Az Argentin fennhatóságú kopár sziget központi világító tornya messziről jelzi a Magellán pingvinek híres lakókörzetét. A pingvin nevét Ferdinand Magellánról kapta, aki 1519-ben látta meg először a kedves kis termetű bohókásan totyogó, de villámsebesen úszó madarakat.
Magdalena-sziget. A San Isidoro világítótorony fontos tájékozódási pont.
Dél-Amerika partjainál, Argentína, Chile és a Falkland-szigetek tengerparti területein több helyen élnek Magellán pingvinek. Kopár, bokros területen, bokrok alatt és a földbe vájt üregekben fészkelnek. Általában két tojást raknak, amelyeket 40 napig melengetnek, mire kibújnak a pihés pingvinfiókák. Korábban az olajszennyeződés jelentette a legnagyobb veszélyt a Magellán pingvinek számára,mára azonban a klímaváltozás és a felmelegedő víz hatására elköltöző halak miatt távolabb kell menniük, hogy élelmet találjanak, ami nagy veszélyekkel jár.
A Magellán-szoros mentén több nagy Magellán-pingvin kolónia is található. Punta Arenas közelében a Tűzföld átjáróinak bonyolult szövevényében hegyek és gleccserek között néhol szűk csatornákon hajózva jutunk el élőhelyeikhez. A Magdalena-szigeten is tízezrével fészkelnek és jól alkalmazkodtak az ide látogató turistákhoz.
A Darwin kerület egyik gleccsere.
A Magellán-pingvinek gödröket ásnak maguknak – hogyan teszik ezt a kemény köves talajban számomra rejtély! A sziget kopár földje olyan, mint egy nagy szita melynek lyukaiban pingvinek bújnak meg.
Barátságos madarak, a partra totyogva társaságba verődnek és van egy érdekes szokásuk: a csoportos menetelés, parádézás. Kisebb csoportokba verődve összehangoltan menetelnek a parton általában halász útjaikról visszatérve.
Magellán pingvin hazatérőben
A Magellán-pingvin az egyik legkisebb pingvinfaj, kb. 40-50 centi magasak, ha éppen sétálnak, de ezt csak ritkán teszik, mivel általában lusták és fekszenek a földön. Pár ezer sétáló pingvin azért így is akad mindig. A sétálás azért fontos, mert egybehangzó vélemények szerint ezt olyan bénán teszik, hogy az már aranyos.
A területen abszolút a pingvineké az elsőbbség, ezt parkőrök felügyelik, és ha ők úgy látják, hogy pingvin át szeretne sétálni a látogatók számára kijelölt úton, akkor megálljt parancsolnak, amíg a pingvin át nem fárad a túloldalra. Itt azért inkább percekről beszélünk, mint másodpercekről. Természetesen a pingvineket simogatni, etetni, dobálni, vagy bármi módon abuzálni szigorúan tilos. Pont elég az nekik, hogy nap mint nap el kell viselniük ennyi ember társaságát.
Halászatra készülő pingvincsapat
A parádézás ezeknél apingvineknél azt jelenti, hogy 5–10 fős csoportokban, összehangoltan, egy ütemre mozogva sétálnak a parton egy-egy – akár hetekig is eltartó – halászat után. „A parádé a tengerpartnak azon a részen zajlik, ahol fészkelnek és pihennek” – állítja az Animal Behavior című szaklapban megjelent cikk.
„Valószínűleg nem pusztán szórakozásból menetelnek csoportosan, hanem azért, mert valami miatt megéri” – véli Andre Chiaradia, a tanulmány egyik társszerzője. Chiaradia, az ausztráliai Phillip-sziget Természetvédelmi Terület pingvinökológusa szerint a nyereség az állatok számára az lehet, hogy amennyiben a vízben is csoportosan, összehangolva mozognak, hatékonyabban elriasztják a ragadozókat, valamint könnyebben hozzájutnak a zsákmányhoz. Azokban az években viszont, amikor kevesebb a táplálék, a pingvinparádé sem olyan látványos.
Otthon a pingvincsalád
A Magdalena-szigeten pingvinek és sirályok között.