A Rebarbara nemzetség őshazája Közép-Ázsia Kelet-Szibéria és Észak-Kína hegyvidékein található, de őshonos Mongólia és Pakisztán magasabban fekvő vidékein is. A keserűfű-félék/Polygonaceae/ családjába tartozó évelő növény bizonyos fajait/ Rheum palmatum, Rheum officinalis/ Európában és Észak Amerikában sokfelé termesztik gyógynövényként. 
Hazánkban zöldségként szórványosan termesztik a közönséges rebarbarát/ Rheum rhaponticum, Rheum rhabarbarum/, amely itthon még nem annyira népszerű, mint Nyugat Európában. Hazánkban a rebarbara drogja zömmel importból származik.
Évelő lágy szárú, a vegetációs periódusban termetes bokorrá fejlődő növény. Föld alatti gyöktörzse/rizóma/ igen nagy, 3-4 kg-os is lehet, kívül sötét, belül világosabb sárga színű és márványozott. Rajta számos rostos, erős hajtáseredetű gyökérág fejlődik. A gyökértörzs mintegy 30-40 cm mélyen nyúlik a talajba. Felszínhez közeli részén tavasszal megjelennek a 3-4 cm-es sárgásbarna, fényes hajtásrügyek, amelyekből a termetes tőlevélrózsa levelek és a virágzatot viselő hajtások fejlődnek.
Tölevelei hullámosak, sötétzöldek, nagy (30 x 45 cm) méretűek, fiatalon fogyasztható levélnyeleik 25-40 cm hosszúak, zöldesfehér vagy piros színezetűek, húsosak. A drogot adó tenyeres rebarbara/Rheum palmatum/ tőlevelei tagoltak, az orvosi rebarbaráe/Rheum officinale/ épek.
A tőlevélrózsából egy nagyméretű virágzatot viselő 120-200 cm magas hajtástengely/magszár/ fejlődik, rajta néhány kisebb a családra jellemző pálhakürtős/ochrea/ levelet találunk, amely a szárat csőszerűén körülveszi. A jellegzetes képződmény fiatal korban süvegszerűen fedi és védi a folytonosan növekvő hajtástenyészkúpot. Valahogy úgy ahogyan a koleoptil fedi a csírázó fűfélék primer hajtástengelyét. A tovább növekedő szár később ezt “sapkát” áttöri és ennek hártyás csö maradványa látszik a száron. Ezután a következő szárcsomón kialakuló levél pálhakürtő-je veszi át egy időre a védő szerepet.
A rebarbara virágzó állapotban/május-júniusban/ különösen dekoratív növény. Apró sárgás, vagy zöldesfehér színű virágai 50-80 cm hosszú csúcsálló összetett bogas-fürtvirágzatban állnak. A Rheum fajoknak két körben 6 lepellevelük van, melyek a termésérés során a makktermésre ránőnek/un valvák/ és a termések terjesztésében játszanak fontos szerepet. A porzótáj kétkörös/diplostemon/ a külső körben 6, a belsőben 3 porzóval. A virágok zömmel kétivarúak, de ritkán előfordul az egyivarú virág is. Három termőlevelű, együregű magházában fejlődő termése három élű barnás színű szárnyas makk.
A modern fitoterápiában a tenyeres és orvosi rebarbara gyökeres gyöktörzsét (Rhei rhizoma et radix) használják, amely kortól és növényi részektől (gyöktörzs, illetve gyökér) függően általában 2,5-10% antrakinon származékot (többnyire cukrokhoz kötötten, glikozidok formájában), valamint 5-10%-nyi cserzőanyagot és pektineket tartalmaz
. Az orvoslásban régóta használják hashajtóként. Emellett egyéb hatásai is ismertek:gyomorerősítő, tonizáló, antimikrobiális, antifungális, összehúzó (adsztringens) és vérzéscsillapító. A drogok roboráló, gyomorerősítő vagy hashajtó hatásának érvényesülését alapvetően az antrakinon származékok és a cserzőanyagok drogon belüli aránya, illetve a drogból elfogyasztott mennyiség határozza meg. Kisebb adagok esetében a drogok hasmenést megszüntető, gyomorerősítő és tonizáló hatása kerül előtérbe, míg nagyobb adagoknál a hashajtó (laxans) hatás érvényesül.
A rebarbaragyökér hatóanyagai, az antrakinon glikozidok közvetlenül hatnak a bélnyálkahártyára és a bél simaizmaira. Bizonyos ioncsatornák működésének befolyásolásával megakadályozzák a nátrium és víz felszívódását.. A bélnyálkahártya receptorainak izgatásával fokozzák a vastagbél motilitását (ritmusos összehúzódását), így a gyorsabban végighaladó béltartalomból kevesebb víz szívódik vissza.
A rebarbaragyökér a hashajtó anyagokon kívül hasmenésellenes cserzőanyagokat is tartalmaz, de terápiás dózisú adagolás esetén utóbbiak hatása háttérbe szorul. A drog hosszú időn át tartó alkalmazása ellenjavallt, mivel a folyadék és elektrolit háztartás zavarait idézheti elő.