A tilliszek általában fajtól függöen a másodlagos fában képződő a vízszállító csöveket/ tracheákat / hólyag alakú betüremkedésekkel vattadugó szerűen eltömő sejtkinövések.
- Csertölgy/ Quercus cerris / – fatest keresztmetszet
A tág üregű tracheákban a szomszédos faparenchima sejtjeiből fejlődő sejtknyúlványok – amelyek a trachea fal gödörkéin ájutva benőnek a csövek belső terébe – eldugaszolják a vízszállító pályákat. A vízszállítás fokozatosan csökken, majd megszűnik. A tilliszeket kiválasztó szomszédos élő parenchima sejtek pedig a vízhiány miatt pusztulnak el. Az eltömött tracheák és az elhalt parenchima sejtek fokozatosan elszíneződnek , mivel a tilliszekben gyanták, zsírok, alkaloidák és terpenoidok halmozódnak fel. A sejtfalakba pedig cserzőanyagok, festékek rakódnak be. A fatestnek ez a szemmel jól láthatóan elszíneződött középső/ centrális/ része a geszt a víztranszportban már nem játszik lényeges szerepet.
A vízszállítás túlnyomó része a periférián elhelyezkedő fiatal évgyűrűk tracheáiban és tracheidáiban történik. A fatestnek ez a külső, világosabb, aktívan működő része a szijács.
A szijács/ geszt arány a növényfajtól és a külső körülményektől függ. Az un szijács fákban jelentős tilliszképződés és gesztesedés nem történik