A tátogatók /Scrophulariaceae/ családjába tartozó honi és európai ökörfarkkóró/Verbascum/ gyógynövények általában erdőtisztásokon, réteken, legelőkön, néha ruderális gyomterületeken élő kétéves növények. Első évben csak a tőleveleik fejlődnek, a második évben jelennek meg a virágzatokat viselő és termést hozó gyakran tekintélyes méretű hosszú szártagú hajtásaik. A nemzetségbe tartozó fajok száma kb. 250. Európában és Ázsiában őshonosak, a legtöbb faj a Mediterráneumban található. A Verbascum fajok könnyen kereszteződnek, a csoportban gyakoriak a hibrid alakok.
Az európai népi gyógyászatban használt ökörfarkkóró fajok a szöszös /V. phlomoides/, a molyhos /V. thapsus/ és a dúsvirágú /V. densiflorum/) Ázsiában, Észak-Afrikában és Európában honos, gyakori előfordulású, régi kultúrnövények. A száraz, laza szerkezetű homokos és enyhén meszes talajokat kedvelik, a talajban pangó vízre kifejezetten érzékenyek.
A növények gyökérzete orsó alakú, kissé elágazó főgyökér rendszer. Az első évben megjelenő hosszúkás, rövidebb-hosszabb nyelű tőleveleik levélrózsát/levélrozettát/ alkotnak. A második évben kifejlődő erőteljes száruk 30-200 cm magas, egyenes, elvétve elágazó. A hajtás felsőbb részén lévő levelek kisebbek, széles-tojásdadok és ülők, esetenként a szárra lefutók. A növények különböző mértékben molyhos-gyapjasak.
A 3-5 cm átmérőjű virágok a hajtás csúcsán többnyire bogas csomókban állnak, a csomók tömött, vagy szaggatott fűzért, esetleg lazább fürtöt alkotnak. A párta enyhén zigomorf, kiterülő/kerék alakú/, az alsó szirom nagyobb a többinél, kívül molyhosodó, fényes sárga színű. A porzószálak közül a felső három, vagy egyes fajoknál mind az öt molyhos, gyapjas. Felső állású magházból fejlődő termésük sokmagvú csúcsos szepticid tok.
A gyógyászatban a már említett ökörfarkkóró fajok virágait alkalmazzák. A hatályos EU és Magyar Gyógyszerkönyvekben a drog hivatalos és „Verbasci flos” néven szerepel. A virágokat júliustól szeptemberig gyűjtik. A kinyílt virág pártáit csészéjükből kiszedve, a reggeli órákban kell gyűjteni. A virágokat lehetőleg azonnal a tűző napra kitéve kell megszárítani, mert csak gyors száradás mellett őrzik meg szép sárga színüket.
A virágdrog triterpén szaponinokat (verbaszkoszaponinokat), karotinoid festékanyagokat/krocetin/, flavonoidokat, nyálkaanyagot, valamint iridoidokat/aukubin, katalpol/ tartalmaz. Gyógynövényként sokrétűen hasznosítják: enyhe köptető légcső-és bélhurut tüneteket enyhítő, és izzasztóként, vizelethajtóként is alkalmazzák. Régebben külsőleg különféle bőrpanaszok/pl gyulladások, fagyási sérülések/ kezelésére is általánosan használták
A gyógyászatban elterjedt ökörfarkkóró fajok megjelenésükben és hatóanyagaikban is hasonlóak, felhasználásuk pedig azonos. Néhány fontosabb morfológia jellemzőjük, amely segítségével ezek a rokonfajok elkülöníthetők egymástól:
Verbascum phlomoides – szöszös ökörfarkkóró. A növény emeletes fedőszőröktől sűrűn gyapjas, a tőlevelek rövid nyelűek, tojásdadok és csipkés szélűek. A felső szárlevelek ülők, a levélváll kissé szárölelő röviden szárra futó, a következő levelet nem éri el. A párta kerék alakú az alsó szirom nagyobb a többinél, a virág valójában enyhén zigomorf a felső három porzószál gyapjas.
Verbascum thapsus – molyhos ökörfarkkóró. A szárlevél ülő a következő alsóbb levélig lefutó, a levélszél ép. A párta tölcséres, a két alsó porzószál csupasz. A végálló virágzat szaggatott tömött összetett bogas füzér.
Verbascum densiflorum – dúsvirágú ökörfarkkóró. A tőlevél ülő, levélnyél nélkül, a szárlevelek lándzsásak a következő levélig hosszan lefutók tk ép szélűek. A párta lapos kerék alakú.