Egy kis őszi bogyómustra

Sokak szerint az ősz a legszebb és színvilágát tekintve a leggazdagabb évszak. Számtalan gyönyörű színes termést, virágot, levelet kínál  a természetet járóknak. A legjobb színkeverő maga az őszi  természet!

Az elmúlásra készülő lombok színpompája és egy új a jövő nemzedékeinek ígéretét hordozó termések gazdag szín-,  és forma világa így együtt csak ebben az évszakban jelenik meg előttünk sajátos, néha kicsit búra hajló melankolikus hangulatban.

Temérdek írás, zene tükröz vissza igaz érzelmeket, hangulatokat az őszről. Ennek az évszaknak apropóján az őszi termések egy nagy csoportjáról:  a változatos színekben, árnyalatokban talán leggazdagabb bogyótermésekről  összeállított képcsokor tiszteleg a búcsúzás és az újrakezdés ígéretét együtt hordozó évszak előtt.

tipikus bogyó/ bacca/  felső állású magházból fejlődő, vékony héjú, rendszerint többmagvú valódi húsos termés. Néhány növénycsoportban nagyon gyakori mondhatnánk általánosan jellemző/ pl burgonyafélék-Solanaceae, számos egyszikű, szőlőfélék stb/.

Elvétve találunk egyetlen termőlevélből/ monokarp termő/ fejlődő egymagvú bogyóterméseket is/ pl békabogyó/ Actaea/, vagy a sóskaborbolya/ Berberis/.

Sokkal gyakoribb azonban a több termőlevelű un polikarp / cönokarp termőből alkuló nedvdús bogyó, amelyben a válaszfalak is elhúsosodnak. A külső hártyás gyakran színes viaszos  külső termésfal/ exokarpium/ határolta termés belsejében aközépső mezokarpium és a belső endokarpium húsos, lédús gyakran rostokban is gazdag állománya található a magokkal, melyek a teljes termésfal/perikarpium/ bomlásával szabadulnak ki. Savanyú kémhatású összetett szénhidrátok/ pektinek, nyálka anyagok/,  speciális cukrok, szerves savak, illóolajok/melyek gátolják a magok csírázását a termésben/, gyümölcsészterek, vitaminok a bogyótermések fontosabb tartalmi anyagai.

A természetben a bogyók körében számos értékes emberi fogyasztásra alkalmas gyümölcsöt is találunk, bár akadnak súlyos mérgezést okozó csábítóan szép bogyótermések is.

A burkolt bogyó, lampiontermés/felfújt bogyó/ a zsidócseresznye, más néven „lampionvirág”/ Physalis alkekengi/ cseresznye méretű csomagolt bogyótermése. A maradó, burokká zárodó csészelevelekkel együtt fejlődik és éretten mindkettő szép pirosra szineződik. Az érett termés pontos neve: bogyótermés felfújt színes, zárt csészelevél burokban.A termés fogyasztásra nem ajánlott, a még zöld bogyó kifejezetten mérgező. Közeli rokona a perui/földi/ cseresznye/ Physalis peruvianum/ bogyótermése  vitaminokban gazdag csemege, amelyet nagyobb bioboltokban árusítanak nálunk is

Az élénken színes csészeburok parenchimatikus sejtjeit ősszel különböző mikroszkópikus gombák gyorsan lebontják. A jobban  ellenálló szállítónyaláb hálózat azonban még sokáig, akár a következő tavaszig megmarad függönyszerűen takarva a bogyót.

Ikerbogyó/ bibacca – A loncfélék/ Lonicera-Caprifoliaceae/ redukált kettősbog virágzatában a háromtagú virágzatból a középső virág nem fejlődik ki, a két magmaradó oldalt álló virág kocsányai és  magházainak alsó része összenőttek. A virágok így párosával fejlődnek egy hosszú kocsányon. A párban álló  ikervirágok  alapi részen összenőtt alsó állású magházaiból- ha mindkettő közel azonos időben megtermékenyült- a termések általában szinkron, egyszerre fejlődnek és érnek be. A   kifejlődött, alapi részükön összenőtt, párban álló álbogyó termések az ikerbogyók/pontosabban:” sziámi ikerbogyók”/.

 Az álbogyó/ pseudobacca, bacca spuria/ alsó állású magházból fejlődő vékony héjú, rendszerint több magvú bogyó termés.  A termés fejlődése során a külső termésfal keveredik a magházat övező tengely  sejtjeivel. Ezért az alsóállású magházból fejlődő  lédús termés mindig álbogyó. Az álbogyót és a valódi bogyó termést egymástól ránézésre gyakran nehéz megkülönböztetni. Segíthet az elkülönítésben, ha a termésen  marad valami a korábbi virág részeiből. Álbogyónál a virág maradványai a termés felső/ abaxiális/ részén láthatókl A terméstípus egyáltalán nem ritka. A ribiszke félék, az ezüstfa félék, a félélősködő fagyöngyök bogyótermései  mind álbogyók!Az ernyősvirágúakkal közeli rokon örökzöld borostyánoknál/Araliaceae/ a termő alsóállású.

borostyán reproduktív hajtása termésekkel

Az egyszerű ernyőbe rendezett álbogyó termések felső harmadában jól látszik a korábbi, rovarokat csalogató nektáriumból/ diszkuszból/ alakult sötétebb rész a középen kiálló, kétágú bibecsonkkal. Ebben az esetben a diszkusz a későbbi áltermés integráns része.

Néhány nyitvatermő csoportban: például a borókáknál, a csikófark féléknél, vagy a tiszafáknál a magot színes magköpeny/ tiszafa/, vagy a tobozpikkelyek elhúsosodott részei/ borókák/ takarják,

A húsos képletekkel körbe fogott magok megtévesztésig hasonlítanak egy bogyótermésre. Még az elnevezés is csalóka lehet néha. A borókáknál a húsos tobozpikkelyekkel körbezárt magot általában tobozbogyónak nevezik. A pontosabb leírásoknál legalább hozzáteszik az áltermés/ pseudofructus/ megkülönböztetést. Holott nyilvánvaló a termés csak zárt magházból fejlődik kizárólag a zárvatermőknél!

A csipkebogyó tovább színezi az álbogyó kérdés palettáját.. A Rosa nemzetségre jellemző áltermés magyar nevében ugyan ott a bogyó, de botanikai szempontból semmi köze a lédús, sokmagvú bogyótermésekhez.. Egy középállású apokarp termőtájat övező hipanthium húsosodik el és szineződik meg éréskor. Benne számos apró szőrös aszmagtermés/ nem mag !/  található. A  csipkebogyó áltermés/ Rosae pseudofructus/ fontos drog, hatékony étrend kiegészítő a természet értékes ajándéka.

 A csonthéjas bogyó /acinus/ valódi bogyótermés .Általában a tipikus formája középállású magházból fejlődik. Ilyenkor a hipanthium nem vesz részt a termés szerveződésében, ebben hasonlít az ismert csonthéjas gyümölcsökhöz , a termőlevelek számát tekintve azonban az eltérés markáns. Lényeges különbség az is, hogy a hipanthium, gyakran a  termés lehullása után is a növényen marad, míg igazi csonthéjasoknál ez korán lehull. Külsőleg a bogyóhoz hasonló. Az igazi bogyótól a kemény belső csontburok(endokarpium) világosan  megkülönbözteti / bengegyümölcs – pyrenarium/..A honi fajok közül a Bengeféléknél/ Rhamnaceae / gyakori, de csonthéjas bogyó termése van a gyógynövény bodzának is.

A páncélbogyó/páncélhéjú álbogyó/ – ismertebb nevén kabak  vagy töktermés /peponium/ szintén a bogyók egyik alsó állású magházból fejlődő formája. Nagysága, külső kemény, recsegő héja, rekesz nélküli belseje, a rostos, tömött mezokarpium és a szivacsos endokarpium gyümölcshúsban fejlődő magjai a terméstípus  markáns megkülönböztető jegyei.. Töktermése van a töknek, dinnyének , uborkának.

 A válogatás korántsem teljes, csak honos fajokra korlátozódik. A trópusok pálmái a dzsungelek cserjéi között még sok érdekes bogyótermésű fajt találunk. A bogyómustra talán így is segít és némi eligazítást ad a bogyótermések  színes, gazdag, kavalkádjának  jobb megismeréséhez.

 

A bejegyzés kategóriája: blog
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.