Alaktan/ termés / – becő, becőke

A becőtermés felső állású magházból, két termőlevélből fejlődő, két kopáccsal alulról felfelé nyíló valódi száraz termés.

Üregét a placentából származó pergamen szerű, áttetsző álválaszfal (replum) két részre osztja, s a magvak ezen a hártyás álrekeszfalon ülnek. A két termésfal alulról felfelé nyílva válik el a replumról, majd lehullik, míg a replum hosszú ideig, akár egész télen át, a kocsányon marad.

Feltételezhető, hogy a replum  módosult két sterilis termőlevélből alakul ki, tehát más mint a valódi termőlevél- főér benövéséből kialakult „klasszikus” álválaszfal. A termés érése során a magok ezen a válaszfalon találhatók és itt fejlődnek. A replum  akkor is megtalálható mint vékony áttetsző hártya, amikor a termés már rég megérett, felnyílt és a magvak kiszóródtak.

Ha a termés s szélességénél nem sokkal hosszabb becőkének( silicula) nevezzük, ismerünk lapított becőketermést is(pl Lunaria-holdviola). Ha haránt befűződésekkel tagolt akkor cikkelyes, vagy cikkes becőnek hívják. Ez a terméstípus, hasonlóan az egymagvú gömb alakú becőkékhez gyakran zárt marad, nem nyílik fel,hanem a befűződéseknél darabjaira törik.

Gömb alakú zárva maradó becőkék

A keresztesvirágúak családjára jellemző terméstípus.

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés kategóriája: Botanikai szemléltető
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.