A pázsitfüvek/Poaceae/ csoportba tartozó fajok egyik jellemző összetett füzér virágzata. A kalászvirágzatban az elemi egységek a kalászkák /füzérkék-spicula/ közvetlenül a virágzati főtengelyen/ un kalászorsón/ ülnek. A kalász alakja, nagysága, tömöttsége a fajokra és fajtákra jellemzően eltérő.
Összetett füzér – kalász
A kalász részei: a kalászorsó, a padka és a kalászka egységek. A virágzat fõtengelye a kalászorsó, amelyen a különböző elrendezésű orsópadkákra illeszkedve sorakoznak a kalászkák.
Alaktanilag a kalászka /füzérke/egység egy egyszerű füzérvirágzat. A kalászkákat kivülről a virágzat alapján két oldalt található – a fajra, fajtára jellemzõ – fellevélpár: a pelyva /gluma/ borítja, ezeken belül a kalászkatengelyen helyezkednek el a kocsánytalan, ülő virágok. A szálkás kalászú gabonaféléknél a külsõ pelyva hosszabb vagy rövidebb szálkában /arista/ végzõdik. A kalászkában minden egyes virágot két toklász /palea/ vesz körül. Helyzetük szerint az egyik az alsó vagy külsõ /palea inferior/, a másik a felsõ vagy belsõ /palea superior/. A szálkás kalászú gabonaféléknél a külsõ toklász is hosszabb vagy rövidebb szálkában /arista/ végzõdhet. A külső toklász az elemi virágzat tengelyén, míg a belső toklász már magában a virágban, a virág tengelyén található
A virágok száma a kalászkákban a különbözõ gabonaféléknél eltérõ. Az árpának egyvirágú kalászkái vannak; a búza, rozs, zab kalászkái pedig többvirágúak. A kalászkában minden egyes virágot két toklász /palea/ vesz körül. Helyzetük szerint az egyik az alsó vagy külsõ toklász /palea inferior/, a másik a felsõ vagy belsõ toklász/palea superior/. A külső toklász a pelyvához hasonlóan viselhet szálkát. A pelyvák és toklászok alakja, függelékei a fajok pontos elkülönítésében nélkülözhetetlenek.
Hatsoros kalászok