A dinamochor termés: másnéven önterjesztő termés a magvait saját maga szórja szét. A terjesztés mechanizmusa általában visszavezethető a termésfejlődés során létrejött belső feszültségekre: leggyakrabban a hidrosztatikai jellegű un „turgor” különbségre, vagy a termésfalakban megjelenő hidratációs különbségekre, amelyek egyenlőtlen megnyúlást vagy összehúzódást eredményezhetnek. A folyamatosan növekedő belső feszültség valamilyen egyszerű inger hatására hirtelen, robbanás szerűen kiegyenlítődik, és ekkor történik meg a magok szétszórása.
A magrugó, más néven: lövő, fecskendező, vagy kirobbanó uborka/ Ecballium elaterium/ hosszúkás, kisebb uborka méretű szúrós termése a kocsánynál egy pórussal felnyíló kabak.
Éréskor a kocsányt rögzítő szövetek lebomlanak és végül a termés magától, vagy érintésre – mintha rúgó lőné ki, lerepül, míg a kocsány helyén támadt nyíláson a kocsonyás belső anyagok és a magvak nagy erővel repülnek ki. A magok így akár 12m távolságra is eljutnak az anyanövénytől.
A nebáncsvirágok/ Impatiens fajok/ nevüket onnan kapták, hogy tokterméseik kopácsai érintésre hirtelen felnyílnak és összetekeredő mozgással a magjaikat szétszórják.
A termésfal részek a külső és belső szövettájak között már korábban létrejött belső feszültség hatására mint egy elszakadó rugó összetekerednek és eközben a termésfalon fejlődő magok kifelé szóródnak. A bibor nebáncsvirág magjai ilyen módon gyakran 7m távolságra is elrepülhetnek.
A turgorfeszültségek következtében a kilövéssel, vagy sodorva szóró terméseket a kakukktorma féléknél/ Cardamine fajok/ is megtaláljuk. Itt azonban a becőtermés két hirtelen visszacsavarodó felének mozgása szórja szét a magokat. Ezeket a kilövő, vagy hajító mozgásokat összefoglaló néven turgormozgásoknak nevezzük és mindig élő sejtekben, szövetekben valósulnak meg.
A kiszáradó termések felnyílását, felszakadását kísérő magszórás oka lényegében hasonló azzal a különbséggel, hogy már elhalt, anyagcserét nem mutató termésrészek vesznek benne részt. Vannak hüvelytermések, ahol az egyetlen termőlevél széleinek összenövésével létrejött termésben a jobban hidratált külső és a szárazabb merevebb belső termésfal réteg között alakul ki egy feszítő erő az eltérő víztartalom/ hidratáltság/ következtében. A felnyíló száraz termésfal részek emiatt megcsavarodnak és parittya módjára repítik messze magjaikat. Néhány csillagfürt/ Lupinus/ faj felnyíló hüvelyterméséből akár 6-7 m távolságra is eljutnak a magvak.
Geranium csavarodó résztermései. A gólyaorr termések/ Geranium, Erodium fajok/ hajító mozgása, és a résztermések talajba fúrása – „elültetése”- szintén hasonló okokra vezethető vissza.
A már elhalt, aktív anyagcserét nem mutató termésrészek un higroszkópos mozgása, csavarodása reverzibilis/ visszafordítható/ folyamat. Ha a kiszáradt, csavarodott részeket víz éri a sejtfalak újra hidratálódnak és a termésfal részek kiegyenesednek. A folyamat tetszés szerint ismételhető.