Guilin – a kúpkarsztok mesevilága

Guilin (Kujlin) kínaiul „ illatcserje liget”. Valóban az édes illatú  kassziafák  és Osmanthus cserjék augusztustól októberig virágzanak a város parkjaiban. A kassziafa/ Cinnamomum cassia /  hántolt kérgének illata rendkívül kellemes, a belőle préselt olaj a helyi konyha fontos alapanyaga, az Osmanthus virág szintén kedvelt ehető csemege. Az itteni ételek persze egyáltalán nem hasonlítanak a Magyarországon fellelhető kínai Guilinéttermek választékához. Egy guilini vacsora izgalmas gasztronomiai kaland..

Guilin azonban karsztcsúcsairól és barlangjairól híres kedves kis turistaváros. A környékén végzett geológiai kutatások eredményei alapján tudjuk, hogy a területet mintegy 300 millió évvel ezelőtt tenger borította, melynek kiszáradása után –tektonikus mozgások következtében felszínre emelkedett – üledékes mészkő uralta a vidéket. A természet évmilliós eróziója, főként a szél és csapadék mállasztó hatására alakult ki a mostani, a változatos  formákat mutató mészkőcsúcsok rengetege, a kúpkarsztok mesebeli világa.

Az erózió által kevésbé érintett részek csúcsokként emelkednek a lepusztult környezet fölé, míg a felszíni üledékes mészkő nagy része mára teljesen eltűnt. A kúpkarszt csúcsok két típusát láthatjuk a várost átszelő Li-folyón lefelé hajózva: a fenglin- karszt a karcsú tűcsúcsok, a függőleges falú kőtornyok míg a fengcon-karszt   a kúpos „cukorsüveg” hegyek neve. Guilinban a fenglin formák jellemzők, lefelé hajózva a táj fokozatosan változik és uralkodóvá válnak a fengcong  süveghegyek.Az erőteljes erózióban megmaradt alapkőzetben a karsztjelenségek állandó kísérői a víz által kivájt üregek, barlangok nagy számban találhatók.

A Nádfuvola cseppkőbarlang/ Ludi Yan / a város északnyugati részén emelkedő Guangming hegycsúcs alatt rejtőzik.A Második Világháborúban a lakosság óvóhelye volt széles és mély alagútjaival. a felszín alatt harminc méterre.Ezrek életét mentette meg a barlang akkortájt. Sziklaképződményeit  ma már színes fényjátékkal világítják meg. Hatalmas cseppkő képződmények villódznak az éles fényben, így aztán mesebeli  színhatás igazi show-műsor fogadja a látogatókat. A túlhangosított kínai zene és a lézer játék már néha ambivalens érzést vált ki sok ide látogatóban. A barlang nevét különben a bejárat előtti nádfű bokorról kapta.

A Li-folyón egy hajókázása a varázslatos Tű-hegyek mentén a lélegzetelállító karszt sziklaformációk és a teraszos rizsföldek világában egy életre szóló élmény. A sekély jade-zöld vízben mindenütt bivalyok, az ormokon budhista templomok, a sziklákon festmények, a vízen bambusz tutajok és rajtuk a  halászok kúpos  süvegükkel és a halászatra idomított kormoránokkal. A táj mintha kínai festményekről költözött volna ide.

Kategória: A Természet Világa, blog | Címke: , | Guilin – a kúpkarsztok mesevilága bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Axum– a sztélék mezeje Bougainvilleákkal

Axun/Axum/Aksum 2105 m magasságban a Simien hegység peremén az Etióp Magasföldön található ősi város, egy jelentős kulturális és vallási emlékhely. Sába királynőjének egykori városa templom-, és palotaromokkal (80%-a még mindig feltáratlan!), és olyan obeliszkekkel, amelyek kifaragása és felállítás módja a mai napig nem ismert. A város területén számos építészeti emlék maradt fenn már a legkorábbi történelmi időkből. Az első kisebb obeliszkek a Kr. e. 5000-2000 közötti időszakra datálhatóak.

A város a IV.-VI. században élte fénykorát. Az Axumi Királyság ekkor Afrika politikai, gazdasági és kulturális központja. Ezana király uralkodása alatt  Axum kedvező fekvését kihasználva a város a Földközi-tenger és az Indiai-óceán közötti kereskedelmi útvonalak ellenőrzésével régió legfontosabb államává vált. Kapcsolata főleg a keresztényvidékekkel volt erős, ennek is köszönhető, hogy  a város már a IV.század-ban felvette a keresztény hitet. A krónikák szerint Frumentius türoszi misszionárus hozta el a vidékre a kereszténységet. A város ekkortól a birodalom (és a későbbi Etiópia) egyházi központjává vált és első fővárosa lett.

Etióp Magasföldön található ősi város, egy jelentős kulturális és vallási emlékhely. Sába királynőjének egykori városa templom-, és palotaromokkal (80%-a még mindig feltáratlan!), és olyan obeliszkekkel, amelyek kifaragása és felállítás módja a mai napig nem ismert.

A város területén számos építészeti emlék maradt fenn már a legkorábbi történelmi időkből. Az első kisebb obeliszkek a Kr. e. 5000-2000 közötti időszakra datálhatóak.

Legismertebb, híres uralkodója Ai Zhana (320 -360 között uralkodott). Az Etióp Felvidék, Dél-Arábia(Jemeni Királyság) és a Római birodalom(Nagy Konstantin császár) közös szövetségi szerződésének megkötésével Axum a fontos afrikai kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzést gyakorolta egészen az Óceán partig.  A „Királyok Királya”  Ai Zhana is áttért a keresztény hitre,  és a kereszténységet hivatalos államvallás rangjára emelte. Ebben az időben Axum a világ egyik első keresztény vallású birodalmának fővárosa volt.

A város a kapcsolatba került az iszlámmal is. Amikor Mohamed elmenekült Mekkából, lányát és vejét Axumba küldte a király oltalmába ajánlva őket.  A velük érkezett menekültek közül sokan később sem tértek vissza Arábiába és az Axumi Királyság magas tisztségeit is elnyerték. Az arab hagyományok szerint a király (titokban) felvette az iszlámot, míg az etióp emlékezet azt őrizte meg, hogy a muszlimok tértek át a kereszténységre.

 A VII. századtól az iszlám közel-keleti és észak-afrikai terjeszkedésével megindult az Axumi Királyság hanyatlása mely a város gazdasági szerepének és lakosságának csökkenéséhez vezetett. Az etióp állam késő középkori újjászületésekor a központ délebbre, a magasföld belső régióiba került át, Axum egyházi vezető szerepe a közeli Lalibela mellett azonban később is fennmaradt.

Ma Axum Etiópia legszentebb városa melyet évente rengeteg zarándok látogat meg. Elsősorban a január 6-án ünnepelt Vízkereszt/ timkat/ és a novemberben tartott Sioni Mária ünnepe vonz sok vendéget. A sztélék mezeje pedig az idelátogató egyre nagyobb számú turista számára egyedülálló látványosság. A turisták fogadására, a vendéglátásra szolgáló infrastruktura kiépülőben van. 1980-ban az UNESCO felvette a város régészeti helyszíneit a Világörökség listájára.

A város legismertebb építészeti emlékei a III. századtól elterjedt, a királyok és a nemesek sírjait jelző sztélék és obeliszkek. A kőoszlopok közül a legnagyobb 33 méter magas. A földből kiemelkedő rész alatt több méter mélyen alapozták meg az építményt, és a jól kiszámított ellensúlyok miatt a sztélék zöme 2000 év alatt sem dőlt le. A köveket többnyire az építtető király vagy nemes emblémái,és ősi geez nyelvű bibliai feliratok  díszítik.

A szürke  gránitból készült faragott, díszített kőoszlopok átlagos magassága 3-4 méter. Eredetileg hét kő obeliszk csoport állt, amelyek közül néhány már összeomlott, de még ebben az állapotban is fenséges látvány a sztélék mezeje.

Az oszlopligetet sok helyen a Bougainvillea / murvafürt/ pompás bokrai díszítik. A növényt a hasonló nevű tengerész admirális fedezte fel Braziliában. A felfedezések után került át Európába, ahol ma a mediterrán vidékeken kivadulva és tovább terjedve a természetes növénytakaró része lett, emellett számos változatban kultivált kedvelt dísznövény. Papírvirágnak is nevezik a pergamenszerű levelei miatt. Csavarodott liánszárú bokros kúszó cserje szúrós képletekkel. Fő díszei a tömegesen virító színes fellevelek. A tölcséres apró virágok általában kettős bogban/hármasával egy csoportban/  állnak a  különböző színű fellevelek körében.

Bougainvillea – murvafürt 2.

Egy 24 méter magas, 1700 éves obeliszket az olaszok 1937-ben öt részre törve Rómába szállítottak és ott állították fel. A műemlék visszaadása (melyet egy 1947-es ENSZ határozat is előírt) komoly diplomáciai feszültségeket okozott a két ország között és az 1940-es években az oszlop a nemzeti ellenállás szimbólumává vált. Végül Olaszország 2005-ben adta vissza az obeliszket (egy Antonov-124-essel szállították három részre vágva részenként külön összesen három fuvarral Axumba), melynek helyreállítási költségeit (4 millió dollár) az olasz kormány állta. A műemlék 2008 óta újra a városban áll a sztélék mezején.

 

Kategória: A Természet Világa, blog | Címke: , | Axum– a sztélék mezeje Bougainvilleákkal bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Sigiriya –kéjlak, vagy budhista mintagazdaság?

A Sigiriya, vagyis Oroszlán-szikla néven ismert gránittömb Srí Lankán található, a fővárostól, Colombótól 160 kilométerre északkeletre. A sziklát és környékét az UNESCO a világörökség részének nyilvánította 1982-ben. Egyike a világ legnagyszerűbb régészeti és természeti csodáinak, amelyet évente több százezer ember keres fel.

A tekintélyes méretű vörösesbarna monolit kétszáz méter magasan emelkedik ki a körülötte lévő, buja, zöld őserdőből. Geológiai szempontból a Sigiriya szikla egy rég kialudt vulkán megkeményedett magmája, mely körül a természet minden mást elerodált és most a sík trópusi dzsungel közepén egyszer csak kiemelkedik egy hatalmas, 2oo m magas gránit hasáb.

A szikla lábánál, és a tetején romok vannak. A szingaléz Mahavamsa krónika szerint az V. században élt híres/hirhedt Kasyapa király rezidenciája volt ez a hely.  A nagy Dhatusena egyik fiát Kasyapa-nak hívták. aki élve befalaztatta az apját, majd jogilag a féltestvér bátyjára, –  a királynő fiára Mogallanara-, öröklődő trónt elbitorolta. Mogallana menekülésre kényszerült nyomában Kasyapa bérgyilkosával. Indiába ment, és megesküdött, hogy bosszút áll. Sereget gyűjtött, visszatért, és trónjáért harcot indított. Sigiriya alatt a csatában Kasyapa harci elefántja egy ingoványos helyre tévedt,  ezért a király visszafordult. Serege ezt látván azt hitte, meghátrált, és ők is visszavonultak, szétszóródtak cserben hagyva a vezért. A király a csatamezőn hirtelen egyedül maradt ellenségeivel szemben. Tudta, hogy a testvére nem fog megkegyelmezni neki és saját kardjába dőlt 495-ben 18 évnyi uralkodás után..

Alternatív történetek szerint Dhatusena király kezdte el az építkezést, majd halála után a fiú Kasyapa fejezte be a munkálatokat az apja iránti tiszteletből. Ismét más történetek arról szólnak, hogy Kasyapa egy kéjenc király volt, Sigiriya pedig csodálatos kéjlak palotája. A haláláról szóló történetek is a sztoritól függően változnak.

A tudományosan hivatalos elmélet szerint, melyet az archeológia kutatások is alátámasztanak – Sigiriya sohasem volt királyi lakhely, inkább egy buddhista kolostor és gazdaság már a Kasyapa előtti időkben is. Ez az elmélet azonban hidegen hagyta a helyieket, így az idegenvezetők a romokat mint egy kegyetlen 500 ágyasával itt élő playboy király palotájának részeit mutatják be ma is.

Az épületegyüttesben sziklatemplomok, fürdők, tavak, barlangok és Ázsia legrégebbi tervezett kertjei találhatók. Itt láthatóak a világörökség részét képező “Sigiriya-i asszonyok” freskói,  és a tükörfal/a fal tégláit hajdanán tojásfehérjével és mézzel fényesítették ki, olyan eredményesen, hogy csillogása és képhatása a tüköréhez vált hasonlóvá/, ez abban a korban annyira különleges jelenség volt, hogy versek születtek róla. Az egészet úgy kell elképzelni hogy a keskeny úton az egyik falra festették a fedetlen keblű hölgyeket, a másikat pedig addig kezelték, csiszolták (újra és újra), míg a sima felület vissza nem tükrözte a freskókat.

A mai látogató mintegy húsz erotikus sziklafestményt csodálhat meg. Eredetileg 200 ehhez hasonló falfestmény borította a sziklák felszínét.  A freskók  különböző nőket ábrázolnak – ázsiai, afrikai jellegűt – más-más arcformával, ékszerrel és ruhával – de azonos keblekkel. A legenda szerint ezek a hölgyek mind Kasyapa király háremének voltak a tagjai. Egy másik jobban elfogadott modern elmélet szerint Tara, a tantrikus buddhizmus egyik legfontosabb alakjának megjelenési formáit ábrázolják a freskók, ezért egyformák az asszonyok keblei.

Híres látványosság emellett az  Oroszlán terasz, valamint a szikla lábánál elterülő  Vízikert..  A XII század derekán a tükörfal még feljegyzésekre ihlette a szerzeteseket és a látogatókat.  A XIV században pontosan nem ismert okokból / talán a ma is a sziklahasadékokban itt élő agresszív ázsiai óriásméhek túlszaporodása miatt?!/ a hely hirtelen elnéptelenedett, feledésbe merült. 1828-ban újra felfedezték a romokat.

A területen két palota komplexum található: egyik a szikla lábánál, ez volt a téli palota (a száraz évszakban lakták), a másik a szikla legtetején, az volt ez a nyári palota. A sziklát széles körben egy 6 méter mély vizesárok vette/veszi körül tele krokodilokkal. A téli palotához nagy  víztárolók tartoztak medencékkel, csatornákkal, kertekkel. Több forrás is tör itt elő a mélyből, azok vizét is felhasználták amellett, hogy természetesen az esővizet is gyűjtötték. A források táplálták részben a szikla tetején lévő medencéket és csatornákat is.

A téli kertekből a gyakorlatilag függőleges falu szikla tetejére egy közel 1200 lépcsős úton lehet felmenni kitérőkkel, pihenőkkel. Az   erődítmény legfelső szintjére az un „Oroszlán terraszról” egykor egy hatalmas, kőbe faragott oroszlán száján keresztül vezetett az út, mára csupán a helyszínnek nevet adó fenevad mancsai maradtak meg.  Innen kemény és bátorságpróbáló úton néhol keskeny, dróthálóval védett vaslépcsőkön mehetünk fel a szikla tetejére /a korabeliek bambusz állványokon vagy a még hajmeresztőbb úton, a sziklába vágott mélyedéseken közlekedtek!/. A meredek úthoz hozzá kell még képzelni a sziklafal mentén szinte állandó hatalmas szelet is.

.A tetőről – részben a lépcsőzés miatt is – lélegzetelállító a panoráma. Nem csak Srí Lanka óriási kiterjedésű őserdővel borított síkságát tárja elénk, hanem a palota nagyszabású és művészien megszerkesztett alaprajzát is szimmetrikusra tervezett sziklára telepített kertjeivel. A vízikertek a legbámulatosabbak, fejlett vezetékrendszer látja el őket, mely több szinten működött, és csatornákat, víztározó medencéket, föld alatti kerámiacsöveket és hűtőberendezést is tartalmazott. A falnál található vízikertektől elkülönülő kisebbekben valaha sok pavilon, árnyékos udvar, frissítő medence és ciszterna volt.

A Sigiri feliratokat az archeológus Senarath Paranavithana fejtette meg. Kutatásait a népszerű kétkötetes Sigiri Graffiti-ben tette közzé, valamint ő írta a Story of Sigiriya című könyvet is.

Kategória: A Természet Világa | Címke: , , | Sigiriya –kéjlak, vagy budhista mintagazdaság? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A Perito Moreno gleccser

A  Perito Moreno-gleccser a Los Glaciares Nemzeti Park hatalmas gleccsere Argentínában, egyike Patagónia legismertebb turistalátványosságainak. Csipkés tetejével, beszakadt  jégalagútjaival,  jegének tiszta  mélykék erezetével maga a földreszállt természeti csoda. Mindössze néhány jégmező van a világon, amelyik a globális felmelegedés ellenére is tovább növekszik,  a Perito Moreno gleccser is ilyen. Mivel a hóolvadás következtében az Andokból érkező csapadék táplálja, ennek köszönhetően a jégfolyam egyre nagyobb területen nyúlik be az Argentino-tóba.. Úgy tűnik nem minden gleccser reagál ugyanúgy az éghajlatváltozásra. Ez az óriási jégfolyam fittyet hány a globális felmelegedésre. Ennek okát valószínű a vízgyűjtő területén gyakoribb és   nagyobb mennyiségű csapadékkal lehet  magyarázni.

A 34 km-es, híres gleccser  a tó  aljzatára támaszkodik, jégprofilja a vízszint fölé 50-60 m magas falakkal emelkedik. Télen előrenyomul, nyáron kissé visszahúzódik. Téli terjeszkedése során egészen az L-alakú tó szemközti partjáig is elér, és természetes gátként kettéválasztja a tavat. A tavat egyik oldalról folyók táplálják, másik oldalon folyó vezeti el a vizét, így mikor a jég kettéosztja a tavat, több m vízszint különbség is lehet a két tórész között. Mikor a jég nem bírja tovább ezt a különbséget, általában komoly médianyilvánosság mellett összeszakad ez a jégtorlasz, majd kezdődik minden elölről. 1917 és 2006 között 17 szer képződött jéggát a tavon, ebből is látszik milyen gyorsan növekszik a gleccser.(2 m/ nap!!!). Ez az igen látványos természeti folyamat nem szabályos ciklusban ismétlődik, gyakorisága egy és tíz év közé tehető. A gátszakadás általában a tavaszi hóolvadás idején történik.

A Moreno-gleccser hírnevét lenyűgöző méretei és szépsége mellett a homlokán lejátszódó látványos jégomlásoknak is köszönheti. Gyakran háztömb nagyságú jégtömbök szakadnak a tóba. Legfőképp azért, mert a helyszín buszokkal is könnyen megközelíthető  a közeli El Calafatetól . A jól kiépített kilátóteraszokról pedig sok száz ember figyelheti és fotózhatja egyszerre a 4 km széles gleccservég jégszirtjeinek tóba  zuhanását.  A gleccser Földünk egyik leggyorsabban növekvő és pusztuló jégkolosszusa, állandó látható és hallható mozgásban van. A kilátópontokon folyamatosan hallani lehet a recsegő, csattanó hangokat, amit a mozgáskor fellépő feszültség okoz. Néha kisebb, néha nagyobb darab jégtáblák töredeznek le a hatalmas “jégfolyóról”

A tó és a gleccser együttese egy dinamikus, folyton változó tájat alkot, amely évente turisták ezreit vonzza ide, akik: megcsodálhatják a csillogó fehér és a mélykék pazar színjátékát, a természet elemi erejét.

Kategória: A Természet Világa | Címke: , , | A Perito Moreno gleccser bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Komodo – a sárkánysziget

Komodo az Indonéz szigetvilág kis szigete. A mintegy 17500 sziget közül mégis az ismertebbek közé tartozik az alig 390 km² kiterjedésű és 2000 helyi lakost számláló      földdarab.  Kopár trópusi hegyek, helyenként zöld  fűvel borított hegyoldalak, olykor néhány fa és bokor is feltűnik, a parthoz közeli részeken összefüggő szavanna  A hajón érkező számára az első pillantásra  a híres sziget elég kietlen hely benyomását kelti.

A sziget hírét nevét a komodói varánusznak, népiesen a komodói sárkánynak köszönheti. Földünk legnagyobb gyíkjának természetes élőhelye, mely a nevét is a szigetről kapta.  A komodói sárkány egyáltalán nem okád tüzet és mindössze egyetlen feje van. A varánuszokhoz tartozik , nevét a holland  tudós Ouwens 1912-ben írta le először, aki a hatalmas gyíkot Varanus komodoensisnek nevezte el. Ismertebb neve: komodói sárkány vagy komodói varánusz. A holland kormány, felismerve a faj veszélyeztetettségét, 1915-ben a gyíkok védelmét rendelte el. A komodói sárkány mára egyfajta élő legendává vált. A felfedezése óta eltelt évtizedekben számos ország indított expedíciót a szigetre a faj vizsgálatára.

A 30 kilométer hosszú Komodót és a mellette található kisebb Rinca szigetet kivéve másutt nem él az  óriásgyík. Gyenge hosszútávúszó lévén kénytelen beérni a környékkel. Az elszigeteltségnek azonban előnye is volt, mégpedig a háborítatlanság. A komodói sárkánygyík  a szigeten mindig  csúcsragadozó volt,  tartósan a táplálkozási lánc  végén sikerült magát pozícionálni. A stresszmentes körülményeknek  köszönhetően   a legnagyobb példányok mérete eléri a 3 méter feletti hosszúságot és 100 — 120 kilogrammos súlyt. Ráadásul a szigetet mintha neki teremtették volna. A kietlen és száraz vidék jelentős részét magas hegyek és a lesből való támadásra kiválóan alkalmas erdők és bozótosok tarkítják. Komodo ideális sárkánynevelde és sárkányhajlék.

A Komodói Nemzeti Park turisták számára fenntartott üdülőfalujában Loh Liangban lehet szállást szerezni, és itt van az igazgatóság épülete és az ügyeletes parkőrök szállása is. Az üdülőfalun kívül csak egy szerény halászfalu áll még a tengerparton innen fél óra járásra, a változatosság kedvéért Komodo a neve!

A szigeten a  sárkánygyíknéző túrákat csak vezető kíséretében lehet csinálni.  Komodón nem lehet csak úgy önállóan bóklászni, óriásvaránuszokat becserkészni.. A parkőrök külön figyelmeztetnek, hogy a sárkánygyík veszélyes,  lesből támad, és kevés az esély a menekülésre. Ha szükséges villámgyors vágtára/18km/óra sebességgel/ is képes az óriáshüllő, ha érdekei úgy kívánják. Villás nyelvét azért dugja ki, mert csak így tudja a szagokat érzékelni.

A komodói sárkányok nemcsak a vaddisznókat. szarvasokat és a helybéliek kecskéit tekintik eledelüknek, hanem fiatalabb sárkánytársaikat is. Ezért a kicsinyek kénytelenek a fa koronái közt élni, míg fel tudják venni a harcot a többiekkel. A kannibál sárkányok a döghúst sem vetik meg, és jobb híján óvatlan helyieket és eltévedt magányos, esetleg árnyékban elszunnyadó turistákat is jóízűen fogyasztanak. A sárkánygyík harapása is mérgező/ a nyálában élő baktérium miatt/, ezért a sebesült akkor sem él sokáig, ha elmenekült. Eddig összesen 8 emberi áldozatot írtak a sárkánygyíkok számlájára a szigeten, úgyhogy még a vadőrök kíséretében sem árt az óvatosság a Világörökség részét képező nemzeti parkban.

Kategória: A Természet Világa | Címke: , , , | Komodo – a sárkánysziget bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Pinnawala – az elefánt-árvaház

Sri Lanka szent és ikonikus állata, a fenséges elefánt. Az Ázsiai elefántok egyik alfajához tartozik, kisebb termetű, mint afrikai rokonai. Hála az elefántokat itt övező tiszteletnek Srí Lanka még napjainkban is jelentős egyedszámú egészséges elefántpopulációval rendelkezik. Egy 2011-es tanulmány szerint több mint hétezer elefánt jár kel szabadon a sziget dzsungeleiben.

A magasfokúan szocializált és rendkívül intelligens elefántok csoportjaival  jó néhány Sri Lankai nemzeti parkban találkozhatunk, különösen a  friss füves, forrásokkal, kisebb tavakkal rendelkező területeken. A látogatók igazán közelről a Pinnawala – i Elefánt Árvaházban láthatják őket. Itt több mint 30 éve viselik gondját az árván maradt elefántoknak. 1975-ben hét árvával indult útjára ez az elefántvédelmi központ. Ma az idegenforgalmi célok mellett tanulmányozzák és védik az állatokat, valamint egyedülálló programot indítottak a gondozott és a vadon élő állatok közötti kapcsolatok építésében és az elefántok szaporításában.

Mára Sri Lankán az egyik leglátványosabb turistalátványossággá nőtte ki magát a Kegalle-tól néhány kilométerre található Pinnawella-i Elefánt Menhely (Elephant Orphanage). Az árvaházat az elárvult, sebesült, beteg és természetes lakhelyüket elvesztő elefántok megmentésére hozták létre.

Alapítása óta sok,  főleg a polgárháborúban  taposóaknára lépett sérült elefánt és szüleit vesztett elefántbébi, talált itt békés otthont magának. A rezervátum területén nemcsak az elefánt-bébik, de a felnőtt állatok is szabadon kószálhatnak, természetesen a gondozók folyamatos felügyelete mellett, nehogy véletlenül veszélyeztessék a túl kíváncsi látogatókat.

Pinnawela (vagy Pinawala) városkában délutánonként megáll egy időre az élet. A forgalmat leállítják, az árusok kiállnak a boltjuk ajtajába, a turisták fotomasináikat babrálva izgatottan várják az elefántfürdetéshez levonuló hatalmas csordát. Ilyenkor látványos menetben ballagnak kicsik és nagyok a közeli Maha Oya folyóhoz, hogy két órán át élvezzék a vizet, a  frissítő lubickolást.

 

Kategória: A Természet Világa | Címke: | Pinnawala – az elefánt-árvaház bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Alaktan/ termés / – koleoptil és koleoriza

Az egyszikűek gazdaságilag is rendkívül jelentős, nagy csoportjában a pázsitfüvek családjában/Poaceae/ általánosan jellemző termés a szemtermés/caryopsis/. Ebben a terméstípusban a termésfal és a maghéj szorosan összenőtt szövetein belül a tartalék tápanyagokban gazdag raktározó szövetet/endospermium/ és az embriót a módosult egyetlen szíklevél az un pajzsocska/szkutellum/ éles határzónával választja el egymástól. A szövettani képen jól látszik a magtérfogat jelentős részét kitöltő tartalék szövet/endospermium/ és az oldalra szorult  szkutellummal borított csíra/embrio/.

Az érett csíraképes termésben a csírázás kezdeti szakaszában  fejlődésnek induló új növényke hajtáskezdeményét az un rügyecskét/plumula/ a koleoptil rügyhüvely, míg a gyökérkezdeményt az un gyököcskét/radicula/ a koleoriza/gyökérhüvely/ burkolja. Mindkét „kesztyű újj”-szerű védő képződmény a szövettani vizsgálatokra alapozott vélemények szerint elsősorban a szkutellumból, annak is a középső mezokotil részéből ered. Ez a helyzet a mellékelt kukorica szemtermés mikrofotón is szépen látszik. Ugyanakkor az is szembe tűnő, hogy a mezokotil létrehozásában a bipoláris embrió hajtás és gyökérkezdeményét összekötő un embriótengely/axis/ is szerepet játszik. Nem ördögtől való elrugaszkodott – bár sokak által vitatott – nézet, hogy a koleoptil és a koleoriza  sziklevélből és embriótengelyből származó közös eredetű módosult védő képletek.

A koleoptil/rügyhüvely/ tehát egy módosult allevél, a fűfélék csíranövényeinek első un primer lomblevelét/ nem a sziklevelet!/  és hajtáscsúcsát körülvevő hengeres belül üreges képződmény, amely természetes körülmények között segíti a csírázó növény hajtásának felszínre jutását. Emellett a csíranövény fejlődésének kezdetén védi a növény hajtáscsúcsi részét különösen a tenyészőcsúcs későbbi növényi szerveket létre hozó osztódó szöveteit. A koleoptil csak az alapi részen tartalmaz osztódó sejteket. Általában az 1 cm feletti részében csak sejtmegnyúlással növekszik. 4-6 cm hosszúságot elérve, vagy a felszínre jutva a fény hatására a növekedése leáll. A benne tovább fejlődő lomblevél és a hajtástengely  ekkor a koleoptil  csúcsi részét szétszakítja , áttöri és a primer lomblevél elkezdi saját autotrof életét.Koleoptil- koleoriza-002Koleoptil- koleoriza1

A koleoptil csúcsában képződik a sejtek megnyúlásához szükséges ismert növényi hormon az auxin.  Sötétben az auxin egyenletesen  lefelé/bazipetálisan/   mozog és az alapi részen osztódással keletkezett koleoptil sejtek az auxin hormon vegyület  hatásra erőteljesen megnyúlnak. Ha a csúcsot eltávolítjuk, a sejtek az állandó auxinpótlást nélkülözik, az endogén auxin enzimatikusan gyorsan elbomlik, ezért a dekapitált koleoptil auxint nem tartalmaz és gyakorlatilag nem növekszik tovább.

A koeloriza a primer gyökér védelmét biztosítja. A csírázás kezdetén a markáns megjelenésű főgyökeret hüvelyszerűen körös körül övezi.  A  csírázás későbbi szakaszában  a  fejlődő gyökér  átszakítja.  A főgyökér fejlődése  azonban ezután hamarosan leáll. A ki nem fejlődött főgyökér rendszert ezután a mellékgyökerek helyettesítik. A két védő képlet fajtól és környezeti feltételektől függően egyszerre szinkron módon, vagy egymást követve nő ki a szemtermésből.

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , , , , | Alaktan/ termés / – koleoptil és koleoriza bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Egy titokzatos mauzóleum a tengerparton

A főváros Algír és Tipáza között  a főút jórészt a tengerparton halad.  A Sahel dombvidéken nem  sokkal az  ókori    romváros  előtt egy kis földhalom   tetején  álló kör alakú építmény, egy sajátos piramis vonja magára a figyelmet.

Lényegében egy   mauzóleum, egy   rejtélyes   sírhalom áll   itt, amely   az általános felfogás szerint az   egykori   Mauretánia  nagy  királya  II.Juba   és  felesége – aki  a  római hadvezér Antonius és szerelme   Kleopátra egyetlen  leány   gyermeke   – II. Cleopátra   Selene végső nyughelye volt.  Az  ókori építmény  teljesen kőből épült szerkezet, kívülről kör alakú, belül egy négyzetes alapú  gúla(piramis). Lényegében egy klasszikus egyiptomi piramis, amelyet hatalmas kőkockákkal raktak meg még a Római  Birodalom virágkorában,Francia  elnevezését:  Tombeau de la Chrétienne   ( „a  keresztény asszony sírja”) valószínű az egyik hamis ajtón található kereszt jel után kapta.  Arab neve Kubr-er-Rumia vagy Kbor er Roumia, ami azt jelenti, a  római nő sírja.

Az  épület  távolból egy   hatalmas megrakott   szénakazalhoz hasonlít  mintegy 80 000 m 3   követ tartalmaz.  Kerülete 185,5m, körben álló   60 masszív ion oszloppal díszítve. Eredeti magassága   40méter volt,  azonban a természet erőinek és a vandalizmusnak hatásai miatt jelenleg   30-32,4m.   A mauzóleum   belső   középpontjában  egy   nagyobb   és  egy  kisebb boltíves  kamra   van, amelyeket  egy   rövid   folyosó  köt össze.  Az emlékmű  teljesen üres, emberi maradványokat, emlékeket,  titkos kamrákat,  labirintusokat a számos szakszerű és ennél is több barbár keresés ellenére sem találtak.

1555-ben az akkori algiri pasa, Salah Rais parancsot adott a mauzóleum elpusztítására.  A munka  megkezdésekor azonban többen váratlanul meghaltak és ezt követően a rombolást leállították. A XVIII. Század végén Baba Mahommed  nagyvezír hiába próbálta elpusztítani az   emlékhelyet  tüzérséggel. Később, amikor a franciák  elfoglalták Algériát  a part mellett álló mauzóleum sokáig  a francia haditengerészet  céllövészeti gyakorlatainak kedvelt célpontja volt. Ennek nyomait ma is  több helyen látjuk a tetőn.

Juba az utolsó numidiai majd később az első mauretaniai király még kisgyermekként került Rómába, miután apja I.Juba a Caesar elleni vereséget követően öngyilkos lett. Juba   már római  nevelést   kapott, római  polgár  lett  és  Rómában  vette   feleségül Antonius és Kleopátra egyetlen leányát Kleopátra Szelénét. Ezt követően a királyi pár visszatért Afrikába.

Jubában és újdonsült feleségében sok volt a közös vonás: mindketten árván nőttek fel, szüleik öngyilkosok lettek, királyi fogolyként katonai parádén mutogatták őket,  római nevelést kaptak. Előkelő származásuk miatt helyzetük politikailag igen kényes volt, így összeházasításuk   a rómaiak   szempontjából is  a lehető legjobb megoldásnak tűnt.  A fiatal pár   Mauretaniába   visszaérve  azt  tapasztalhatta hogy   gyakorlatilag  az  óriási és akkor  még   hallatlanul gazdag  tartomány teljhatalmú urai lettek.   A  hatalom nagy felelősséggel is járt, amellyel mindketten jól sáfárkodtak.

Mauretánia     kereskedelmi   hatalma   ekkor   kiteljesedett ebben  a  térségben,  ez pedig felvirágoztatta  a   tartományt.   Új városok épültek,   a fővárosban   Caesarea-ban grandiózus építkezések kezdődtek, világítótorony, hatalmas könyvtár, új királyi palota   és   templomok épültek.   A keleti-egyiptomi  hatás   pedig   visszaköszönt   a művészeti   alkotásokon, amelyek    a görög-római stílust ötvözték az ó-egyiptomival. Királyi   udvaruk  mágnesként vonzotta a tudósokat szerte a birodalom területéről, s egyfajta kozmopolita központ alakult ki környezetükben.

A korabeli    pénzérméken    II. Juba és  II. Kleopátra Szeléné együtt szerepelnek amely megerősíti   a feltevést, hogy a   királynő   egyenrangú   volt  uralkodó férjével. II.Kleopátra Szeléné   örökölte anyja   és   apja tettrekészségét, és  nem  elégedett meg a  láthatatlan mindig háttérben álló   feleség   szerepével,   hanem  aktívan részt vett a kormányzásban, királyságuk gazdasági, művészeti és politikai életében.

II.Juba számos könyvet írt  a görög és latin történelemről, természettudományról, földrajzról, nyelvtanról, festészetről és színházról. Sajnos munkájának csupán  töredékei maradtak fenn. A  művészetek és tudományok szponzoraként is tisztelték és számos földrajzi expedíciót és biológiai kutatást támogatott. Expedíciót küldött Madeirára és a Kanári szigetekre. Utóbbi szigetcsoport  Jubának köszönheti a nevét, mert a beszámolók szerint a szigeten sok vadkutyát láttak(Canis- a kutya latin neve). Több új gyógynövényt is leírt. Tiszteletére egy pálmafa nemzetséget ma is Jubaea néven ismerünk.

A   királyi   pár   több   mint   két    évtizeden  át   együtt   kormányozta      Mauretaniát,  egészen Kleopátra Szeléné haláláig.   Azonban   65   évvel   az  után,   hogy a provinciát egyesítették,   Mauretania   sorsa    újra   a   feldarabolás     lett:   Claudius   császár   két   részre   osztotta a tartományt.

II.Juba és Kleopátra Szeléné életére pedig a feledés fátyla borult. Két gyermekük született, Kr.e.   10-ben   Ptolemaiosz,   később   pedig   egy  kislány, akit talán Drusillának hívhattak.

A   királyi   pár   mauzóleuma   szerencsésen   átvészelte   az évszázadok   viharait,   és a sírhely   az  érdeklődők   számára  a    mai   napig   megtekinthető.    Algír városától alig ötven   kilométerre   nyugatra    Tipáza   romváros   közelében   az  arra   járó   leróhatja tiszteletét    Kleopátra    egyetlen   lányának   síremléke  előtt,   akinek sokak   szerint az arcvonásai adták a mintát a New Yorki  Szabadságszoborhoz.

 

 

 

 

Kategória: A Természet Világa | Címke: , , | Egy titokzatos mauzóleum a tengerparton bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Gyógyszerkönyvünk új kínai gyógynövényei

 Kevés olyan országot ismerünk a nagyvilágban, ahol annyira kifinomult és népszerű a gyógynövényes fitoterápia mint Kínában. A tradicionális kínai orvoslás több ezer gyógynövényt ismer és használ, és emellett az sem mellékes, hogy  Kína manapság évente több mint 200 000 tonna nyers gyógynövénydrogot exportál. Ezen a területen is világhatalom!  Az 1953-ban megjelent I. Kínai Gyógyszerkönyv  “még csupán” 776 gyógynövénycikkelyt tartalmazott, míg a ma is hatályos VIII. kiadás már 1146 tételt sorol fel. Érdekes, hogy míg az Európai Gyógyszerkönyvekben alig találunk állati eredetű drogokat, addig a Kínai Gyógyszerkönyvben ezek  még napjainkban is jelentős mennyiségben előfordulnak.

A hatalmas gyógynövény és drog számból az  is következik, hogy a nyugati fitoterápiában  mindig voltak, most is vannak, és a jövőben is ( valószínű egyre nagyobb számban) lesznek értékes kínai gyógynövények és drogok.

Az évszázadokkal korábban  átvett kínai gyógynövények között találjuk  az orvosi rebarbarát (Rheum officinale), a teát (Camellia sinensis), de ide sorolhatók az ópium forrásául szolgáló mák (Papaver somniferum), vagy  egykor az efedrint szolgáltató csikófark( Ephedra) fajok és a kámforfa /Cinnamomum camphora/ is. Az utóbbi évtizedekben Európában újra felfedezett napjainkban is népszerű kínai  gyógynövények:  a ginzeng (Panax ginseng) , a páfrányfenyõ (Ginkgo biloba), vagy a hatályos VIII. Magyar Gyógyszerkönyvbe már korábban  felvett tajgagyökér (Eleutherococcus senticosus).

A gyógyítás és a kozmetikai ipar számára értékes kínai gyógynövénykincs európai orvoslásba, egészség-, és szépségkultúrába  építése napjainkban  komoly feltételekhez kötött.  Egy  2011 óta hatályos EU szabályozás értelmében a gyógynövény  termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséhez szigorú  fizikai-kémiai, biológiai vizsgálatok, farmakológiai és toxikológiai kísérletek szükségesek, ezen túl a törzskönyvezéshez igazolni kell, hogy az adott drog legalább 30 éve gyógyászati használatban van, és ebből legalább 15 éve az EU-ban.

Az Európai Gyógyszerkönyvi   Bizottság e szigorú szempontrendszer alapján jelenleg mintegy 75 kínai gyógynövény európai gyógyszerkönyvi cikkelyének kidolgozását tűzte napirendre. A kijelölt kínai gyógynövények közül  elsőként, a kínai kúszó magnólia vagy ötízű bogyó (Schizandra chinensis) lett  hivatalos az Európai Gyógyszerkönyvben. Ezt követve egyre  több kínai gyógynövény felelt meg a gyógyszerkönyvi követelményeknek és hivatalosan is elismert lett a VI. Európai Gyógyszerkönyvben  majd a harmonizáció logikus következményeként később megjelent a nemzeti gyógyszerkönyvekben.

A kínai orvoslás a világ egyik legrégebbi gyógyászati rendszere. Eredete több ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza. A kínai orvoslás holisztikus természetű – az embert az élet teljes aspektusából szemléli. A kezelés tehát nem csupán egy bizonyos betegség vagy panasz megszüntetését célozza, hanem a szervezet egészének gyógyítását tűzi ki célul. A kínai orvos logikája szintetizáló jellegû, megpróbálja a tüneteket, jelenségeket egy jól értelmezhetõ együttesbe szervezni, hogy azután felépítse a kezelés vázát. A terápia célja ezután az, hogy igyekszik visszaállítani az egyén harmóniáját, visszaadni az egység egyensúlyát, ugyanis a kínai eljárás azon az elven alapul, hogy semmilyen rész nem érthetõ meg az egésszel fennálló összefüggései nélkül.

A gyógynövények kiválasztása és kombinálása TCM keretei között szinte mûvészet. A növényeket azért kombinálják, hogy növeljék a terápiás hatást, minimálisra csökkentsék a mellékhatást és a toxicitást.

A kínai orvoslásban használatos gyógynövények ugyanis többnyire erősebb hatásúak az Európában ismert gyógynövényeknél. Ne alkalmazzuk őket pusztán saját belátásunk szerint, mert ezzel többet árthatunk, mint használunk. Biztonságos használatukhoz szakértelemmel és tapasztalattal kell rendelkeznünk a kínai orvoslás terén. Ezenkívül itt a gyógynövények kiválasztása, kombinálása, adagolásuk és összeállításuk személyre szabottan történik, tehát ami jó a szomszédnak, az nem feltétlenül jó nekünk. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a keleti(holisztikus) és a nyugati(analitikus) orvoslás általában teljesen más oldalról közelít a kezelésekhez. Előfordulhat, hogy az egyikben használt gyógykezelés gyengíti a másikban alkalmazott gyógymód hatékonyságát. A kínai és a hagyományos gyógymódot alkalmazó orvost is teljes körűen tájékoztatnunk kell az általunk alkalmazott készítményekről, gyógyszerekről.

A  Tradicionális Kínai Medicina(TCM) holisztikus szemlélete, a betegekhez igazodó módszerei, a megelőzésre és a teljes egyén, a szervezet  egészének gyógyítására helyezett nyomatékosan kiemelt hangsúlya nagyon jól kiegészíti az európai orvoslásnak az egyes tünetekre és a molekuláris szintre fókuszáló szemléletmódját. A kétféle megközelítés előnyeinek kombinációja nagy ígéret a jövőre nézve.

 Gyógyszerkönyvünk új kínai “gyógynövény családtagjait”  mutatja be a következő összeállítás képsora a mellékelt rövid farmakobotanikai jellemzéssel, szándékosan elkerülve a világhálón tömegével hemzsegő, gyakran szenzációhajhász és felszínes gyakorlati alkalmazások ismertetését.

Az Anemarrhena asphodeloides/Anemarréna   

Első ránézésre – amikor  még nem virágzik – a termetes füvekkel könnyen összetéveszthető egyszikű  liliomféle növény, nemzetsége egyetlen faja. Több szakember elkülönítve minden más fajtól egy külön saját családba sorolja(Anemarrhenaceae). Észak Kína hűvös hegyvidékein és Belső Mongólia széljárta füves területein őshonos. A száraz klímát és a laza talajokat kedveli. Gyógynövényként 2000 éve használják, főként Kínában  Jilin, Gansu és Shaanxi környékén termesztik.

 Évelő, lágyszárú növény, a földben  vízszintes rizómával terjed. Az enyhén lapított drogot adó rizómából erednek az 50-70cm hosszú, karcsú lándzsás levelek és a hajtáseredetű gyökerek. Késő nyártól virágzik. Sárgás fehér illatos virágai hosszú tőkocsányon laza fürtben állnak, többnyire éjszaka nyílnak. A tipikus egyszikű virágaiban a 3 külső porzó meddő/un sztaminodiális porzók/. A háromüregű toktermésben nagy fekete magok fejlődnek.

Rizóma drogja/Anemarréna rizóma – Anemarrhenae rhizoma/ főként szteroid szaponinokat/ pl sarsasapogenin és timoszaponinok// és fenoloid típusu glükozil xanton mangiferint tartalmaz. Erős hatású gyakran és sokoldalúan használt drog, Kínában általában más drogokkal kombinálva alkalmazzák.

Angelica dahurica / Dahuriai angyalgyökér 

Szibériától Kínán át Japánban, Koreában honos széles elterjedésű angyalgyökér faj az ernyősvirágzatúak/Apiaceae/  növénycsaládból. Általában 500-1000m magasságban fordul elő, az árnyékos és nedves helyeket kedveli. Több ernyősvirágú rokonához hasonlóan kétéves növény. Az első évben csak leveleket fejleszt, a második évben növeszti a méretes ernyős virágzatokat viselő akár 2m magasra nyúló szárat. A Dahuriai angyalgyökér  bordázott szára csak a hajtástengely felső harmadában ágazik szét és az oldalágak sátorozó rendszerben állnak: magasságuk eléri, de nem növi túl a főtengelyt. Ennek következtében a  növény  a felső virágzatokat hordozó részén sajátosan jellemző módon kiszélesedik és ellaposodik. A növény szárnyasan összetett levelei, a felfújt levélalapja, összetett ernyős virágzata, ikerkaszat termése a családra általánosan jellemző bélyegek.

Drogja a nyár végén gyűjtött világos színű gyökérzet/Angelicae dahuricae radix/. a gyökérdrog elsősorban terpenoid illóolajokat, furanokumarinokat és angelicotoxint tartalmaz.

Aucklandia lappa  /Aucklandia – Costus  

Számos egyéb tudományos neve ismert pl: Saussurea lappa , Aucklandia Costus , Aplotaxis lappa , Aplotaxis auricula.  Gyakran egyszerűen Costus-nak nevezik.

Évelő fészkes virágzatú erőteljes növekedésű, 1-2m magas, nagy levelű növény, természetes élőhelyén  2500-3300m magasságban él a Himalájában. Többnyire magashegyi réteken található. Kasmírban, Tibetben gyakran a nyírfa erdők aljnövényzetét alkotja/un Costus öv/, általában az árnyékos, nyirkos helyeket kedveli. Napjainkban Kínában  több helyen termesztik/pl Szechuan, Yunnan/ a habitusát tekintve a  honi bojtorjánhoz hasonló növényt. Július augusztusban virágzik. A fészekvirágzatot övező pikkelylevelek  a virágzás idején lilás-kékes színűek. A görbült kaszattermés bóbitát/pappus/ visel.

A drogot szolgáltató főgyökér/Aucklandiae radix/ barna vagy sötétszürke, erősen illatos, kesernyés ízű.. Általában a felső 40cm es részt szárítják és aprítják. Különleges szeszkviterpén illóolajokat/un Costus-illóolajok pl costunolid, dehidrocostus lakton/, szerves savakat, aminosavakat és aminokat tartalmaz. A drog a tradicionális kínai orvoslás/TCM/ 50 legfontosabb gyógynövénye közé tartozik

 Dioscorea oppositifolia/ – Kínai jamszgyökér/ Kínai burgonya

Egyszikű trópusi évelő  lián növény.  A kladisztikai rendszerekben az egyszikűek kládjain belül a főcsoportok előtt helyezkedik el. Földbeli hajtásgumója jellegzetes bunkó alakú, ökölnyi vastag, de a csúcsa felé ujjnyira vékonyodik, szára tekeredik, felfutó; levele nyeles, szórt állású, ritkán átellenes, többnyire szív alakú, a levelek erezete hálózatos tk a hajnalkáéhoz hasonló.  Virágai egyivarúak, a növény kétlaki. Toktermése  háromrekeszű. A növény több kétszikű sajátossággal rendelkezik pl:hálózatos levélerezet, lián szár rendezett kétkörös edénnyalábokkal, nyélre és lemezre tagolódó hálózatos erezetű  levelek,és dacára egyszikű mivoltának két szíklevéllel csírázik.

A jamsz elnevezés félreértést, zavarokat  is okozhat, mivel  gyakran  a hasonlóan gumós édesburgonya/batáta/ fajokat/pl Ipomaea batatas/ is így nevezik. Utóbbiak azonban  egészen más kétszikű  növény családba/Convolvulaceae-szulákfélék/ tartoznak.

 A növény drogja a táplálkozás szempontjából is fontos hajtásgumó-Dioscorea oppositifolia rhizoma. Jelentős fehérje és keményítő tartalma mellett B és C vitaminokat, nyálkaanyagokat és ásványi anyagokat is találunk az élelmiszer-drogban. Emellett piperidin vázas alkaloidok/ pl  diosgenin/ is előfordulnak.

Ephedra sinica –  Sötét csikófark/Kínai csikófark

   Közép Kínában található  közepes termetű//60-80cm magas/ a Gnetum-félék csoportjába sorolt faj. A levelek apró pikkelyszerűek,   fiatalon zöldek, idősebb korban barna színűek rendszerint átellenesen állnak. A virágok egyivarúak a növény kétlaki. A  magkezdeményt és a porzókat fellevél párok övezik, védik. A megporzás után fejlődő magot elhúsosodott színes fellevél pár veszi körül, a termés álbogyó. Az igénytelen, lassú növekedésű növényt több helyen termesztik A magok egyszerűen jól csíráznak, de  a bokros habitusú cserje tőosztással vegetatív úton is könnyen szaporítható.

A drog a hajtás/Ephedrae herba/ Feljegyzések szerint a kínai gyógyászat évezredek óta használja. Közismert aktív hatóanyaga, az efedrin, amely kábítószer listán is szerepe ezért használata korlátozott és folyamatos ellenőrzést igényel.

Fraxinus rhynchophylla Koreai kőris  Természetes élőhelye  Kína északi-nyugati része, a Koreai-félsziget, illetve az orosz Távol-Kelet. Kifejletten eléri a 10-15 m-es magasságot. A lombozata korán elszíneződik.  Legszebb látványt ősszel nyújtja, amikor  a levélszín narancsvörösre vagy bíbor színűre vált. A kőrisekre jellemző szárnyasan összetett leveleinek  levélkéi szélesebbek, nagyobbak mint a hazai kőris fajoké,  különösen feltűnő, hogy a végálló levélke közel kör alakú.

Drogja a kőrisfakéreg:  Fraxini rhynchophyllae cortex.  A fatörzset fiatalabb korban határoló másodlagos bőrszövet/periderma/ gyakran spontán tenyérnyi darabokban válik le, ezt csupán össze kell gyűjteni. Az idős fák harmadlagos bőrszövete/ritidoma/ ellenállóbb, ilyenkor a héjkérget kisebb darabokban, csíkokban távolítják el ügyelve arra, hogy a fa minimális mértékben károsodjon.

A kéreg biológiailag értékes elsősorban fenoloid típusú vegyületek tárháza. Eszkulin, eszkuletin tartalma  1% körüli érték. Újabban lignán származékokat/ fraxetin/, szekoiridod vegyületeket és alkaloidokat találtak a Távol Keleten nagyon népszerű kéregdrogban.

Lycium barbarum – Ördögcérna

Agresszív növekedéséről, ellenálló, mindent elfojtó terjedéséről kapta a nem éppen hízelgő magyar ördögcérna nevet. A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, 1- 3 méter magasra megnövő, fiatalon felálló, később ívesen lehajló, tövises ágú cserje tarackszerű gyökereiről nagyon sok hajtást hoz, gyökérsarjakkal klonálisan is gyorsan szaporodik és terjed.

A faj génentruma kínai léptékkel mérve aránylag kis terület: a Sárga folyó síksága Ningxia Hui és Xinjiang Uygur  Autonom területen  Mongólia és Kína határán található. Magyarországon jövevénynövény, korábban jól fedő sövénynek ültették országszerte, majd kivadult. Szárazságtűrő, igénytelennek tekinthető növény. Elviseli a szennyezett levegőt és a köves, törmelékes vagy szikes talajt. Mivel tarackol, alkalmas rézsűk megkötésére.

A Kína szerte elterjedt közeli rokonfaj/ökotípus!?/ a Lycium Chinense . Tartalmi értékek tekintetében  alulmarad a Lycium barbarummal szemben.  A Lycium Chinense   egész Észak-Kínában pl  Ningxia, Gansu, , Qinghai, Shanxi területein őshonos. Kínában mintegy 82 ezer hektáron évente 96 ezer tonnát termesztenek belőle.

Lándzsás vagy keskeny hosszúkás levelei nyélbe keskenyedők, kopaszok, 2-6 cm hosszúak. a növény egész nyáron folyamatosan virágzik. Halványlila tölcséres virágai a levelek hónaljában hosszú kocsányokon egyenként vagy párosával ülnek. Termése sokmagvú, skarlátvörös színű bogyó. A termésekben kősejtek találhatók,szigetszerű csoportokban a termésfalban.

A termés adja a drogot/Lycii fructus/ népszerű kínai nevén: goji bogyó. Ki ne hallott, vagy olvasott erről a sikernövény-drogról? A jelenleg fellelhető, tudományos kutatásokra alapozott népszerűsítő szakirodalmak, mint számos megbetegedésben segítséget nyújtó, illetve megelőzést kínáló, magas antioxidáns- és vitamintartalmú „szuperélelmiszert” emlegetik. Összetevőinek, biológiailag aktív alkotóelemeinek internetes  áttekintése alapján is méltán sorolható a szupertáplálék/superfood/ kategóriába.  A teljesség igénye nélkül sorolunk fel néhányat:

Több mint 20% részben szervezetben is hasznosuló élelmi rostot tartalmaz, többet mint a zabkorpa. Mintegy 20 különböző aminosavat és számos esszenciális zsírsavat találunk benne.

Orac értéke, vagyis szabad gyököket blokkoló antioxidáns kapacitása az egyik legmagasabb az élelmiszerek között.

Rák ellen hatékony LBP poliszacharidokban az  eddig ismert leggazdagabb drog. Karotinoid vegyületei segítik a szép bőr védelmét, Magas kalcium és magnézium tartalma erősíti a csontokat és  az izomműködést.

 Persicaria tinctoria / Syn Polygonum tinctorium/ – Festő/Japán keserűfű.  Kínában  évszázadok óta  ismert festőnövény, amely később került át Japánba. Észak-Kínában ma is termesztik főképp  Hebei, Shanxi, Tianjin tartományokban.

Egyenes, felálló szárú,  tk kerek levelű egynyári növény a keserűfüvek növénycsaládból. A családra jellemző pálhakürtő/ochrea/ hártyás, rojtos szélű, barnásvörös. Késő nyáron virágzik és ősszel terem. Kerek-oxálsav tartalmuk miatt savanykás ízű- levelei szárításkor kékeszöldre színeződnek. Magjai rövid ideig életképesek, rosszul csíráznak.

Levéldrogja/ Persicariae tinctoriae folium/  – 4-5% kék indigófestéket/ indirubin, indigó, naftilamin származékok/ tartalmaz és régóta használt festőnövény Kelet Ázsiában.  Emellett figyelemre méltó a levelek magas polífenol és oxálsav tartalma.

Zanthoxylum piperitum – Szecsuáni bors/ japán bors

Lombhullató cserje vagy kis fa Kína, Japán, Korea hegyeinek gyakori növénye a Rutafélék/Rutaceae/ növénycsaládból.. Magyar elnevezése szecsuáni származására utal. A japán, tibeti, nepáli, butáni és a kínai konyha közkedvelt fűszere.

 Átellenes állású, szárnyalt levelei mutatósak. A levélalapok tüskések. Egylaki növény, egyivarú virágokkal. Jelentéktelen, sárga virágai május-június hónapokban nyílnak. Ragyogó vörös terméseii őszre bíborszínűvé érnek. Termést a 2-3 éves növény hoz.

A szecsuáni konyha nagy mennyiségben használja, ezért kapta a szecsuáni elnevezést, de Japánban is széleskörűen alkalmazzák. Kelet- és Dél-Ázsiában több Zanthoxylum faj termésfalát, esetleg citromillatú levelét is felhasználják fűszerként. Így a tibeti nemzeti eledel, a momos, jak hússal töltött, szecsuáni borssal, fokhagymával, gyömbérrel ízesített, derelye szerű tészta. Hozzá csípős chiliszószt kínálnak.

 A fűszert nem a magja hanem toktermésének vöröses. szárítva barnás temésfala/perikarpium/ adja. A termés belső fekete, és kemény magját eltávolítják (nem mindig tökéletesen, az ilyen terméket, melyben látjuk tele van kis fekete fényes magokkal, lehetőleg ne vásároljuk meg, mert ha ráharapunk az ételben igen kellemetlen élményben részesülhetünk,, az átválogatása pedig eléggé időigényes Egészben vagy őrölt formában használjuk, és több ázsiai fűszerkeverék alkotórésze.

Az íze friss borsos, a citrom és a menta ízzel keveredve .Érdekessége, hogy elzsibbasztja a nyelvet egy időre. Ne gondoljuk, hogy annyira, mint egy fájdalomcsillapító injekció a fogkezelésnél. Csak kellemesen finoman, amitől még nyugodtan tudunk tovább enni és beszélni is. A szecsuáni bors az egyik összetevője a tradicionális kínai ötfűszer keveréknek . (2 rész édeskömény, 2 rész csillagánizs, 1 rész szecsuáni bors, 1 rész fahéj és 1 rész szegfűszeg).

Csípősséget okozó vegyületei telítetlen polikarbonsavak amidjai. Tipikus aromáját illóolajok adják További nem illékony anyagai a flavonoidok, terpének, alkaloidok, és lignánok.. A levelek aromájukat a mono és szeszkviterpén származékoknak köszönhetik.  A szárított terméshéjban két szerotonin származékot,  alifás (nyílt szénláncú) aminosavakat, flavonoidokat, polifenolokat, glikoproteineket mutattak ki.

Az Életbogyót a hagyományos kínai orvoslás már 2000 éve használja. A világ egyik legrégebbi gyógyhatású bogyós növényeinek egyike. Hazánkban  ma még különlegességnek számít, Ázsiában azonban régóta termesztett növény.

Hivatalos neve Kínai kúszómagnólia –  Schisandra chinensis.

 Termését azért hívják ötízű gyümölcsnek, mert megtalálhatók benne az édes, savanyú, keserű, erős és sós ízek. A termés ugyanis édeskés-savanyú, a magja keserű és erős ízű. Levelei is fogyaszthatók tea formájában: ezeknek sós utóízük van. Eredetileg Japánban, Koreában és Észak- Kínában honos. Akár több méter magasra is megnő ez a kúszónövény, és kedveli a félárnyékot. Már a második évben teremhet, lombhullató és télálló. Virágai májusban jelennek meg: erősen illatoznak, fehér vagy halvány sárgás-rózsaszínűek. Termése szeptember-október környékén érik, a bogyók átmérője körülbelül 6 mm, melyek 10 cm átmérőjű fürtökben nőnek. A hagyományos kínai orvoslás már 2000 éve használja. A világ egyik legrégebbi gyógyhatású bogyós növényeinek egyike.  Gyógyító hatásai tudományosan bizonyítottak.

Májusban megjelennek erősen illatos virágai. Teljesen télálló, betegségekkel szemben ellenálló. Szeptember, októberben érnek 10-cm es fürtjei. A bogyók 5-mm átmérőjűek nyersen vagy főzve fogyasztják. A gyümölcs húsa és héja édes-savanyú, a magja keserű és erős, az összerágott leveleknek sós az utóíze – ezért hívják ötízű bogyónak. Utazáskor szárított formában viszik magukkal a kínaiak. Kínában az egyik legfontosabb gyógynövény.

Fitovegyületei: Gomisin, Schizandrin, Lignans, Beta-Sitosterol. A Béta-Sitosterol a leghatékonyabb szterol, a szexuális hormonokhoz hasonló növényi szubsztrátum, amely a húgyvezetékhez közeli prosztatarészek ösztrogén receptorainál jelenik meg, így csökkentheti az ösztrogén növekedési ingerét.

Fitovegyületek mellett, a schizandra gazdag ásványi anyagokban, vitaminokban (C és E) és alapvető olajokban. Lignán tartalma a gyümölcsmagban 7-19%-os.. A húsos levelek nedve értékes kozmetikai és gyógyászati alapanyag. A kozmetikai ipar fontos alkotóeleme samponok, krémek, szappanok előállításakor. Bőrbetegségek esetén tonikként általánosan alkalmazzák. A kínai nők a tonizáló Schizandra bogyókat fiatalító szerként, valamint a testi és a szellemi jó közérzet harmonizálójaként használják. Erősíti az immunrendszert, növeli a sejtek, szövetek oxigénfelvételét, ezen keresztül a sejtek energiaellátását. Csökkenti a vér koleszterinszintjét

A Schizandra a távol- keleti országokban ősidők óta használt gyógynövény. Kinában a Shenmai San gyógynövény keverék egyik eleme, amely szív- és érrendszeri megbetegedések esetén javallott.

 

 

Kategória: blog, Taxontárlat | Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Gyógyszerkönyvünk új kínai gyógynövényei bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Alaktan/ levél / – csatornás levél

A csatornás levél hosszúkás  húsos lemezű, közepe mentén  lefutó bemélyedt árkot tartalmazó    levél/Pl Muscari neglectum-fürtös gyöngyike/. Letöltések12 A redőzött lemezű méretes legyezőpálma leveleknél gyakran a levélnyélen találunk egy hasonló vízlevezető csatornát, amely a nagy levelekre hulló vizet a törzshöz vezeti, vagy tőlevelek esetében  a talajra, közvetlenül a gyökerekhez  továbbítja.Letöltések11

Kategória: Botanikai szemléltető | Címke: , | 1 hozzászólás