Vastagodás típusok fásszárú egyszikűeknél

Az egyszikű növények zöme  másodlagosan nem vastagodik, mivel szárukban az osztódó szövet/kambium/ hiányzik,  kollateláris zárt nyalábok vannak szórt elrendezésben. Az un  fásszárú egyszikűeknél azonban sajátos, kizárólag az adott csoportra jellemző másodlagos vastagodás típusokat találunk.

1.– A fás szárú egyszikűek legnagyobb csoportját a pálmák alkotják. Habitusuk rendkívül jellemző:  a különlegesen szerveződött pálmatörzs, amely egy általában nem elágazó, sudár, végig  a talajszinttől a hajtáscsúcsig csaknem azonos vastagságú fásodott, szilárd és ugyanakkor rugalmas tengely a tetején egy levélkoronával, amelyben egy adott időben megjelennek a fajra jellemző terjedelmes virágzatok.

 A pálmaszár növekedését a pálmanövény tenyészőcsúcsa vezérli. A levélkoszorú kialakulását biztosító levélkezdeményeket/primordiumok/, valamint  a virágkezdeményeket létrehozó egyetlen hatalmas/akár több 10 cm átmérőjű!/ tenyészőkúp zóna a szár  csúcsán található a levélüstök takarásában. A pálmák tenyészőcsúcsa rendszerint a hajtástengely teljes átmérőjét megközelítve kiszélesedik. Közepe táján azonban a többi zárvatermőtől eltérően kráterszerűen kissé behorpad. Itt találjuk a többi zárvatermő hajtáscsúcsához hasonlóan az intenzíven osztódó iniciális sejtcsoportokat, a belőlük fejlődő szerv és szövetképző elsődleges merisztémákat és mindezek alatt az un nyugvó centrumot. Sajátos módon a pálma növény egyedeken a pálmatörzs csúcsán csupán egyetlen  nagy méretű különös szerveződésű rügy található.

 A tenyészőcsúcs osztódó sejtjeinek egy részét alkotják a “kráter” felső peremén körben helyet foglaló un oldal/laterális/ merisztéma csoportok, amelyekből kifelé/felfelé/ a fajra jellemző levélkezdemények/primordiumok/, majd később a virágok fejlődnek.  A  primer osztódó szövet túlnyomó részét a prokambium palást alkotja, melynek sejtjei lefelé/befelé/ periklin /felszínnel párhuzamos/ falakkal intenzíven osztódnak és kollaterális zárt nyalábokat, valamint alapszövetet  hoznak létre. A nyalábok háncsrészét egy rendkívül fejlett, erős, a nyaláb méretét többszörösen felülmúló háncsszklerenchima rész övezi. Az így kialakult kötegelt kábelhez hasonló szerkezet biztosítja a pálmatörzs rugalmas szilárdságát.

A fásodott, szekunder jelleget viselő pálmatörzs szerkezet tehát primer osztódó szövetből fejlődik  a vastagodás primer jellegű,  másodlagos osztódó szövetet a pálmatörzsben nem találunk

A pálmák fatörzsét kívülről szorosan záródó sejtek néhány sora takarja  A para jellegű anyagok  sejtfalakba rakodásával kialakult peridermához hasonló másodlagos védőszövetben azonban  a valódi másodlagos bőrszövetre jellemző szövetrétegek/parakambium, illetve felloderma/ hiányoznak és az átszellőztetést biztosító  képződményeket/lenticellák/ sem találjuk. A védőszövetben a lehullott levelek alapi részének hegei/levélripacsok, esetleg különböző kinövések is találhatók. A pálmatörzset gyakran az elhalt levelek alapi részének maradványa is fedi.

Yoshue fa- Yucca brevifolia

2.– Kevés egyszikű növény – pl  bizonyos Yucca és Aloe  fajok, a  sárkányfák,  több  Cordyline és Sansavieria faj,  vagy a  pirítógyökér és a jamszgyökér    szára is képes másodlagos vastagodásra. Ezeknél  a fajoknál azonban elsősorban  a szórt edénynyaláb-elrendeződés és a nyalábokból hiányzó kambium okán  egy speciális  másodlagos osztódó szövetből álló szárgyarapító rendszer alakul ki a kéreghatár zónában.

Ezt a  szárvastagodás formát a sárkányfa/Dracaena/ nemzetség tudományos neve után „dracaenoid” megvastagodásnak nevezik: a ritka tipusban a kéregrész alatt a kéreghatár/endodermisz-periciklus/ övezetben alakul ki egy új gyarapító szövet –  másodlagos merisztéma, speciális kambium – , amely befelé, a törzs tengelye irányában termeli a szórtan elhelyezkedő  összetett és zárt szállító nyalábokat   és emellett a  belső alapszövet sejtjeit,  míg kifelé a kéreg/kortex/ elemeit gyarapítja. A másodlagos nyalábokban a xilémelemek tracheidák, hossza az összenövésekkel 15–40-szeresre nőhet. A faparenchima és a floém csak kevéssé vagy egyáltalán nem nyúlik meg. A kortex másodlagos parenchima sejtjei vékony falúak, és gyakran kristályokat tartalmaznak.

Lassú növekedésük miatt a másodlagosan vastagodó, elágazó törzsű sárkányfák, Yucca fák/pl Józsue fa/  a pálmákhoz viszonyítva közepes vagy kis termetűek maradnak. Egyes példányaik akár ezer évig is elélhetnek. Koruk nehezen becsülhető, mivel a szivacsos-rostos szerkezetű törzs nem képez  a kétszikűekre jellemző évgyűrűs szerkezetet;  a sárkányfáknál pl az életkor meghatározásában a virágzások gyakorisága (évesnél ritkább), illetve a korona elágazások száma szolgálhat támpontul.

3.–Az áltörzs/pszeudoszár, vagy levéltörzs/ egy központi hajtástengely körül  koncentrikus körökben elhelyezkedő, szorosan egymásba  illeszkedő levélhüvelyekből fejlődik. Többek között a banánfélék, gyömbérvirágúak és a Strelitzia fajoknál fordul elő. A fiatal növény hajtástengelye rendszerint egy rizómából hajt ki, ezt veszik körül később a levelek egymáshoz szorosan illeszkedő elszáradt alapi részei. Valójában a törzs az évek során elszáradt levélalapokból és levélnyél maradványokból  áll, amelyek szorosan borítják egymást és körbefogják a vékony lágyszárú központi tengelyt. Középen tör elő mindig a legújabb friss levél, illetve a virágzat is.

 

 

 

 

A bejegyzés kategóriája: blog
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , .
Közvetlen link.