A többnyire száraz, kopár, napos helyen élő néhány ide tartozó fészekvirágzatú faj levelei oldalra csavarodva élükkel felfelé csúcsukkal rendszerint az észak-dél tengely felé fordulnak, a hajtástengelyen tk iránytű szerint állnak. A levéllemezek több párhuzamos függőleges síkban rendeződnek, nem terülnek ki a levelekre általánosan jellemző módon. Ezáltal csökken a levéllemezre jutó fény erőssége és mennyisége is hiszen a levelek úgy helyezkednek el, hogy lemezeiket csak a felkelő és lenyugvó nap sugarai érik, a délidőben beeső erősebb fény csak a levelek felső élére jut el. Mivel a levelek irányultsága ennek következtében többé kevésbé É. -D. ezért e növényeket kompasz-növényeknek is nevezik.
A szár Észak-Déli oldalain az É-i oldal levelei a levéllemez csúcsát Délnek, míg a D-i oldal levelei a lemez csúcsát Északnak irányítják. A szórt levélállás miatt a szár Keleti és Nyugati oldalán is találunk leveleket, amelyek lemeze nem csavarodik el, hanem egyszerűen felfelé irányul feltűnően meredeken, közel függőlegesen, szinte a szárhoz símulva.
A jelenség termőhely és valószínű egyéb élettani, genetikai adottságok miatt különböző mértékben jelenik meg. Általában egyértelmű, szemléletes a száraz, sovány talajon, forró napsütötte helyeken. A legszembe tűnőbb a szár alsó leveleinél, kevésbé egyértelmű a tőleveleknél és virágzat táján levőknél.