A növény őshazája Dél- és Délkelet-Ázsia, valamint Észak-Amerika. 1574-ben hozták a törökök Konstantinápolyból Bécsbe, majd innen terjedt el hazánkban is, főként szerzetesek közvetítésével, akik kolostoraikban gyógyhatása miatt termesztették. A növények később kivadultak, mára a magyar flóra szerves részeivé váltak. A növény az egész északi féltekén megtalálható tavakban, mocsaras helyeken, álló-, vagy lassú folyású vizek partjain. Életterének szűkülése, a vizek szennyezése miatt nálunk védelemre szorul. 
A növényt korábban – elsősorban torzsa virágzata miatt – a kontyvirágfélék családjába /Araceae/ sorolták. Manapság a kálmosfélék /Acoraceae / különálló családjának tagja. A taxon a kladisztikai növényrendszertanban/APS-III rendszer/ egy önálló alapkládot alkot. Molekuláris adatok alapján ma az összes egyszikű csoport egyik ősének tekintjük. A kontyvirágfélékhez hasonló torzsavirágzata csupán formai hasonlóság, egy távoli analógia! Az orvosi kálmos virágai kétivarúak, torzsavirágzata ezért a kontyvirágoktól eltérően homogén. A faj hazai képviselői triploidok, életképes magot általában nem hoznak létre. Nálunk csak vegetatív úton – leggyakrabban az elágazó gyöktörzs darabolódásával – szaporodik.
Erős, fejlett, illatos, hát-hasi irányban lapított vöröses gyöktörzse az iszapban vízszintesen kúszik/plagiotropos rizóma/.
Az idősebb gyöktörzsek csomóin barna, sarló vagy nyújtott háromszög alakú levélripacsok találhatók A rizóma felső részéből erednek kard alakú impozáns levelei, oldalából és a hasi részből pedig a hajtáseredetű gyökerek. Az idős rizóma belsejét nagy mennyiségű szivacsos átszellőztető szövet béleli, belőle kálmosolajat vonnak ki (parfümipar, gyógyászat). A kellemes illatú, kesernyésen fűszeres ízű rizóma adja a drogot/ Calami rhizoma/, amely korábbi gyógyszerkönyvünkben/PhHg VII./ még hivatalos volt. Illóolajat, nyálkát, keserűanyagokat, keményítőt tartalmaz. Borok, keserű likőrök és pálinkák, gyógyteák fűszerezésére használják. Kitűnő étvágygerjesztő, idegerősítő, vértisztító, gyomorerősítő, epehajtó.
A rizómából eredő méretes 30-80 cm hosszú kard alakú levelei két sorban állnak A levélalap kiszélesedő, hüvelyes.
A torzsavirágzat rizómából kinőtt erős tőkocsánya négyszögletes felső részén egy zöld egyenesen folytatódó buroklevéllel /fellevél-spatha/, amely a tömött torzsa virágzatot oldalra nyomja. Kétivarú apró virágai egyszíkűekre jellemzően háromtagúak, ötkörösek. A zöldessárga, nálunk meddő virágok május-júniusban nyílnak. Termése vöröses bogyó, nálunk termést nem érlel.