A becőtermés felső állású magházból, két termőlevélből fejlődő, két kopáccsal alulról felfelé nyíló valódi száraz termés.
Üregét a placentából származó pergamen szerű, áttetsző álválaszfal (replum) két részre osztja, s a magvak ezen a hártyás álrekeszfalon ülnek. A két termésfal alulról felfelé nyílva válik el a replumról, majd lehullik, míg a replum hosszú ideig, akár egész télen át, a kocsányon marad.
Feltételezhető, hogy a replum módosult két sterilis termőlevélből alakul ki, tehát más mint a valódi termőlevél- főér benövéséből kialakult „klasszikus” álválaszfal. A termés érése során a magok ezen a válaszfalon találhatók és itt fejlődnek.
A replum akkor is megtalálható mint vékony áttetsző hártya, amikor a termés már rég megérett, felnyílt és a magvak kiszóródtak.
Ha a termés s szélességénél nem sokkal hosszabb becőkének( silicula) nevezzük, ismerünk lapított becőketermést is(pl Lunaria-holdviola). Ha haránt befűződésekkel tagolt akkor cikkelyes, vagy cikkes becőnek hívják. Ez a terméstípus, hasonlóan az egymagvú gömb alakú becőkékhez gyakran zárt marad, nem nyílik fel,hanem a befűződéseknél darabjaira törik.
Gömb alakú zárva maradó becőkék
A keresztesvirágúak családjára jellemző terméstípus.