Fás szárúak szártag-, és hajtástípusai

Fás szárú növényeknél a hajtásrendszerben a szártag/szárköz-internodium/  hosszúsága és növekedése alapján három különböző hajtástípust különböztetünk meg:

1. – Hosszúhajtás/makroblaszt-dolichoblaszt/: Hosszú szártagokból/internódiumokból/, illetve egymástól jól látható távolságban álló szárcsomókból/nóduszokból/ szerveződő hajtásrész.hosszú-rövid hajtás Döntően ezek a hosszúhajtások alakítják ki a hajtásrendszer főtengelyeit, a növény formáját, habitusát. Gyakran egyenesek, messzire nyúlók/pl számos közismert gyümölcsfa/, de ismerünk fajokat, ahol zegzugosak „cikk-cakkban” nőnek/pl bükkfa- Fagus/. A gyorsan növekvő hosszúhajtások középen és a külső részeken igyekeznek széles, magasabbra törő koronát kialakítani  természetes környezetben, kedvező fényviszonyok esetében. A korlátlan növekedésű hosszúhajtások egymástól távol eső szárcsomóin a levelek általában magányosak, intenzíven fotoszintetizálnak, esetleg kaccsá, vagy levéltövissé módosulnak/pl sóskaborbolya-Berberis/.

2. – A rövidhajtás/mikroblaszt/: rövid szártagokból szerveződő korlátlan növekedésű hajtásrész. Általában  az oldalirányú tengelyeket a jóval rövidebb rövidhajtások alkotják. Rendszerint nem játszanak jelentős szerepet a növény habitusának kialakulásában. A leveleik többnyire csomókban  állnak. Gyakran a virágokat, később a belőlük kifejlődő terméseket hordozzák. Lényegében a rügy, vagy egy levélrozetta/ pl kövirózsa vegetatív állapotban/  is rövidhajtásnak tekinthető. A fás szárú növényeknél jellemző, jól megfigyelhető  ez a hosszúhajtás-rövidhajtás elrendezés, melynél a koronát kétfajta hajtás alkotja: a fő tengelyeket a hosszú szártagokkal rendelkező hosszúhajtások, míg a döntően oldalirányban növekedő rövidhajtások internódiumai gyakran mindössze pár mm-esek, levelekben gazdagabbak, sűrűbbek. BERBERISA nyilvánvaló növekedés élettani különbségek mellett a szakember számára jól ismert és gondosabb szemrevételezéssel  egyértelműen megállapítható  néhány morfológiai különbség is a kétféle hajtástípus között. Gyakori a levelek eltérő alakja/pl a nyárfa-Populus fajoknál a hosszúhajtás levél lemeze tagoltabb/, a pálhák  kizárólagos előfordulása a hosszúhajtásoknál, és jellemző lehet a rügyek méretében, alakjában, a rügypikkelyek színében megjelenő különbség is.

3. –  A törpehajtás/brachiblaszt/. Míg a rövid-, és a hosszúhajtás csúcsán korlátlan növekedésű  levél és oldalhajtás dudorokat/primordiunokat/ lefűző tenyészőkúp található, a törpehajtás  erősen korlátolt növekedésű  kifejlett állapotban primordiumok nélküli csökevényes tenyészőkúpot visel, nagyon rövid szártagú és többnyire lehullik a levelekkel együtt. Alapi részén különböző számú barnás, pikkelyszerű a törpehajtást kezdetben burkoló alleveleket találunk. Ennek az elrendezésnek klasszikus példáit a nyitvatermőknél találjuk/a tűlevelű fenyők, cédrusok vagy a lombhullató páfrányfenyő-Ginkgo biloba/. Gingko törpehajtás

Fenyő törpehajtásokA virág lényegében szintén egy törpehajtás.

 

A bejegyzés kategóriája: blog, Botanikai szemléltető
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.