Az egész északi féltekén honos Juniperus nemzetségbe mintegy 60 faj tartozik, melyeket levélzetük alapján két nagy csoportba lehet osztani. Az egyik csoport, tagjainak tobozpikkelyei és tűlevelei hármas örvökben csoportosulnak, ide tartozik a hazánkban vadon is előforduló közönséges boróka/Juniperus communis/ is. A másik a Sabina csoport, itt a tobozbogyók 6-10 levélből állnak és a pikkelyszerű levelek keresztben átellenesek. Utóbbi csoport fajai mérgezők, kertekben, temetőkben dísznövényként találkozhatunk velük.
Bár a növény a miénknél hűvösebb éghajlaton (Európa középhegységeiben, a Brit-szigeteken) érzi igazán otthon magát, hazánk több tájegységében megtalálható. Magyarországon főleg a karsztfennsíkokon /Aggteleki karszt, Bükk-fennsík/ nő, de a legelőkön, felhagyott gyümölcsösökben a galagonyával és a kökénnyel együtt gyakran megjelenik. Az ártéri területeket nem kedveli. Előfordul az Alföldön is, itt a boróka az egyetlen, őshonos fenyőféle. Védett, jégkorszaki reliktum állományai vammak a Duna-Tisza közén. Az ún. ősborókás /borókás-nyáras, Junipero-Populetum/ a Kiskunsági Nemzeti Park egyik féltett kincse. A közönséges boróka ugyan nem védett növény, de ez növénytársulása veszélyeztetett és védett..
A Juniperus nemzetség fajokban gazdag, de az álbogyó kialakításában egységesen eltér a többi tűlevelű növénytől. A női virágban a termős pikkelylevelek nem fásodnak el, hanem egymással összeforrnak, létrehozva az ún. tobozbogyó áltermés formát.
Lassan növő, fényigényes, szárazságtűrő faj, amely meszes és mészmentes talajon egyaránt megél, a vizenyős területeket kerüli. Alacsony vagy közepes termetű, kétlaki kisfa. Gyökérzete ha a körülmények engedik mélyre hatoló és sűrűn elágazó, nagy területet képes átszőni. Fás ágai fajtától, változatoktól függően lehetnek szétterülők és felállók. A kisebb ágak – melyek nem lesznek tagjai a vázág-rendszernek – csak 3-5 évig élnek, s utána leszáradnak. Merev, szúrós hegyű, örökzöld tűlevelei hármas örvökben állnak, 10-20 mm hosszúak, 1-2 mm szélesek, többnyire szürkészöldek, színi oldalukon fehér, széles középérrel. A növény az egyes tűleveleket kettő–hét évenként hullatja le.
A közönséges boróka hazánkban május közepén virágzik Virágai váltivarúak, ritkán/rendellenesen/ kétivarúak, a növény /rendszerint/kétlaki. A hímivarú egyedeken a porzós virágok hármas örvökből álló apró sárga barkaszerű tobozokat alkotnak, melyek több hármas örvben álló porzólevél emeletből épülnek fel. A porzóleveleken 3-5 pollenzsák található. A rövid, hengeres, sárgás színű porzós virágokból fejlődő” hím tobozok” az előző évi/kétéves/ hajtások levélhónaljában foglalnak helyet. Magános női virágai világoszöld, riigy-szerü tobozok számos húsos fedő és a csúcson található 3 termőpikkellyel. Utóbbiak a megporzás után összenőnek egy gömbölyű húsos tobozbogyót/galbulus/ képezve.
A közönséges boróka tobozbogyója több évig érik. Érdekes módon a megtermékenyítés gyakran egy megporzást követő nyugalmi periódus után csak a második év tavaszán megy végbe. Mivel minden évben virágzik, ezért elsőéves zöld és kemény, illetve másodéves színesedő és megpuhuló hamvas felszínű teljesen érett tobozbogyót együtt lehet a nőivarú egyedeken látni. Egy tobozbogyóban három hosszúkás, vörösesbarna, kemény héjú, csatornás felszínű magot találunk. A magvakat a természetben madarak terjesztik. Érdekesség az is, hogy a fenyőfélékkel ellentétben a borókák csiranövényének két sziklevele van.
A gyógyászatban napjainkban a boróka tobozbogyóját/Juniperi pseudo fructus/ és illóolaját használják, emellett a bogyó fűszerként is közismert. Az érett tobozbogyó 30% invertcukrot /glükóz és fruktóz azonos arányú keverékét/, 10% gyantát, 1% illóolajat, juniperin-glikozidot, flavonglikozidot, keserű- és cseranyagokat tartalmaz. A frissen szedett tobozbogyóban C-vitamin is van, ami azonban tárolás során elbomlik. Illóolajának fő összetevője a pinén terpenoid.
Gyógynövényként erőteljes vizelet- és szélhajtó, étvágyjavító hatása miatt használják..Külsőleg izületi panaszoknál hatásos bedörzsölőszerek fontos összetevője. A szárított tobozbogyó ipari és háztartási fűszerként főként húsok pácolásához és halételek ízesítéséhez. is használatos, A boróka tobozbogyójából illóolajat és szeszes italokat (gin, borovicska) is készítenek.
.
.