A tátogatók/Scrophulariaceae/ családjába sorolt gyűszűvirág/Digitalis/ nemzetséghez tartozó mintegy 20 faj a világ szinte minden kontinensén elterjedt. A gyógynövényként alkalmazott és sokfelé, – így hazánkban is – termesztett két legjobban ismert képviselőjük a gyapjas/D. lanata/ -, és a piros/D. purpurea/ gyűszűvirág.
Bár természetes élőhelyük nagyon eltérő különböző nemesített kultúrváltozataik a honi klímához jól alkalmazkodtak, mindkét faj hazánkban biztonsággal termeszthető, egyes változataik dísznövényként is gyakoriak.
A világon sokfelé elterjedten élő gyűszűvirág-fajok terápiás értékét William Withering angol kutató írta le először, a XVIII. században /sokan innen számítják a modern gyógyszerkutatás kezdeteit/. Ő ismertette a Digitalis-drog pontos indikációját és elsőként figyelmeztetett az adagolás pontosságának jelentőségére. A szívre ható szteroid-glikozidokat tartalmazó levéldrog azóta komoly karriert futott be, még ma is alkalmazzuk – igaz pontosan adagolható standardizált gyógyszerhatóanyagként.
A gyűszűvirágok általában kétéves növények, az első évben csupán dús rozettában álló tőleveleik levélrózsája fejlődik ki. A tő és a később kifejlődő szárleveleik hasonlóak, csupán méretük eltérő. Alakjuk széles lándzsás, tojásdad, különböző mértékben mirigyesek, szőrözöttek. Száruk 50–150 cm magas, egyenes, elágazásokat nem visel. A szárlevelek szórt állásúak. A hajtástengely csúcsán, tömött-lazább fürtös virágzatban július-szeptemberben nyílnak forrtszirmú gyűszű alakú négy porzós zigomorf virágaik. Termésük hosszúkás tojásdad alakú szepticid toktermés a bibe maradványaival.
Gyapjas gyűszűvirág/Digitalis lanata/.
Száraz, meszes talajú élőhelyeken, sziklagyepekben, karsztbokorerdőkben és napos lejtőkön találkozhatunk e szép, hazánkban őshonos, fokozottan védett növénnyel. A gyapjas gyűszűvirág elsősorban a Balkán-félsziget növénye, amely Középhegységeink térségében hatol a legészakabbra. Lándzsa alakú, rendszerint 10-30 cm hosszú, mirigyszőrös tőlevelei rozettában állnak. A tőlevélrózsa virágzás idejére általában elszárad. A második évben kialakuló száron szórtan álló levelek fényes felületűek, ülők, kissé szíves vállúak. A virágzati tengely és a csésze gyapjas. Virágai tömött, dús fürtben/füzérben állnak. Pártájuk világos-vagy okkersárga felfújt, vörösbarnán erezett. A szepticid toktermés szintén szőrös, a sötétbarna magok héja finom recés hálózatos.
Piros gyűszűvirág/Digitalis purpurea/
Az árnyasabb hűvösebb klímát kedveli, inkább a savanyú talajokon fordul elő. Nyugat Európában még ma is helyenként tömegesen található hegyi réteken, alhavasi legelőkön, erdőszéleken, tisztásokon. Nálunk termesztett állományokból kivadult és meghonosodott kisebb populációi találhatók pl a Kőszegi Hegységben az Írottkő oldalában. Az eredetileg Nyugat-Európából származó dísznövények elvadult példányait először a kilencvenes évek elején fedezték itt fel az egykor volt szigorúan ellenőrzött határsáv zónában. Azóta a pompás, délceg növények kisebb-nagyobb mezőket alkotnak a magas, csapadékos hegyoldalakon az erdőszegélyeken, tisztásokon.
A kifejlett növény akár 1,5-2 méteres magasságot is elérhet. Tőlevelei 20-40 cm hosszúak, hosszúkás-tojásdadok, lemezük húsos, nyélrefutó. Július-augusztusban virágzik. Virágai mintegy 3-5 cm nagyságúak, dús egy oldalra rendezett fürtöt alkotnak. Színük rózsaszín, bíborpiros, ritkán fehér, belsejük sötét, fehér szegélyű pontokkal mintázott. Egy fürtben akár 60 virág is előfordulhat. Termése lecsüngő szőrözött tok, a csészecimpák eleinte csaknem teljesen eltakarják. Emiatt sokáig zöldnek látszik, éretten barna, a bibe maradványával. Az apró magok sötétsárgák, felszínük világosabban recézett.
Mindkét faj erősen mérgező növény, leveleik kerdenolid-glikozidokat, azaz szívmüködésre erősen ható szteránvázas cukorvegyületeket/ nem nitrogént tartalmazó alkaloidákat!/ tartalmaznak, melyek a szívelégtelenség kezelésében fontos gyógyszer alapanyagok. A mintegy tíz különböző vegyület közül a legnagyobb mennyiségben a digitoxin fordul elő. Az anyagok szívre gyakorolt hatásának lényege: a szív elégtelen munkájának javítása, erősítése, valamint a pitvari eredetű ritmuszavarok /fibrilláció/ csökkentése. A hatásmechanizmus biokémiai alapja némileg leegyszerűsítve a szívizom membrán Na/K-ATPáz gátlása és ennek következménye egy megváltozott ionmegoszlás, és lelassult ingerületvezetés a szívizomzatban.
A Digitalis levéldrog/Digitalis purpureae folium/ a hatályos EU és Magyar Gyógyszerkönyvben/Ph.Hg.VIII./ hivatalos drog. A drog házilag nem alkalmazható, mert terápiás hatásszélessége szűk, az egyén fiziológiai állapotától függő! A Digitalis hatóanyagú szerek adagolását egyénre szabva állítják be, csak orvosi ellenőrzés mellett használhatók!