Az un C4-es növények leveleiben a szállítónyalábokat(levélereket) nem a szilárdító szövet vastagfalú szklerenchina sejtjei övezik. A nyalábhüvely ezeknél a leveleknél a levél többi fotoszintetizáló sejtjétől eltérő nagyméretű sejtek koszorú szerű gyűrűje, melyek kloroplasztiszokat tartalmaznak, tehát fotoszintetizálnak.. A levélben ezért kétféle fotoszintetizáló sejttípus található, melyek kloroplasztiszai is különböznek egymástól.
A nyalábokat körbefogó nyalábhüvely sejtekben – az un Kranz sejtekben – a kloroplasztiszok alig tartalmaznak gránumokat, míg a mezofillum sejtekben gazdag belső membránrendszert (tilakoidok) figyelhetünk meg elektronmikroszkópban. Ezek az un gránumos kloroplasztiszok, míg a nyalábhüvely sejtek kloroplasztiszai tilakoid membránokban szegény un nem gránumos kloroplasztiszok..
A két kloroplasztisz típusban a fotoszintézis fényreakciói hasonló alapmechanizmus szerint zajlanak, de a széndioxid fixálás és redukció eltérő. A légköri széndioxid felvételét biztosító levél mezofillum sejtjeinek kloroplasztiszai egy más biokémiai reakció útján kötik meg a szédioxidot, melynek eredményeként négy szénatomos szerves savak keletkeznek. Természetes körülmények között a két rendszer egymással szoros kapcsolatban áll. Általában hatékonyabb energiahasznosítás és magasabb szervesanyag termelés jellemző az un C4-es fajokra,melyek között számos mezőgazdasági haszonnövényt találunk( pl kukorica, cukornád, cirok).