Az un valódi, szagos, francia vagy keskenylevelű levendula /Lavandula angustifolia syn L officinalis, L spica/ Európa mediterrán vidékein honos évelő félcserje. Természetes élőhelyein főként meszes talajú, sziklás, száraz lejtőket borít be. Számos európai országban, és Észak-Amerikában is nagyban termesztik.
Hazánkban betelepített, termesztett gyógynövény, körülményeink között akár 40-50 évig is elél. A tihanyi ólevendulás bokrai már 80 évesek! A kolostorkertek kedvelt növényének másik nagy hazai” lelőhelye” Pannonhalma, ahol a bencés apátság gyógynövénykertészetében a XVIII.. század óta termesztik. Régi, felhagyott kultúrák helyén visszamaradva gyakran elvadul/pl „levendulás” a Tétényi Fennsíkon /. Az egész növénynek erős és igen kellemes illata van. A fűszer- és díszkertek egyaránt mutatós növénye. Értékét fokozza, hogy lombja áttelelő, télen is szépen zöldül.
Az ajakosok családjába/Lamiaceae/ tartozó, évelő félcserje. Természetes körülmények között általában terebélyes félgömb habitusú, elérheti a 90-120 cm-es magasságot is. Gyökérzete fás főgyökér rendszer, sűrű oldalgyökérzettel, közöttük mélyre hatoló vízszívó gyökértagokkal. Hajtásrendszere a tövétől elágazó, alul erősen fás, para réteggel fedett, szára a családra jellemzően négyszögletes. Tőlevelei nagyobbak, keskeny, lándzsás több évig élő/örökzöld/ szárlevelei keresztben átellenesen állnak, szélük göngyölt, a fiatal levelek a fonákon molyhosak, később kopaszok, zöldek.
Június-júliusban virágzik. Virágot viselő hajtásai 20-40 cm hosszúak, egyszálasak, csak az alsó részükön levelesek. A virágos hajtások csúcsain álörvöket alkotó, kettősbog egységekből laza, szaggatott, hengeres álfüzérbe rendeződött kétajkú virágaik zigomorfak. Szerkezetük a tipikus ajakos virágokhoz hasonló. A forrt csésze apró cimpái éréskor befelé fordulnak, a csésze torkát takarják. A párta alapvetően lila színű, de előfordulhatnak világoskék, sőt fehéres színű virágok is. Termése a családra jellemző maradó csészébe zárt éretten barna négyes makkocska. A résztermések közül általában csak kettő érik be.
Teljes kinyílás előtt gyűjtött virágai szolgáltatják a hivatalos drogot/Lavandulae flos/. Emellett szerepel még a főleg kozmetikai célokra használt illóolaja/Lavandulae aetheroleum /is. A piacokon molyűzőként árult, virágzó hajtás/Lavandulae herba/ nem hivatalos a hatályos gyógyszerkönyvünkben.
Növénykémiai szempontból alaposan vizsgált faj. Fő hatóanyagai a virágban keletkező illóolajok. Legfontosabb összetevői a linalool és a linalil-acetát. Emellett jelentős mennyiségben kumarinokat és falavonoidokat is találtak a drogban.
A levendulavirágot főleg nyugtatószerként alkalmazzák, jó hatású álmatlanság és vegetatív neurózis esetén. Olaja külsőleg bedörzsölőként reumás panaszokat enyhít. Belsőleg ritkábban alkalmazott, emésztést javító, mérsékelt vízhajtó, fokozza az epeműködést. A kozmetikai ipar különösen a levendulaolajat nagy mennyiségben használja különböző készítményekben.
.