Szövettan – sómirigyek

Számos  magas sótartalmú  élőhelyen honos un halofita növény a levélfelületén lévő speciális sómirigyek segítségével sajátos sókiválasztással szabadul meg a  felesleges és toxikus hatású konyhasó/ nátrium és klorid/ ionoktól.  A klasszikus  mirigyekkel történő un exogén  kiválasztással szemben itt egy másféle elválasztásról beszélünk, melyet a szekréciótól eltérően gyakran rekréciónak neveznek; ekkor a növény úgy választja ki az anyagokat, ahogyan felvette azokat.

Az egyes halofiták sómirigyei  a faj rendszertani helyzetétől függően eltérő felépítésűek, működésük lényege azonban hasonló:  a folyamat kezdetén a kiválasztó sejtbe irányuló,  jelentős mennyiségű anyagcsere energiát/ATP/ igénylő,  aktiv transzport  ionmozgás megnöveli a sejt ozmotikus értékét és csökkenti vízpotenciálját. Ennek következtében egy sejtbe történő  passzív vízmozgás  jön létre. A sejtmembrán vízvezető csatornákon/akvaporin/ megvalósuló  gyors vízbeáramlás miatt a kiválasztó sejtekben megnő a belső hidrosztatikus nyomás/turgor/, amely belső hajtóerőként működik és kifelé nyomja a vizet és a benne oldott anyagokat, jelen esetben elsősorban a konyhasó ionokat. A sómirigy képződmény oldalában található sajátos sejtfalvastagodások és a berakódott paraszövet megakadályozzák az oldalirányú, vagy visszafelé történő vízkiáramlást. A sóoldat  így a legkisebb ellenállást mutató felszín irányába mozog és megtörténik a  levél felszínén a kiválasztás.

Hasonló  mechanizmussal történik a sókiválasztás a hólyagszőrökben a Chenopodiaceae családban is azzal a különbséggel, hogy ott az oldalirányú, vagy a visszafelé történő vízmozgást az alapi és nyaki sejt  sajátos sejtfalvastagodásaiba rakódott víztaszító paraanyagok akadályozzák meg.

 A sómirigyek legegyszerűbb típusát az atlanti partok sós mocsaraiban tömeges, nálunk kedvelt díszfűként ültetett Spartina/Cordgrass-Zsinegfű/ fajok levelein  figyelhetjük meg. A sókiválasztó rendszer felépítése ezekben a fajokban a más növényekben vizet kiválasztó hidatodákhoz hasonlít.

A sóvirág/Limonium/  és a mangrove fajok/pl Avicennia/ összetett felépítésű  sómirigyei adják általában az iskolapéldát a növényi sókiválasztás bemutatásához.

A sómirigyek rendszerint a  bőrszövetbe mélyednek, egy epidermisz gödör mélyén ülnek. A kiválasztott sócsepp nem terül szét a felszínen, az oldat vize fokozatosan elpárolog, a sókristályok kiválnak és a folyamatos kiválasztás/rekréció/ következtében fokozatosan gyarapodnak. Egy kiadós eső, vagy a dagály hullámai mossák le a sót időnként a levélfelszínről.

A több sejtből álló kiválasztó rendszer alsó-oldalsó/bazális-laterális/ részén találjuk az un gyűjtősejteket. Ezekből a sejtfal plazmodezmákon át citoplazma hidakon un szinplaszt transzporttal jut az oldat a központi helyzetben álló hengeres, sugarasan elrendezett  tényleges kiválasztó sejtekbe/un szekréciós sejtek-sugársejtek/.  Az egyirányú oldat kiáramlást, az oldalirányú, esetleg visszafelé történő vízmozgást a rendszert oldalról és alulról övező vastagodott, parásodott sejtfalak  vízgátként biztosítják. A sómirigyeket gyakran felül egy pórusokkal átlyuggatott, fordított tányérhoz hasonlítható kuti- kula sapka is védi.  A  tényleges kiválasztás a pórusokon keresztül történik.  Több fajnál nem sikerült kimutatni ezt a perforációt, ilyenkor a kuti-kula lemez és a szekréciós sejtek falai között halmozódik a kiválasztott anyag, és a fedőréteg  felrepedésével kerül a szabadba

A sómirigyek száma is eltérő lehet a levelekben. Míg a sóvirágnak 3000 sómirigye lehet cm²-enként, addig a pázsitszegfűnél (Armeria maritima) csupán 590 sómirigyet, a bagolyfűnél  (Glaux maritima) 800 sómirigyet számoltak össze egy cm² levélfelületen.

A sómirigyek lehetővé teszik számos halofiton, különösen a sós élőhelyeken előforduló nem szukkulens halofitonok – pl. Plumbaginaceae– (Limonium spp., Statice spp.) és Tamarix-fajok – számára, hogy aktívan megszabaduljanak a felesleges sótól, és ezáltal megakadályozzák a toxikus sókoncentrációk kialakulását a szövetekben.

A bejegyzés kategóriája: Botanikai szemléltető
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.