A főváros Algír és Tipáza között a főút jórészt a tengerparton halad. A Sahel dombvidéken nem sokkal az ókori romváros előtt egy kis földhalom tetején álló kör alakú építmény, egy sajátos piramis vonja magára a figyelmet.
Lényegében egy mauzóleum, egy rejtélyes sírhalom áll itt, amely az általános felfogás szerint az egykori Mauretánia nagy királya II.Juba és felesége – aki a római hadvezér Antonius és szerelme Kleopátra egyetlen leány gyermeke – II. Cleopátra Selene végső nyughelye volt. Az ókori építmény teljesen kőből épült szerkezet, kívülről kör alakú, belül egy négyzetes alapú gúla(piramis). Lényegében egy klasszikus egyiptomi piramis, amelyet hatalmas kőkockákkal raktak meg még a Római Birodalom virágkorában,
Francia elnevezését: Tombeau de la Chrétienne ( „a keresztény asszony sírja”) valószínű az egyik hamis ajtón található kereszt jel után kapta. Arab neve Kubr-er-Rumia vagy Kbor er Roumia, ami azt jelenti, a római nő sírja.
Az épület távolból egy hatalmas megrakott szénakazalhoz hasonlít mintegy 80 000 m 3 követ tartalmaz. Kerülete 185,5m, körben álló 60 masszív ion oszloppal díszítve. Eredeti magassága 40méter volt, azonban a természet erőinek és a vandalizmusnak hatásai miatt jelenleg 30-32,4m. A mauzóleum belső középpontjában egy nagyobb és egy kisebb boltíves kamra van, amelyeket egy rövid folyosó köt össze. Az emlékmű teljesen üres, emberi maradványokat, emlékeket, titkos kamrákat, labirintusokat a számos szakszerű és ennél is több barbár keresés ellenére sem találtak.
1555-ben az akkori algiri pasa, Salah Rais parancsot adott a mauzóleum elpusztítására. A munka megkezdésekor azonban többen váratlanul meghaltak és ezt követően a rombolást leállították. A XVIII. Század végén Baba Mahommed nagyvezír hiába próbálta elpusztítani az emlékhelyet tüzérséggel. Később, amikor a franciák elfoglalták Algériát a part mellett álló mauzóleum sokáig a francia haditengerészet céllövészeti gyakorlatainak kedvelt célpontja volt. Ennek nyomait ma is több helyen látjuk a tetőn.
Juba az utolsó numidiai majd később az első mauretaniai király még kisgyermekként került Rómába, miután apja I.Juba a Caesar elleni vereséget követően öngyilkos lett. Juba már római nevelést kapott, római polgár lett és Rómában vette feleségül Antonius és Kleopátra egyetlen leányát Kleopátra Szelénét. Ezt követően a királyi pár visszatért Afrikába.
Jubában és újdonsült feleségében sok volt a közös vonás: mindketten árván nőttek fel, szüleik öngyilkosok lettek, királyi fogolyként katonai parádén mutogatták őket, római nevelést kaptak. Előkelő származásuk miatt helyzetük politikailag igen kényes volt, így összeházasításuk a rómaiak szempontjából is a lehető legjobb megoldásnak tűnt. A fiatal pár Mauretaniába visszaérve azt tapasztalhatta hogy gyakorlatilag az óriási és akkor még hallatlanul gazdag tartomány teljhatalmú urai lettek. A hatalom nagy felelősséggel is járt, amellyel mindketten jól sáfárkodtak.
Mauretánia kereskedelmi hatalma ekkor kiteljesedett ebben a térségben, ez pedig felvirágoztatta a tartományt. Új városok épültek, a fővárosban Caesarea-ban grandiózus építkezések kezdődtek, világítótorony, hatalmas könyvtár, új királyi palota és templomok épültek. A keleti-egyiptomi hatás pedig visszaköszönt a művészeti alkotásokon, amelyek a görög-római stílust ötvözték az ó-egyiptomival. Királyi udvaruk mágnesként vonzotta a tudósokat szerte a birodalom területéről, s egyfajta kozmopolita központ alakult ki környezetükben.
A korabeli pénzérméken II. Juba és II. Kleopátra Szeléné együtt szerepelnek amely megerősíti a feltevést, hogy a királynő egyenrangú volt uralkodó férjével. II.Kleopátra Szeléné örökölte anyja és apja tettrekészségét, és nem elégedett meg a láthatatlan mindig háttérben álló feleség szerepével, hanem aktívan részt vett a kormányzásban, királyságuk gazdasági, művészeti és politikai életében.
II.Juba számos könyvet írt a görög és latin történelemről, természettudományról, földrajzról, nyelvtanról, festészetről és színházról. Sajnos munkájának csupán töredékei maradtak fenn. A művészetek és tudományok szponzoraként is tisztelték és számos földrajzi expedíciót és biológiai kutatást támogatott. Expedíciót küldött Madeirára és a Kanári szigetekre. Utóbbi szigetcsoport Jubának köszönheti a nevét, mert a beszámolók szerint a szigeten sok vadkutyát láttak(Canis- a kutya latin neve). Több új gyógynövényt is leírt. Tiszteletére egy pálmafa nemzetséget ma is Jubaea néven ismerünk.
A királyi pár több mint két évtizeden át együtt kormányozta Mauretaniát, egészen Kleopátra Szeléné haláláig. Azonban 65 évvel az után, hogy a provinciát egyesítették, Mauretania sorsa újra a feldarabolás lett: Claudius császár két részre osztotta a tartományt.
II.Juba és Kleopátra Szeléné életére pedig a feledés fátyla borult. Két gyermekük született, Kr.e. 10-ben Ptolemaiosz, később pedig egy kislány, akit talán Drusillának hívhattak.
A királyi pár mauzóleuma szerencsésen átvészelte az évszázadok viharait, és a sírhely az érdeklődők számára a mai napig megtekinthető. Algír városától alig ötven kilométerre nyugatra Tipáza romváros közelében az arra járó leróhatja tiszteletét Kleopátra egyetlen lányának síremléke előtt, akinek sokak szerint az arcvonásai adták a mintát a New Yorki Szabadságszoborhoz.