A palástfüvek/Alchemilla sp/ az egész északi féltekén elterjedt általában nedves, üde talajú élőhelyeken elsősorban lápréteken, hegyi réteken, legelőkön, szőrfűgyepekben és magaskórós társulásokban előforduló fajok a rózsafélék/Rosaceae/ család Rosoideae alcsaládjából. Hazánkban szórványosan találkozhatunk palástfű állományokkal a Bakonyban, a nyugati határszélen a Kőszegi és a Soproni hegységben, a Bükk Fennsíkon és a Zempléni hegységben. A Magyarországon honos összes palástfű faj védett.
Évelő, rizómás, tőleveles, lágyszárú növények, amelyek könnyen felismerhetők nagy, kerek, ujjasan karéjos leveleikről. A fajok tudományos elkülönítése, pontos rendszertani besorolása a gyakran változó morfológiai különbségek miatt azonban nem egyszerű feladat. A palástfű virágokban gyakori a partenogenezis/szűznemzés/ és az apogámia/önbeporzás/, melynek következtében megjelenő változatos hibridizáció számos önálló átmeneti bélyegeket mutató keverékfaj un ”kisfaj” létrejöttét eredményezi. A nemzetség számos nehezen elkülöníthető, változékony apomiktikus kisfajra különül.
Néhány hazai palástfű faj
A pontos határozásnál csak a teljesen kifejlett idős egyedek/un nyári egyedek/ tőleveleit, a levélkaréjok mélységét, számát, a hajtások szőrzetét, valamint a virágzatot és a virágokat/ a vacokkehely- hipanthium és a csészetáj alakját/ vizsgálják.
Fásodó fejlett gyökértörzseikből tőleveleket és szárleveleket viselő hajtások erednek. Sima, zöld száruk fajtól függően 10-40 cm magasra nő A levelek jellegzetesen kerekek, vagy vese alakúak, ujjasan karéjosak, ráncosak, csipkés, vagy fogas szélűek. A tőlevelek 5 cm-nél hosszabb nyelűek és 4-12 cm szélesek, a szárlevelek ülők vagy rövid nyelűek, méretük a tőlevelekénél kisebb.
A palástfüvek a leveleik alakja miatt kapták nemzeti nevüket, mert kiterítve valóban hasonlítanak egy palástra. Leveleik színe többé-kevésbé kopasz, fonáka szőrözött, de nem hamvas. A karéjos félkör alakú cimpák száma fajtól függően általában 7-11. A levélszéleken és a felszínen a reggeli-délelőtti órákban vízcseppek találhatók, melyek gyakran a levélnyélnél gyűlnek össze.
A palástfüvek virágzási ideje májustól augusztusig tart. Apró, zöldessárga virágaik általában összetett ,sátorvirágzatot alkotnak.
A virágok a rózsaféléken belül a vérfüvekhez/Sanguisorba/ hasonlóan leegyszerűsödtek. A párta hiányzik, a zöldessárga kétkörös csészetáj 4 tagú és egy mellékcsészekör övezi. A porzók száma általában 4, de tovább is csökkenhet. A virágot egy kiszélesedő vacokkehely/hipanthium/ tartja, melybe az egylevelű termőtáj/monomer magház/ különböző mértékben besüllyed.
A virág különlegessége emellett a csésze torkában kifejlődő markáns/egyes fajoknál feltűnően színes/ nektáriumgyűrű, amely a megporzás után elszáradva többnyire a kehelyszerű vacokba süllyedt zárt aszmagtermés tetején marad. Az így kialakult aszmagos termés/ áltermés?/ némiképp az Agrimonia álterméséhez hasonlítható, azonban a horgas kapaszkodó képletek a palástfű hipanthium felszínéről hiányoznak. Az érés során a hipanthium parenchimatikus fala különböző mértékben lebomlik, de a nagyobb szállítónyalábok a termésen maradhatnak. A termés, vagy áltermés vita még nincs lezárva.
A palástfű egykor a középkori Európában népszerű gyógynövény volt. Mivel hazánkban védett faj, csak termesztett változata, vagy főleg É-Európából származó importja használható gyógyászati célokra. A nagyszámú és változatos Alchemilla nemzetségből kizárólag a réti palástfű/Alchemilla vulgaris, syn A. xanthochlora/, amelyet egyedüli drogot szolgáltató fajként használnak. .Drogja/Alchemillae herba/ a hatályos EU és Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos, bár a modern fitoterápiában kevéssé alkalmazott. A gyógyhatásért a drog ellagitannin cseranyagai felelősek/pl agrimonin/. Emellett flavonoid-glikozidokat és keserűanyagokat is tartalmaz.
A tannin cseranyagoknak köszönhetően a drog összehúzó, abszorbens és antibakteriális hatású. Fertőzéses eredetű hasmenések és szájüregi gyulladások esetében kedvező hatása klinikailag igazolt.