A tavaszi hérics /Adonis vernalis/ a boglárkafélék /Ranunculaceae/) családjába tartozó, évelő, bokros sztyeppnövény, amely kora tavasztól május közepéig virágzik. A hazánkban védett népszerű vadvirágnak számos népi elnevezése ismert.
Széles elterjedésű eurázsiai-kontinentális sztyep–erdőssztyep faj. Európa déli részétől egészen Nyugat-szibériáig sík és dombvidékeken egyaránt honos.Mészkedvelő; elsősorban szikla-, és lösz területeken, gyepekben, bokorerdők, száraz tölgyesek szegélyein és tisztásain találkozhatunk vele. A sivárabb homoki gyepeket és a mesterségesen telepített fekete-fenyveseket is tolerálja. Árnyékosabb területeken, zártabb száraz erdőkben ritkán virágzik. Hazánkban még gyakori különösenaz Északi- és Dunántúli-középhegységben. Jóval ritkább az Alföldön: a Duna –Tisza közén a Tiszántúlon szórványos, a Tiszántúl déli és a Dunántúl délnyugati részén hiányzik. Állományait – mint más hasonló fajok esetében is – élőhelyeinek megszűnése, becserjésedése, töveinek kiásása, virágainak gyűjtése veszélyezteti.
Rostos felszínű, vastag sötét színű dús gyökérzetű gyöktörzséből gyakran csoportosan hajt ki kora tavasszal. A fiatal hajtások csak 10-15cm magasak, ígyselymes zöld-barnás csészelevelekbe zárt bimbói ekkor még alig látszanak ki a fűből.. Később elvirágzás után a hajtások megnyúlnak 40-50cm-re növekednek. Szára egyszerű ritkán elágazó, hengeres, puha szőrzet borítja. A szórtan álló levelek lemezei többszörösen keskeny fonalas szálakra szeldeltek/sallangosak/. a hajtások nyár közepére leszáradnak.
A hérics a koratavasz egyik legszebb vadvirága. A hajtásvégeken magánosan álló, aranysárga, nagy méretű (4–8 cm átmérőjű) sokszirmú virágai olykor már március első napjaiban védett helyeken megjelennek. 
A virágokat rendszerint öt tojásdad, zöldesbarna, szőrös csészelevél övezi. A keskeny ép, vagy fogazott szélű 2-4cm hosszú hosszú, világossárga, fényes sziromlevelek száma 10-20. A virágok közepén spirálisan álló nagyszámú porzó/poliandria/ és sok külön álló termőlevélből kialakult társas aszmag terméscsoport/apokarp termőtáj/ található. A felálló gömbölyű, vagy tojásdad társas termés sokáig zöld marad, teljes éréskor megbarnul és szétesik. A horgas csőrű résztermések éretten ráncosak, finoman szőrösek.
A sokporzójú primer, esetleg szekunder poliandriát mutató virágokban a pollen és a portokok egy része a viráglátogató rovaroknak táplálékul szolgál/ héricsek,mák, pipacs Paeonia/. 
Ezeket az un pollenvirágokat főleg a rövid, ősi, egyszerű szájszervű rovarok látogatják táplálkozás céljából. A rágó szájszerveikkel a bogarak, hártyás szárnyúak, hangyák stb a virágban a portokokat rágcsálva táplálkoznak, a porzótömegben mocorogva a ragacsos pollen a testükre tapad, míg a másik virágról hozott pollennel beporozzák a termőt. Az elfogyasztott rovartáplálék pollen a megporzás szempontjából elvész, margóra kerül. A sikeres megporzás ebben a típusban ezért nagyszámú pollen termelését igényli, hiszen a pollenprodukció egy része testépítő anyag lesz. A pollenszemeknek a magkezdeményekhez viszonyított aránya a virágban így nem meglepő, hogy a szélmegporzású fajokhoz hasonlóan igen magas. Ezért sokan a pollenvirágokat beporzás szempontjából egy átmeneti csoportnak tekintik a valódi szélbeporzású és a valódi rovarbeporzású virágok között.
Az Adonis vernalis erősen mérgező gyógynövény a legelő állatok is „ismerik”, kerülik. Drogja a virágos hajtása/Adonis herba/ a legújabb gyógyszerkönyvünkben már nem hivatalos Fő hatóanyagai a szteroid szívglikozidok melyek szerkezetükben és hatásukban hasonlítanak a membrántranszport ATP-áz enzimeket specifikusan gátló strophantinhoz/oubain/. Ezt a vegyületet a biokémiában ma is széles körben használják. A gyógyászatban a Digitális kezelést rosszul toleráló szívbetegeknél alkalmazzák, régebben koszorúér tágító gyógyszerként is adagolták. A népi gyógyászat szívbántalmak kezelése mellett vizelethajtóként is használta.
Védett növény szabadon nem, csak engedéllyel gyűjthető Számos homeopátiás készítménye van forgalomban. Szigorú orvosi ellenőrzés mellett használható.