Hagyma – bulbus
Tápanyag-raktározásra módosult, szárból és allevelekből álló földbeni áttelelő hajtás. Az egyszikűek egyes családjaira/ pl amarilliszfélék, hagymafélék, liliomfélék/ jellemző. Hajtástengelye az alpi részen elhelyezkedő rövid szártagú, ellaposodott tönk, melyen hajtáseredetű gyökerek és koncentrikusan egymásra boruló húsos tápanyag raktározásra módosult hagymalevelek (allevelek) erednek. A belső, vastag allevelek/*/ raktározott tápanyaga a vegetációs periódus kezdetén a lomblevelek és a virágzat kifejlődését biztosítja. A húsos alleveleket kívülről gyakran elszáradó, pergamen szerű burokpikkely-levelek (“hagymahéj”) övezik, azonban ritkán a hagyma buroklevél nélküli/csupasz/ is lehet (pl. Lilium henryi).
A hagymatönk felső részén a hajtásrügyekből a tőszár és a lomblevelek valamint a tőkocsány ered, alsó részéből pedig a hajtáseredetű gyökerek fejlődnek. A módosult hajtás fontos áttelelő szerv és jelentős szerepet játszik a hagymás fajoknál a vegetatív szaporításban.
Gyakran egyetlen hagyma, bár ránézésre egységesnek és homogénnek látszik, több – keresztmetszetben jól elkülönülő – hajtásrügyet is tartalmazhat saját raktározó levelekkel, melyeket kívülről több közös húsos raktározó levél és legkívül néhány elszáradt pikkelylevél övez. Sokszor azonban ezek a rész hagymák/ mellékhagymák/ szemmel láthatóan markánsan elkülönülnek gerezdeket képeznek. A gerezdes hagymáktalán legjobban ismert példája a fokhagyma/Allium sativum/. Általában mindegyik gerezdet kívül a hártyás, száraz buroklevelek borítják, és az egész hagymagerezd-csoportot még egy egységes több rétegű vékony pikkelylevél héj fogja közre.
A több gerezdből álló hagyma részei a tönk marginális, szélső szöveteiből a raktározó hagymalevelek hónaljában egymás mellett képződő oldalrügyekből fejlődnek ki, meglétük és számuk gyakran fontos határozóbélyeg!