Eredetileg Dél-, és Kelet-Európából származó régóta ismert és sokoldalúan használt gyógynövény. Mára a mérsékelt és meleg. éghajlatú. zónákban egész Eurázsiában, valamint Észak-Afrika és Amerika egyes részein elterjedt növény. Nemesített fajtáit számos helyen termesztik, a legnagyobb kamillatermelő ország Argentina, de hazánk is ezen a téren az élvonalba tartozik. Kína erőteljesen dörömböl az élmezőny ajtaján.
A fészkesvirágzatúak/ Asteraceae/ családjába tartozó kamilla/orvosi székfű-syn Matricaria chamomilla-Matricaria recutita/ egyéves vagy ősszel kelve áttelelő életformájú faj. Vetésekben, utak mentén, gyomtársulásokban és házak körül gyakori, de vaksziken, kiszáradó, iszapos, szikes tófenéken is megtelepszik. Hazánkban is sok vidéken megtalálható, helyenként tömegesen. Mészkerülő nyílt, napos rétek virága Bokros növekedésű, felálló szárú vagy szétterülő illatos növény termőhelytől függő magassága 20-60 cm között változhat. Sekélyen gyökerező, gyökérzete rövid és dús főgyökérrendszer. Gyakran elágazó szára egyenes, merev, hengeres, csöves. Levelei szórtak, ülők, hosszúkás lándzsásak, kopaszok. A levéllemez erősen tagolt: szárnyasan szeldelt, a levélcimpák szálas-fonalasak keskeny csúccsal. A tagoltság mértéke felfelé haladva csökken. Az alsók háromszor, a középsők kétszer, a felsők egyszer szeldeltek.
A május-júliusban nyíló fészkes virágzatai jellemzően, kellemes illatúak. Fészkei magánosak, 10-25 mm átmérőjűek, nyelesek, a főszár és az oldalágak csúcsán képződnek, alattuk a szárrész 5-10 cm-es szakaszon nem fejleszt leveleket. A fészekpikkelyek tompák, zöldek, halványbarnás szegéllyel. A vacok eleinte félgömb alakú, virágzáskor kúp alakúra nyúlik és a belseje üregessé válik.. Fehér színű, nyelves/sugárvirágai 1-1,5 cm hosszúak, 3 mm szélesek, csúcsuk az összeforrt szirmok számának megfelelően háromfogú, ezekből a virágokból a porzók hiányzanak. A virágzás kezdetén a sugárvirágok felfelé irányulnak, ilyenkor a vacok még félgömb alakú; a virágzási időszak derekán a fehér virágok szétállnak, a hossztengelyre merőlegesek; a virágzás vége felé pedig a nyelves virágok hátra, lefelé hajlanak, ekkor a vacok már kúp alakú és belül üreges.
A nyelves virágok körén belül, azok fölé emelkedve található apró aranysárga csöves virágok száma több száz. A csöves virágok szerkezete a kamillánál a fészkesvirágúakra általánosan jellemző bélyegeket mutatja. A csészekör csökevényes, hiányzik. A párta forrt, csöves öt cimpájú, középen kissé befűződik. A portokok összenőttek un portokgyűrűt/szünandrium/ képeznek. A termő alsó állású két termőlevélből nőtt össze, a bibeszál áthalad a portokcsövön, a kétágú bibe a portokgyűrű felett villásan nyílik szét.Termése kissé hajlott hengeres kaszat, belső oldalán világosabb bordákkal, csúcsán rövid koronával.
A kamilla az egyik legsokoldalúbban felhasznált gyógynövényünk. A legszélesebb hatáskörű gyulladáscsökkentő, görcsoldó és antiszeptikum és számos gyógyhatású és kozmetikai készítményben megtalálható. A hatályos Magyar Gyógyszerkönyvünkben a kamillavirágzat//Matricariae flos–Chamomillae anthodium/ és illóolaja/Matricariae aetheroleum/ hivatalos.
A gyógyító hatást okozó hatóanyagai között hidrofil és lipofil vegyületeket egyaránt találtak. Hidrofil hatóanyagai: a különböző poliszacharidok, flavonoidok/pl apigenin/, kumarinok. Lipofil karakterű biológialag aktív vegyületei a terpenoid illóolajok: a szintelen proazulén matricin, amely a kivonásakor alkalmazott eljárás/vízgőzdesztilláció/ során a kivonatot színező sötétkék kamazulénné bomlik. A kamilla illóolaj további fontos alkotói még a bizabolol és származékai.
A kamillát gyakran összetévesztik a közelrokon más székfű fajokkal. Hazánkban leggyakrabban a ruderális gyomok közé tartozó alacsony, fehér sugárvirágok nélküli sugártalan székfűvel/Matricaria discoidea/ és a nagyobb virágzatú kellemetlen illatú, tömött fejű ebszékfűvel/Matricaria inodora – Tripleurospermum perforatum/.
Figyelni kell még a habitus szempontjából hasonló kevésbé tagolt levelű pipitér/Anthemis/ fajokra is, melyek virágzati tengelyén a kamillától eltérően módosult felleveleket vacokpelyvákat találunk és a belül tömör virágzati tengely a virágzás végére sem válik megnyúlt kúp alakúvá. A leggyakrabban félre vezető fajok: a nehézszagú pipitér/Anthemis cotula / és a szagtalan parlagi pipitér/Anthemis arvensis/. A többi honi fehér virágú Anthemis faj hajtásai molyhosak és ennek alapján a kamillától azonnal elkülöníthetők.