökön a tiszta jég kékje és  a vulkánkitörések lerakódott porának befagyott szürkésfekete rétegei meseszerű látványt nyújtanak. Közöttük hajózva törpének érzi magát az ember.Jökülsarl

Jokulsarlon A tavat az óceánnal egy gleccserfolyó köti össze. Ezen sodródnak kifelé az óceánhoz az olvadó, zsugorodó jégtáblák, jégsziklák. A partra vetődő jégtömbök lassan olvadva pusztulnak, fantasztikus múlékony, állandóan változó formákat mutatva. A finomabb és durva fekete bazalthordalékkal borított partján az élet mindent legyőző ereje jelenik meg. Apró csíranövények bukkannak elő a fekete törmelékből ezen a rideg tájon, akár  az élni akarás szimbólumai is lehetnénekA globális felmelegedés miatt a gleccser fokozatosan hátrál, a tó az elmúlt 30 évben duplájára nőtt. Idővel az egész tó egy nagy nyílt tengeröböl lesz.

Növényi életformák – klonális növények

A növényi test alapvetően moduláris felépítésű. A klonális szaporodás alapjában véve e modulok önállóvá válásán keresztül megvalósuló ivartalan szaporodás.

 Genetikai értelemben a klonális fajoknál a zigótából képződött egyetlen növényegyed képviseli a genetikai bázist ezt genetnek nevezzük. A genet általában több klónból áll, melyek valamilyen vegetatív szaporodásra képes úton/tarackozó, indázó stb/ keletkeztek és egymástól morfológiailag elkülönültek, ezek a rametek. A vegetatív szaporodásra képes növények ilyen esetekben legtöbbször genetikailag homogén, sok egységből álló ún sarjtelepet (polikormon) hoznak létre.Roca fokLágyszárúaknál kritikus a rameteket összekötő,összetartó struktúrák erőssége, tartóssága, hosszúsága. Fás szárúak esetén általában kétféle módon jöhet létre egy új ramet: egyrészt a szétágazó gyökérzet által képzett új hajtások,szaknyelven gyökérsarjak által, illetve általában a földre hajló, vagy a felszínen kúszó hajtások legyökerezésével. Utóbbi inkább a trópusi vegetációkban fordul elő.Carpobrotus edulis - Hottentottafüge/ jégvirágA klonális növények főbb tulajdonságai: 1. Nyílt egyedfejlődési program: a megtelepedett genet elvileg végtelen számú ramet képzésére képes. Sokáig jelen lehetnek egy adot területen, stabilizálják a társulás szerkezetét. 2. Szervezett térbeli szerkezet: a rametek térbeli eloszlása egymáshoz szinkronizált, szabályszerű térbeli struktúrát mutat. 3. Rametek szinkronizált működése: az egy genethez kapcsolódó rametek gyakran kialakulásuk után is kapcsolatban maradnak egymással. Ez lehetővé teszi a szabályozott tápanyagelosztást, és felhasználást. 4. Képesség egyidejű ivaros és vegetatív/ klonális/szaporodásra.

Solidago sarjtelepek

Solidago sarjtelepek

A nemzedékváltakozás szárazföldi növényeknél.

Gametofiton/sporofiton nemzedékek a növényvilágban

A szárazföldi növényvilágban általános egyedfejlődés-típus a nemzedékváltakozás, vagy más néven a kétszakaszos egyedfejlődés. Egy növény életében mindig megjelenik időben egymást követve annak  kétféle kromoszóma számú formája. Az egyedfejlődésében  mindig szabályszerűen megjelenik a haploid spórából kifejlődő, feles „n”-kromoszóma számú sejtekből álló, ivarszerveket és ivarsejteket létrehozó ivaros nemzedék a gametofiton.  E nemzedék haploid ivarsejtjeinek egyesülésével létrejön egy diploid zigóta, amelyből mitotikus osztódásokkal egy 2n kromoszómás szervezet fejlődik ki. Ezen jönnek létre a diploid spóraanyasejtek, amelyek meiozissal haploid spórákat hoznak létre. Innen származik e diploid nemzedék neve: sporofiton..

 Megjegyzendő, hogy a „nemzedék” szó használata nem igazán szerencsés, hisz ebben a vonatkozásban  a fogalom tartalma nem genetikai, hanem egy adott egyed fejlődésének két egymást követő, egymást feltételező, egymásra épülő szakaszát  jelenti. A két szakasz  élesen elhatárolódik a nemzedékek sejtjeinek eltérő kromoszóma garniturája miatt/haploid gametofiton és diploid sporofiton/. Azonban a „nemzedék” szó, a nemzedékváltakozás fogalom annyira rögzült a magyar növénytani szakzsargonban, hogy általánosan elfogadható helyettesítése valami más kifejezéssel reménytelennek tűnik.

Közismert, hogy a természetben kétféle ivarsejt létezik. A rendszerint kisebb, mozgékony hím ivarsejt és a nagyobb mozdulatlan női ivarsejt/petesejt/. A kétféle gaméta és az őket létre hozó két különböző ivarszerv  fejlődhet egy gametofiton, vagy alakilag is elválhatnak egymástól. A szárazföldi  növényeknél már a harasztoknál is megfigyelhetünk olyan eseteket, amikor  külön fejlődik  egymástól a kétféle ivaros nemzedék. A kisebb mikrospórából  kifejlődő  mikrogametofiton hozza létre a a hím ivarszerveket/antheridium/ és ebben a hímivarsejteket. A nagyobb makrospórákból fejlődő makrogametofiton a női ivarszerv/archegonium/ és a petesejt kifejlődésének helyszíne. A kétféle gametofiton elkülönült fejlődése a virágos, magvas növényeknél/nyitva-,és zárvaternők/ általános.OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A szárazföldi növényeknél a gametofiton és a sporofiton aránya változó  Általános tendencia, hogy a törzsfejlődés során a gemetofiton egyre kisebb lett, redukálódott. A moháknál még a  zöld leveles, vagy teleptestű közismert növényke a gametofiton. >A mohákon később megjelenő barna nyél és a  tetején kifejlődő spóratermelő kupakos tok az  ivartalan szaporítósejteket/spórákat/  létrehozó sporofiton  nemzedék. Ebben a növénycsoportban a sporofiton lényegében a gametofiton nemzedéken élősködik.

Polypodium vulgare A harasztoknál a gametofiton már jóval kisebb, szabad szemmel éppen csak látható. Az ún. előtelep/protallium/ egy csoporttól függő külsejű  lemezes képződmény. A páfrányoknál például szív alakú /fotoszintézisre is képes lehet/, melyen az ivarszervek és bennük az ivarsejtek fejlődnek.

Páfrány előtelep-gametofiton

Páfrány előtelep-gametofiton

Az ivarsejtek egyesülése/megtermékenyítés/ általában a víz közvetítésével és kemotaktikus ingerek/pl almasav/ irányításával az előtelepen történik. A sporofiton nemzedék első sejtje/a diploid zigóta/ is az előtelepen jelenik meg. A belőle fejlődő sporofiton kialakulása itt a protalliumon indul meg. Továbbiakban az elpusztuló gametofiton nemzedéken kezdik el fejlődésüket a valódi hajtásos, de virágtalan harasztnövények/korpafüvek, zsurlók,páfrányok/ sporofiton alakjai, amelyek  leveleik különböző részein, vagy elkülönült spóratermelő szerveikben később majd spórákat   hoznak létre.

Páfrány sporofiton sporangiumokkal és szóruszokkal

Páfrány sporofiton sporangiumokkal és szóruszokkal

5228167281_a66b7c5357_bA nyitva-, és zárvatermők ivaros nemzedéke tovább egyszerűsödik. Míg a korpafüvek és a harasztok előtelepe (protalliuma) még teljesen önálló, lemezes szerveződésű, autotrof, – fotoszintézisre képes – ivarszerveket létrehozó forma, addig a virágos növényekben az ivaros nemzedék teljesen elveszíti önállóságát.  A virágos, magvas növényeknél (Spermatophyta) mindkét gametofiton a virágban a diploid sporofiton  védelmében fejlődik. Attól kapja a tápanyagait is, önálló autotrof anyagcserére képtelen. A növényvilág evolúciója során a női ivarsejteket termelő ún. makrogametofiton  mindig fejlettebb marad, mint a hím ivarsejteket létrehozó mikrogametofiton.

 A nyitvatermők közös sajátossága, hogy ivaros nemzedékeik újszerűen már módosult leveleken fejlődnek.Toboz-blog A  női ivaros nemzedék/makrogametofiton/ a termős toboz  módosult levelén a makrosporofillumon/termőlevél/ fejlődik. Azonban ez csak  részleges védelmet biztosít a női gametofiton számára, mert a fenyőféléknél a termőlevelek a zárvatermőkkel ellentétben nem forrnak össze egy  zárt magházzá. A női ivaros nemzedék az ivarleveleken egy új szervben az un magkezdeményekben fejlődik, melyek többé kevésbé szabadon állnak a termős tobozok termőlevelein.

           Magkezdemények fenyő tobozban

Fenyő magkezdemények     

A női makrogametofiton  a fenyőknél  alapvetően eltér a zárvatermők hasonló haploid nemzedéktől. A toboz termőlevelek tövében a magkezdemények közepén egy makrospórából alakul ki  a mikroszkópikus méretű előtelep, amely több ezer sejtből áll. Lényeges különbség a két növénycsoport között, hogy a nyitvatermők makroprotalliumában még kialakul egy archegónium (női ivarszerv), ami a zárvatermőknél teljesen hiányzik. Ebben alakul ki a petesejt, amelyet a pollenből fejlődő hím ivaros nemzedék hím ivarsejtje/spermatozoid/ termékenyít meg.

Fenyő pollenszemek

Fenyő pollenszemek

A  hím mikrogametofiton fejlődése is bonyolultabb, mint a zárvatermőké, még egy sejtosztódási folyamat és néhány plusz sejt még beiktatódik. Megjelenik a két hímivarsejt, de általában nincs kettős megtermékenyítés.

 A zárvatermők evolúciós újítása a virágban  a termőlevelekből kialakuló zárt magház, melynek belsejében a magkezdeményekben fejlődik a női ivaros nemzedék. A teljes női ivaros nemzedék a magkezdeményben helyet foglaló embriózsákban elfér. A női gametofitont alkotó sejtek száma a nyitvatermőkhöz viszonyítva itt még tovább csökken. Embriózsák A leggyakrabban emlegetett ősi un normál „Polygonum-típusú” női gametofinnál az embriózsák lényegében egy 8 haploid sejtből fejlődő különös „szupersejt”, Placentációamely a fejlődési folyamat végén már csak 7 sejtmagot tartalmaz/un szekunder embriózsák/: egy centrális fúzionált diploid központi vegetatív magot, és hat haploid sejtmagot: az egyik oldalon csoportosulva egy petesejtet és annak két kísérő sejtjét, az ellentétes oldalon pedig még három ellenlábas sejtet. Az osztódásokat követően és a végleges poziciók kialakulása után megalakul a magokat elkülönítő sejtfal is a diploid központi sejtet kivéve, ahol kifejlett állapotban sincs határoló felület a központi magpár körül. A női előtelep lényegében az ellenlábas sejtek alkotta  trió, az ivarsejteket a petesejt és a”biztonsági tartalék”-nak megfelelő két kísérősejt reprezentálja.

Ettől az általánosan elterjedt típustól eltérő változatokat is találunk. Az „Oenothera”- típus mindössze 4 sejtes, hiányzik a diploid központi sejt és a két kísérősejt. A másik végletet megjelenitő „Panea” típusnál a kész szekunder embriózsák 16 sejtből áll. A variációk zöme azonban a normál ősi típushoz hasonlóan  nyolc sejtes. A különbségek oka az osztódások kezdetén a kiinduló spórák eltérő számában/mono-, bi-,és teraspórás eredet/ és a további fejlődési utakban mutatkozó eltérésekben keresendő.Porzótáj

A hím ivaros nemzedék a zárvatermőkben  szinte a lehetséges végletekig egyszerűsödik. A redukciós osztódással létrejött mikrospóra/pollenszem/ egyenlőtlenül/inekválisan/ osztódik/un pollenmitózis-1/ és létrejön egy kisebb generatív és egy nagyobb vegetatív magot tartalmazó sejtpáros a  kétmagvas pollen. Néhány növénycsoportot kivéve/pl fészkesvirágúak, ernyősök/ a zárvatermők pollenszemei kétsejtes állapotban kerülnek a megporzással a bibére. A pollen itt tömlőt hajt/”csírázik”/. A tömlőben elöl haladó vegetatív sejtet követi a generatív sejt ez utóbbi itt még egyszer osztódik/pollenmitózis-2/. Így alakul ki a két haploid hímivarsejt, amely mai ismereteink szerint nem teljesen egyforma. A sejtmag és a vakuolumok méretében, valamint a proplasztiszok számában különböznek egymástól. Lényegében a vegetatív tömlősejtből és a két hímivarsejtből álló  három sejtmagvas pollen a zárvatermők hím ivaros nemzedéke.

A pollentömlő  általában a magkezdemény nyílásán/mikropile/ jut az embriózsákba/porogámia/ mindig a kísérősejtek felől. Ritkán egyes növénycsoportokban azonban előfordulhat más lehetőség is/aporogámia/, amikor kerülő  úton jut el a petesejt közelébe/diófélék, nyírfák, tökfélék/.

A segítősejtek sejtfalbontó enzimeikkel nyitják fel a pollentömlő falát, ekkor a vegetatív mag elpusztul és két hímivarsejt egyike valószínű amöboid mozgással eléri a petesejtet és fuziójukkal létrejön a diploid nemzedék első sejtje a zigóta, amelyből a továbbikban azembrió fejlődik. A másik hímivarsejt egy passzív folyamattal belökődik az embriózsák közepére és itt egyesül a központi diploid sejtmaggal létrehozva így egy triploid endospermium sejtmagot, amelyből  raktározószövet fejlődhet a továbbiakban.

Ez a folyamat a kettős megtermékenyítés, amely zárvatermő növényekre általánosan jellemző és teljes diploid sporofiton fejlődésük kezdőpontja.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       

 

Spórák cellulóz pántlikával

A zsurlók osztályában az Equisetum nemzetség fajainak spórái eredetüket és fő funkciójukat tekintve  azonosak  a  növényvilág többi haploid ivartalan szaporító sejtjével, azonban néhány tulajdonságukban jelentősen különböznek nemcsak más  Sphenopsida osztálybeli  növény rokontól, hanem az összes többi haraszttól is.

Fertilis zsurlA zsurlók a külsőre egymáshoz hasonló, de ivarjelleg szempontjából eltérő spóráikat/un homoiospórák/ különálló speciálisan módosult  levelek/sporofillumok/ szélein lelógó zsákocskákban/sporangiumok/ hozzák létre redukciós osztódással. A sporofillumok  a hajtástengely csúcsán elkülönülve magányos sporofillum füzérben/strobilus/ helyezkednek el.

A gömbölyű spórák kifejlett állapotban etioplasztiszokat és kloroplasztiszokat tartalmaznak, utóbbiak miatt zöldek. Ellenálló, vastag spórafaluk bonyolult felépítésű, három rétegből áll/endo-, mezo- és perispórium/.  A legkülső túlnyomórészt cellulóz sejtfalú  perispórium a fejlődés kezdetén táplálja a szaporító sejteket, majd a spóraérés végén négy szalagszerű sávra, un hapterákra hasad.

Leclerc du Sablon nevezte el a zsurlók spóráin párosával található szalagokat elateráknak. Szintén ő vizsgálta először a szalagok kémiai felépítését, mikroszkópos szerkezetét. Megállapította, hogy a spórák felületére egy ponton rögzült képződmények elhalt, plazmát nem tartalmazó „üres” sejtekből állnak. Sejtfaluk túlnyomórészt cellulózból épül fel, de a spórához közelebb eső/adaxiális/ belső felületükön a sejtek falai parásodtak, illetve viaszos kutin berakódást tartalmaznak.

Párás térben az elatera külső részében a cellulóz sejtfalak hidratálódnak és megnyúlnak, míg a belső rész a berakódott anyagok miatt nagymérvű vízmegkötésre és kiterjedésre képtelen Az egyenlőtlen megnyúlás következménye a befelé görbülő spirális mozgás.

A cellulózhoz kötött vízmolekulák kiszáradáskor a  páratartalom csökkenésével ismét leszakadnak, eldiffundálnak. Emiatt ellenkező mozgás kezdődik és az elaterák legombolyodnak a spóra testéről.

Zsurló homospórák kinyílt elaterákkal

Zsurló homospórák kinyílt elaterákkal

Az elaterák tehát nedves állapotban  rácsavarodnak a spórákra, míg száraz állapotban kiterülnek és  sajátos  összekapcsoló-röpítő készülékként működnek. A spóratartók kiszáradásakor a tárt karokhoz hasonló módon a nyúlványok egymással összeakaszkodnak, így elősegítik a spóratömeg fellazulását, és felületnövelőként a spórák csoportos utazását biztosítják a szelek szárnyain. Egyszerre általában több homoiospóra  terjed „társas utazással”, ami azért fontos, mert a külsőre egyforma homospórákból eltérő ivarszerveket kialakító előtelepek fejlődnek.

Spórára tekeredett hidratált elaterák

Spórára tekeredett hidratált elaterák

A  különnemű spórák elatera szalagjai páratelt térben együtt hidratálódnak, tekerednek és egymáshoz közel pottyannak a nedves környezetbe. Kedvező feltételek esetén egymás közvetlen szomszédjaként indulhatnak fejlődésnek és így könnyebben adódik lehetőség a kifejlődő különböző ivarú előtelepek közötti megtermékenyítésre. A különböző nemű spórák együtt maradása a zavartalan nemzedékváltakozás alapfeltétele.Zsurló spóra-1

Újabb vizsgálatok kimutatták, hogy a társaiktól elszakadt magányos spórák  fura szalag-pántlika képződményei  nem csak a repülést, hanem a földön való haladást  is biztosítják.  Az elaterák a magányos zsurló spórákon a páratartalomtól függően hidratációjuk és dehidratációjuk révén ugrólábakként is működhetnek. A spórák  az elaterák víztartalom változásait követve sajátos bicegő mozgással képesek helyüket változtatni, vagy váratlan,  merész mozdulattal a levegőbe ugrani és kedvező szélben tovább vitorlázni a következő nedvesebb páraterű élőhelyre.