Homoki útifű – Plantago indica

A homoki útifű/Plantago indica syn Plantago arenaria/ néhány tulajdonságában jelentősen eltér a többi hazai útifű fajtól. Régebben különálló nemzetségbe sorolták a homoki útífű  teljes rokonságát a bolhafüveket Psyllium nemzetség néven.Plantago arenaria

A homoki útifű az évelő tőlevélrózsás és tőkocsányos Plantago fajoktól eltérően egyéves,  dúsan ismételten elágazó pelyhes-mirigyszőrös lágyszárú növény. Főgyökeres, tőlevélrózsa nélküli, szára 10-40 cm magas, gazdagon elágazó, apró szőrökkel borított. Szárlevelei keresztben átellenesek, keskeny-szálasak, 2-5 cm hosszúak, 1-2 mm szélesek, szélük ép, a lemez közepén a főér mentén rendszerint világos csíkkal.9880832994_fb43e8958e_k

 A virágok a szárak csúcsán és a levelek hónaljában 1-2 cm hosszú, gömbös-tojásdad, tömött, nyeles füzérekbe rendeződnek. Az oldalsó fűzérek egy támasztólevél hónaljban állnak, a felsők ernyőszerű összetett virágzatot alkotnak. A virágok tetramerek és tetraciklikusak felépítésükre a négyes szám jellemző. A négy porzó hosszan kiáll a takarólevelek közül. Termése a többi útifűhöz hasonlóan kupakkal nyíló tok, benne általában két apró, fénylő sötétbarna mag található.

A homoki útifű Dél- és Közép-Európában gyakori, nálunk főként az Alföldön terem. Homokpuszták, homoki rétek és szántók gyom és gyógynövénye. Rendszeresen művelt területen nem terjed.

 A napjainkban egyre népszerűbb, keresett útifű  mag-drogot/Psylli semen/ adó bolhafű fajokat három csoportba sorolhatjuk:

1.- Plantago afra/ syn Plantago psyllium/, nyálkás útifű. Elterjedt a Földközi-tenger térségében, Ázsia nyugati és délnyugati területein. Hazánkban nem őshonos, de termeszthető Drogja ugyancsak Psylli semen néven hivatalos a hatályos honi gyógyszerkönyvben.Útifű mag

2. –  Plantago arenaria, homoki útifű. Szerepel P. indica, P. ramosa néven is. Elterjedése: Közép- és Dél-Európa. Nálunk laza, hordalékos, üledékes területeken fordul elő  homokterületeken gyakori, másutt szórványosan  található.

 3. – Plantago ovata, indiai útifű, egyiptomi útifű, a szakirodalomban P. ispagulaként is említik. Elterjedése: India, Afganisztán, Irán, továbbá Egyiptom. Magdrogja külön tételként hivatalos az Eu és hazai gyógyszerkönyvben/Plantaginis ovatae semen/.

 Mindhárom fajcsoport magjának külső sejtrétege/un nyálkaepidermisz/ jelentős mennyiségű nyálkaanyagot tartalmaz (12-30%), kevesebbet az első két csoporttól származó Psylli semen, többet a Plantaginis ovatae semen. Ez utóbbi értékét tovább  növeli, hogy a maghéj könnyebben választható le a mag állományának többi részétől, ezért külön is felhasználják erősebb duzzadóképessége miatt (némileg félrevezető néven “korpaként” is forgalmazzák, holott ez utóbbi a gabonafélék szemtermésének malomipari terméke). A magdrogok emellett flavonoidokat és triterpén vegyületeket is tartalmaznak.

A bolhafűmagok egyaránt rendelkeznek hashajtó hatással és a hasmenéses állapotok kezelésére szolgáló lehetőséggel. Helyesen járunk el, ha a széklet állományát szabályozó ún. moduláló  hatóanyagnak tekintjük ezeket a drogokat..

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés kategóriája: Taxontárlat
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.