A vadon termő Valeriana officinalis faj rendkívül alakgazdag, változatos taxon, ezért sokan inkább gyűjtőfajnak tekintik. A rendszerezők –széttagoló, vagy taxonokat összevonó felfogásuktól függően – általában több nehezen szétválasztható kisfajt, vagy alfajt különböztetnek meg. A világ különböző részein számos különböző macskagyökér fajt használnak a gyógyászatban /Ázsiában például a Valeriana wallichiit és a V. angustifoliat/. Európában gyógynövényként a gyógyszerkönyvekben a Valeriana officinalis szerepel, melynek szárított föld alatti részeit /gyökere, gyöktörzse/ gyűjtik és dolgozzák fel. 
A Valeriana officinalis nedves, nyirkos talajt kedvelő, akár 1,5 m magasra is megnövő, évelő, lágyszárú növény. Élőhelyei Európa és Nyugat-Ázsia, hűvös, nedves klímájú területein 2000 m tengerszint körüli magasságig találhatók Nevét onnan kapta, hogy gyökerének jellegzetes szaga/izovaleriánsav/ vonzza, ingerli a macskákat. Ny-Európában gyakori, hazánkban árnyas liget-, és láperdőkben, nedves réteken, kaszálókon, vízpartokon ritkábban megjelenő faj. A természetet járók itthon sokkal többször találkozhatnak a száraz, sziklás erdős-bokros középhegységi élőhelyeken, és a vágásokban gyakori kisebb termetű rokonával a Valeriana collina/keskenylevelű, vagy dombi macskagyökér/ alfajjal, vagy kisfajjal.
Évelő növény, függőleges, 4-8 cm hosszú, 2-4 cm vastag barna színű elmosódottan ráncos gyökértörzse belül rendszerint üreges, un harántkamrákra osztott. Felső nyaki részén a korábbiakban keletkezett hajtásmaradványok: tőlevél és szárcsonkok láthatók. Az elágazásokat alig mutató hajtáseredetű gyökerek a gyökértörzsről vízszintesen, vagy ferdén erednek, kb. 10-20 cm hosszúak, 1-2 mm vastagok, kívül barnák, belül fehérek, törékenyek. A drog erős, kellemetlen szagú, íze édes-keserű. Jellegzetes penetráns illatuk a száradás folyamán kifejezettebbé válik.
Fejlődésének első esztendejében a növény erős tőlevélrózsát fejleszt, később rendszerint a második évtől alakulnak ki virágzó hajtásai, melyek hossza elérheti a 1,5 métert /termesztett példányoknál akár 2 m is lehet/.
Összetett leveleinek egy része nyeles tőlevél, a szárlevelek párosával, keresztben átellenesen, nyél nélkül kapcsolódnak a hajtástengelyhez. Mindkét levéltípus páratlanul szárnyalt, 15-31, lándzsás vagy szálas, ép, vagy fűrészes szélű levélkével.
Május–júliusban virágzik, kellemes illatú apró virágokból felépülő virágzata végálló gyakran erősen elágazó összetett bogernyő/ álernyő/. A csészelevelek hasadással sokszorozódva a termésérés során a termésen repítő készülékéket, bóbítát képeznek. A fehér, vagy enyhén rózsaszínes öttagú párta forrtszirmú 3-8 mm hosszú, a pártacső egyik oldalán öblösen kiszélesedik, a sziromlevelek cimpája néha egyenlőtlen. A három porzó porzószála a pártacsőhöz nőtt. A virágok szimmetriája lehet sugaras, vagy enyhén kétoldali részarányos, akár egyazon virágzaton belül is.
Alsó állású termőjéből kialakult termése 2-5 mm hosszú, 1-1,5 mm széles, sárgás bóbitás kaszat
A növény szárított gyökértörzse és gyökere szolgáltatja a kellemetlen illatú drogot/Valerianae rhizoma et radix-Ph.Hg.VIII/. Általában a vadon termő Valeriana officinalis egyedek gyökérzetét Európában ritkán gyűjtik, mert a jelentős szükségletet a vadon termő példányok kicsiny gyökérzetéből komoly környezetkárosítás veszélye nélkül nem lehet fedezni. Emellett a változékonyságból eredő rendszertani problémák gyakran gondot okoznak a pontos fajmeghatározásban és az eltérő környezeti viszonyok miatt a hatóanyag-tartalom is nagyon ingadozó. Egységes, homogén, standardizált gyökérdrog, így aligha nyerhető. Szerencsére a macskagyökér jól termeszthető, könnyen alkalmazkodik a különböző talajokhoz, éghajlati körülményekhez. Jól áttelel, kora tavasszal már fejlődésnek indul és a második évtől kezdve minden évben virágzik. A készítményekben feldolgozott drogok zömmel termesztett poliploid kultúrfajták begyűjtött gyökérzetéből származnak.
A macskagyökér drogban található anyagok közül a központi idegrendszert nyugtató hatásért a valepotriátok, a drogban található mono-, és szeszkviterpén illóolajok illetve a jelentős mennyiségben előforduló gamma –amino-vajsav/GABA/ a felelősek. A szárított drog kellemetlen illatát a valepotriátok egyik bomlásterméke az izovaleriánsav okozza. Népszerű, általánosan használt nyugtató. a vegetatív szív- és gyomor eredetű, valamint a pszichés okokra vezethető ideges-feszültséget komolyabb mellékhatások nélkül enyhíti.