A valódi hidrofil virágok beporzásában a víz mint közeg és közvetítő fontos szerepet játszik. Ez a speciális megporzás típus értelemszerűen csak a vizes élőhelyeken, és a vízben élő növények néhány csoportjánál figyelhető meg. A víz által közvetített beporzásnál a pollen gyakran a víz felszínén sodródva/ Vallisneria, Elodea, Cabomba/, ritkábban a vízfelszín alatt/ Zostera, Ceratophyllum, Najas/ a mélyben kerül a termőtáj bibe részére.
A tengeri fűnél/ Zostera/ érdekes módon mindkét lehetőség előfordul. Ez döntően attól függ, hogy e tengerparti, sok helyen invazív növényfaj virágzata a felszínen, vagy a víztükör alatt mélyebben helyezkedik el. Megállapították, hogy ilyen esetekben a felszíni beporzás hatékonyabb.A valódi vízbeporzású növények virágai általában egyivarúak, a növények zömmel egylakiak, vagyis a különböző ivarú virágok azonos egyeden fejlődnek. Érdekes, hogy a porzós virágok a termősök szintje alatt, mélyebben alakulnak ki. A virágtakaró táj erősen redukált, leegyszerűsödött. A gyakran csupán portokokat tartalmazó porzós virágok virágzatba tömörülnek, míg a felettük található termős virágok többnyire magányosak. A legismertebb eltérés ettől a már említett tengeri fű/ Zostera/, amelynél az egyivarú virágok egy torzsavirágzathoz hasonló egyetlen fellevéllel/spatha/ részben takart virágzatba rendeződnek! A porzós virágok ebben az esetben a virágzat alsó részén csoportosulnak és a termős virágok után jóval később érnek be/ proterogyn virágok/. A saját pollen így az adott virágzatban kifejlődött női virágok megtermékenyítésére alkalmatlan.
A virágzás kezdetén a porzós virágok leválnak a növényről, a felszínre lebegnek és csak a víz színén nyílnak fel a portokok. A hidrofil növények pollenjének nincs külső, sajátos mintázatú, sárga hidrofób sporopollenin tartalmú, ellenálló külső sejtfala. Az un exine réteg teljesen hiányzik. Csupán a belső intine réteg világos, csillogó, ragacsos anyaga határolja a virágpor szemeket, amelyek egymással könnyen összetapadva kisebb-nagyobb aggregátumokat/pollinium/ képeznek, néha egy pollenzsák teljes pollentartalma tapad össze egyetlen hosszúkás pollencsomaggá..
-
Vallisneria spiralis akváriumban
- A virágzási periódus kezdetén a Vallisneria/ Elodea fajok női virágai igen hosszú, spirálisan tekergő kocsány pórázaikkal a növényhez rögzítve zárt állapotban úsznak a felszínre, ahol kinyílnak és ekkor a felszínen kóválygó, úszó-lebegő pollencsomókkal megtörténik a megporzás. Feltételezik, hogy a virág kemotaktikus ingerrel „csalogat”. A megporzást követően a három tagú virág azonnal bezárul és a csavart kocsány a víz mélyére visszahúzza a beporzott virágot. Minden további folyamat: a megtermékenyítés, a magképzés és az áltermés kifejlődése és teljes érése a víztükör alatt történik
A valódi víz alatti beporzás azoknál a fajoknál működik, amelyek női virágai rövid kocsányúak, esetleg ülők és nem tudnak még rövid időre sem a felszínre emelkedni. A pollen tehát nem szóródik szét a viztükör felületén, hanem kisebb nagyobb csoportokat képez vizet köt meg, elnehezül és lassan alámerül, elsüllyed. A lassan lebegve alászálló pollencsoportok közül némelynek sikerül megtapadni a termők hosszan kinyúló bibéin és megtörténhet a víz alatti megporzás és megtermékenyítés.
Az említett példákból is világosan kitűnik, hogy a hidrofil fajok túlnyomó része egyszikű vízinövény. A „őslágyszárú mintanövényeknek” is tekintett tócsagazfélék/ Ceratophyllaceae/ fajai mai elképzelések szerint az egyszikűekhez talán legközelebb álló hínár jellegű kétszikű vízinövények.
A virágaik beporzása a víz alatt történik. Virágzáskor a hím virágok portokjai leszakadnak és általában zárt állapotban felúsznak a felszínre, ahol felnyílnak. . A pollenjük közvetlenül ritkán szóródik szét a víz alatt. A felszínen a pollenszemek vizet megkötve alámerülnek, lassan lesüllyedve néhányuk kapcsolatba kerülhet a termős virágok kinyúló bibéjével és a víz mélyén megtörténhet a sikeres megporzás. Az eltérés a korábbi példáktól csupán annyi, hogy itt a pollenszemek nem képeznek összetapadt csoportokat polliniumokat.