Már az ókorban is, majd a középkorban szintúgy megbecsült növény volt/ syn Centaurium minus, Centaurium umbellatum/ Tudományos neve is a régi görög mondavilágból ered: a görög mitológia szerint Kheirónt, a kentaurt, sebesülésekor az ezerjófű gyógyította meg.
Az egész Európában és Észak-Amerikában is honos egyéves, vagy kétnyári ezerjófű a tárnicsfélék családjába/Gentianaceae/ tartozik. Általában üde réteken, kaszálókon, vagy ritka erdőségekben, domboldalakon, félárnyékos helyeken, (bokrok tövében) nő, helyenként tömegesen. Keserű izére utaló gyakori népi neve: „földepe”.
Fejlett főgyökérrendszere van, fiatalon tőlevélrózsás, a visszás tojásdad tőlevelek virágzáskor még megvannak, termésérésre elszáradnak. Felálló, négyélű, egyenes szára 40-50cm magas és közepétől szétágazó. A szárlevelek átellenesen állnak, hosszas-tojásdadok, ép szélüek, 3-5 hosszanti érrel
.A szárak csúcsán megjelenő alig egy centiméter átmérőjű virágok tömött, sátorozó álernyő/bogernyő virágzatokba rendeződnek, a nyár második felében júliustól őszig nyílnak, színük leggyakrabban rózsaszín. Az öttagú virágok forrt szirmúak, csak napsütésben nyílnak ki. A virágsíkból messze kiemelkedő porzószálak alapi harmada a forrt pártához nőtt. A portokok pollenszórás után dugóhúzószerűen csavarodnak.
Felső állású termőtája két termőlevélből fejlődik Termése kopácsokkal nyíló tok maradó csészével
A növény drogja a virágos hajtása/Centaurii herba/, a hatályos VIII.Magyar Gyógyszerkönyvben is szerepel. A népi gyógyászatban és a szesziparban is sokoldalúan felhasználják. Erre utalhat az ezerjófű elnevezés is. A gyógynövény bizonyítottan emésztést és epeműködést serkentő, étvágyfokozó hatású. Teáját fogyasztják puffadás enyhítésére, májbántalmak ellen és vértisztítóként. A homeopátia a friss növényt gyomorfájdalom csillapítására is használja. Keserű anyagként/ amarum-ként,/ növeli a nyál-, és gyomornedv elválasztást így serkenti az emésztést.. A szesziparban a gyomorkeserűk és egyéb keserű italok fontos alkotóeleme, aperitif italok készülnek belőle, és a vermutok készítésénél is felhasználják. Egyes vidékeken a komlót helyettesítik vele a sörkészítéskor.
A szagtalan és rendkívül keserű drog fő hatóanyagai a szekoiridoid keserűanyagok főképpen a genciopikrozid és a szverciamarin. Gyomornedv szekréciót kiváltó hatásuk élettani alapjait ismerjük, gyógyászati felhasználásuk tradicionális tapasztalatokon, megfigyeléseken alapul.
.