Első ránézésre még bizonyos, egyértelmű hasonlóságokat is hordozó közismert, kedvelt, táplálkozástanilag értékes gyümölcsök, botanikailag sajátos terméscsoportok.
Az epertermés /sorosus – szorózusz/ az eperfa félék/Moraceae/ egyik jellemző terméstípusa. Egy teljes termős barkavirágzatból kialakuló un terméságazat. Része a termés közepén található vastagodott virágzati tengely, amelyen az elhúsosodó és egymással összenövő 4 lepellevéllel körbenőtt makkocska résztermések együttesen egy csoportos áltermés ágazatot alkotnak. Pontatlan szóhasználatban ezeket az apró keményfalú részterméseket nevezik helytelenül magoknak.
A Kínából származó Morus nigra/fekete/ és Morus alba/fehér/ eperfa fajok ízletes gyümölcsöt adó igénytelen a hazai kertekben és utak mentén is előforduló gyümölcsfák. 
A nálunk is gyakran ültetett narancseperfa /Maclura pomifera/ termetes gömb alakú terméságazata nem ehető, de a trópusi indomaláj térségben őshonos és Afrikában is gyakori betelepített kauliflor/törzsön virágzó és termő/ kenyér fák/Artocarpus fajok/ több kilós epertermései fogyaszthatók.
Artocarpus-altilis-kenyérfa kauliflor álterméságazat
Nagytermetű kenyérfa-Jack fruit. Az áltermések súlya gyakran eléri a 10kg-ot.
A szeder és szamócatermések mindannyian a rózsafélék/Rosaceae/ család Rosoideae alcsaládjába tartozó növényfajok / Rubus ill Fragaria/ jellemző termései.
A málna és a szeder fajok/Rubus/, valamint a szamócák/Fragaria/ virágai határozatlan számú termőlevelet viselnek, melyek egyesével önmagukkal összeforrva alkotnak un apokarp/korikarp/ termőtájon egyetlen termőlevélből álló apró zárt részterméseket és ezekből felépülő társas terméseket, terméscsoportokat.
A közismert földieper, vagy szamócatermés/fragrum/ esetében a nagy számban keletkező száraz, zárt apró feketés aszmag termések a megnagyobbodott, elhúsosodó – a termés zömét alkotó – vacok felszíni részébe süllyednek. A földieper/szamóca termés kialakításában tehát a vacok meghatározó szerepet játszik ezért egy tipikus áltermés.
A szedertermésben/baccarium / ezzel ellentétben az apró, húsos termésfalú, valódi csonthéjas termések egy normális, kúpos vacok felületén sűrűn egymás mellett csoportosan elhelyezkedve alkotnak jellegzetes, valódi „szedertermést”.
A fajgazdag Rubus csoportban így egyetlen virág sok termőlevelű apokarp/korikarp termőtájából kialakuló számos apró zárt csonthéjas termés alkot egy valódi csonthéjas résztermésekből álló terméscsoportot a szedertermést, vagy a málna termését. Ezekben a termésekben a húsos, ízletes részt nem a vacok, hanem a terméskék külső és főleg középső termésfala /un mezokarpium/ adja, gyakran kissé bemélyedt csúcsáról az elszáradt bibeszál maradványaival. A belső. kemény termésfal/endokarpium/ a bezárt maggal a csontár. Sárgásszürke színű, görbült, csúcsban kihúzott, elliptikus, a felszíne általában hálózatos gödörkés.