Arhívum
- március 2018
- február 2018
- január 2018
- március 2016
- február 2016
- január 2016
- december 2014
- november 2014
- október 2014
- augusztus 2014
- április 2014
- március 2014
- február 2014
- január 2014
- december 2013
- november 2013
- május 2013
- április 2013
- március 2013
- február 2013
- január 2013
- december 2012
- november 2012
- szeptember 2012
- augusztus 2012
- július 2012
- június 2012
- május 2012
- április 2012
- március 2012
- február 2012
- január 2012
- december 2011
- november 2011
Legutóbbi bejegyzések
- Vastagodás típusok fásszárú egyszikűeknél
- A halofita növények sókiválasztása
- Ahol a víz minden cseppje kincset ér
- Összeboruló sárkányfák alagútja
- Guilin – a kúpkarsztok mesevilága
Legutóbbi hozzászólások
- Meszes-Tóth Eszter - A Taxus és a taxol
- Lukács Ferenc - A mikorrhiza
- A - Alaktan/ levél / – levélerezet
- Millie - Alaktan/ termés / – apokarp termőtáj
- Helaine - Alaktan/ termés / – csoportos termések
Guilin – a kúpkarsztok mesevilága
Kategória: A Természet Világa, blog
Címke: Guilin, kúpkarsztok Kínában
Guilin – a kúpkarsztok mesevilága bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Axum– a sztélék mezeje Bougainvilleákkal
Axun/Axum/Aksum 2105 m magasságban a Simien hegység peremén az Etióp Magasföldön található ősi város, egy jelentős kulturális és vallási emlékhely. Sába királynőjének egykori városa templom-, és palotaromokkal (80%-a még mindig feltáratlan!), és olyan obeliszkekkel, amelyek kifaragása és felállítás módja a mai napig nem ismert. A város területén számos építészeti emlék maradt fenn már a legkorábbi történelmi időkből. Az első kisebb obeliszkek a Kr. e. 5000-2000 közötti időszakra datálhatóak.
A város a IV.-VI. században élte fénykorát. Az Axumi Királyság ekkor Afrika politikai, gazdasági és kulturális központja. Ezana király uralkodása alatt Axum kedvező fekvését kihasználva a város a Földközi-tenger és az Indiai-óceán közötti kereskedelmi útvonalak ellenőrzésével régió legfontosabb államává vált. Kapcsolata főleg a keresztényvidékekkel volt erős, ennek is köszönhető, hogy a város már a IV.század-ban felvette a keresztény hitet. A krónikák szerint Frumentius türoszi misszionárus hozta el a vidékre a kereszténységet. A város ekkortól a birodalom (és a későbbi Etiópia) egyházi központjává vált és első fővárosa lett.
Etióp Magasföldön található ősi város, egy jelentős kulturális és vallási emlékhely. Sába királynőjének egykori városa templom-, és palotaromokkal (80%-a még mindig feltáratlan!), és olyan obeliszkekkel, amelyek kifaragása és felállítás módja a mai napig nem ismert.
A város területén számos építészeti emlék maradt fenn már a legkorábbi történelmi időkből. Az első kisebb obeliszkek a Kr. e. 5000-2000 közötti időszakra datálhatóak.
Legismertebb, híres uralkodója Ai Zhana (320 -360 között uralkodott). Az Etióp Felvidék, Dél-Arábia(Jemeni Királyság) és a Római birodalom(Nagy Konstantin császár) közös szövetségi szerződésének megkötésével Axum a fontos afrikai kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzést gyakorolta egészen az Óceán partig. A „Királyok Királya” Ai Zhana is áttért a keresztény hitre, és a kereszténységet hivatalos államvallás rangjára emelte. Ebben az időben Axum a világ egyik első keresztény vallású birodalmának fővárosa volt.
A város a kapcsolatba került az iszlámmal is. Amikor Mohamed elmenekült Mekkából, lányát és vejét Axumba küldte a király oltalmába ajánlva őket. A velük érkezett menekültek közül sokan később sem tértek vissza Arábiába és az Axumi Királyság magas tisztségeit is elnyerték. Az arab hagyományok szerint a király (titokban) felvette az iszlámot, míg az etióp emlékezet azt őrizte meg, hogy a muszlimok tértek át a kereszténységre.
A VII. századtól az iszlám közel-keleti és észak-afrikai terjeszkedésével megindult az Axumi Királyság hanyatlása mely a város gazdasági szerepének és lakosságának csökkenéséhez vezetett. Az etióp állam késő középkori újjászületésekor a központ délebbre, a magasföld belső régióiba került át, Axum egyházi vezető szerepe a közeli Lalibela mellett azonban később is fennmaradt.
Ma Axum Etiópia legszentebb városa melyet évente rengeteg zarándok látogat meg. Elsősorban a január 6-án ünnepelt Vízkereszt/ timkat/ és a novemberben tartott Sioni Mária ünnepe vonz sok vendéget. A sztélék mezeje pedig az idelátogató egyre nagyobb számú turista számára egyedülálló látványosság. A turisták fogadására, a vendéglátásra szolgáló infrastruktura kiépülőben van. 1980-ban az UNESCO felvette a város régészeti helyszíneit a Világörökség listájára.
A város legismertebb építészeti emlékei a III. századtól elterjedt, a királyok és a nemesek sírjait jelző sztélék és obeliszkek. A kőoszlopok közül a legnagyobb 33 méter magas. A földből kiemelkedő rész alatt több méter mélyen alapozták meg az építményt, és a jól kiszámított ellensúlyok miatt a sztélék zöme 2000 év alatt sem dőlt le. A köveket többnyire az építtető király vagy nemes emblémái,és ősi geez nyelvű bibliai feliratok díszítik.
A szürke gránitból készült faragott, díszített kőoszlopok átlagos magassága 3-4 méter. Eredetileg hét kő obeliszk csoport állt, amelyek közül néhány már összeomlott, de még ebben az állapotban is fenséges látvány a sztélék mezeje.
Az oszlopligetet sok helyen a Bougainvillea / murvafürt/ pompás bokrai díszítik. A növényt a hasonló nevű tengerész admirális fedezte fel Braziliában. A felfedezések után került át Európába, ahol ma a mediterrán vidékeken kivadulva és tovább terjedve a természetes növénytakaró része lett, emellett számos változatban kultivált kedvelt dísznövény. Papírvirágnak is nevezik a pergamenszerű levelei miatt. Csavarodott liánszárú bokros kúszó cserje szúrós képletekkel. Fő díszei a tömegesen virító színes fellevelek. A tölcséres apró virágok általában kettős bogban/hármasával egy csoportban/ állnak a különböző színű fellevelek körében.
Egy 24 méter magas, 1700 éves obeliszket az olaszok 1937-ben öt részre törve Rómába szállítottak és ott állították fel. A műemlék visszaadása (melyet egy 1947-es ENSZ határozat is előírt) komoly diplomáciai feszültségeket okozott a két ország között és az 1940-es években az oszlop a nemzeti ellenállás szimbólumává vált. Végül Olaszország 2005-ben adta vissza az obeliszket (egy Antonov-124-essel szállították három részre vágva részenként külön összesen három fuvarral Axumba), melynek helyreállítási költségeit (4 millió dollár) az olasz kormány állta. A műemlék 2008 óta újra a városban áll a sztélék mezején.
Kategória: A Természet Világa, blog
Címke: Axum, Axum a sztélék mezeje
Axum– a sztélék mezeje Bougainvilleákkal bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Sigiriya –kéjlak, vagy budhista mintagazdaság?
A Sigiriya, vagyis Oroszlán-szikla néven ismert gránittömb Srí Lankán található, a fővárostól, Colombótól 160 kilométerre északkeletre. A sziklát és környékét az UNESCO a világörökség részének nyilvánította 1982-ben. Egyike a világ legnagyszerűbb régészeti és természeti csodáinak, amelyet évente több százezer ember keres fel.
A tekintélyes méretű vörösesbarna monolit kétszáz méter magasan emelkedik ki a körülötte lévő, buja, zöld őserdőből. Geológiai szempontból a Sigiriya szikla egy rég kialudt vulkán megkeményedett magmája, mely körül a természet minden mást elerodált és most a sík trópusi dzsungel közepén egyszer csak kiemelkedik egy hatalmas, 2oo m magas gránit hasáb.
A szikla lábánál, és a tetején romok vannak. A szingaléz Mahavamsa krónika szerint az V. században élt híres/hirhedt Kasyapa király rezidenciája volt ez a hely. A nagy Dhatusena egyik fiát Kasyapa-nak hívták. aki élve befalaztatta az apját, majd jogilag a féltestvér bátyjára, – a királynő fiára Mogallanara-, öröklődő trónt elbitorolta. Mogallana menekülésre kényszerült nyomában Kasyapa bérgyilkosával. Indiába ment, és megesküdött, hogy bosszút áll. Sereget gyűjtött, visszatért, és trónjáért harcot indított. Sigiriya alatt a csatában Kasyapa harci elefántja egy ingoványos helyre tévedt, ezért a király visszafordult. Serege ezt látván azt hitte, meghátrált, és ők is visszavonultak, szétszóródtak cserben hagyva a vezért. A király a csatamezőn hirtelen egyedül maradt ellenségeivel szemben. Tudta, hogy a testvére nem fog megkegyelmezni neki és saját kardjába dőlt 495-ben 18 évnyi uralkodás után..
Alternatív történetek szerint Dhatusena király kezdte el az építkezést, majd halála után a fiú Kasyapa fejezte be a munkálatokat az apja iránti tiszteletből. Ismét más történetek arról szólnak, hogy Kasyapa egy kéjenc király volt, Sigiriya pedig csodálatos kéjlak palotája. A haláláról szóló történetek is a sztoritól függően változnak.
A tudományosan hivatalos elmélet szerint, melyet az archeológia kutatások is alátámasztanak – Sigiriya sohasem volt királyi lakhely, inkább egy buddhista kolostor és gazdaság már a Kasyapa előtti időkben is. Ez az elmélet azonban hidegen hagyta a helyieket, így az idegenvezetők a romokat mint egy kegyetlen 500 ágyasával itt élő playboy király palotájának részeit mutatják be ma is.
Az épületegyüttesben sziklatemplomok, fürdők, tavak, barlangok és Ázsia legrégebbi tervezett kertjei találhatók. Itt láthatóak a világörökség részét képező “Sigiriya-i asszonyok” freskói, és a tükörfal/a fal tégláit hajdanán tojásfehérjével és mézzel fényesítették ki, olyan eredményesen, hogy csillogása és képhatása a tüköréhez vált hasonlóvá/, ez abban a korban annyira különleges jelenség volt, hogy versek születtek róla. Az egészet úgy kell elképzelni hogy a keskeny úton az egyik falra festették a fedetlen keblű hölgyeket, a másikat pedig addig kezelték, csiszolták (újra és újra), míg a sima felület vissza nem tükrözte a freskókat.
A mai látogató mintegy húsz erotikus sziklafestményt csodálhat meg. Eredetileg 200 ehhez hasonló falfestmény borította a sziklák felszínét. A freskók különböző nőket ábrázolnak – ázsiai, afrikai jellegűt – más-más arcformával, ékszerrel és ruhával – de azonos keblekkel. A legenda szerint ezek a hölgyek mind Kasyapa király háremének voltak a tagjai. Egy másik jobban elfogadott modern elmélet szerint Tara, a tantrikus buddhizmus egyik legfontosabb alakjának megjelenési formáit ábrázolják a freskók, ezért egyformák az asszonyok keblei.
Híres látványosság emellett az Oroszlán terasz, valamint a szikla lábánál elterülő Vízikert.. A XII század derekán a tükörfal még feljegyzésekre ihlette a szerzeteseket és a látogatókat. A XIV században pontosan nem ismert okokból / talán a ma is a sziklahasadékokban itt élő agresszív ázsiai óriásméhek túlszaporodása miatt?!/ a hely hirtelen elnéptelenedett, feledésbe merült. 1828-ban újra felfedezték a romokat.
A területen két palota komplexum található: egyik a szikla lábánál, ez volt a téli palota (a száraz évszakban lakták), a másik a szikla legtetején, az volt ez a nyári palota. A sziklát széles körben egy 6 méter mély vizesárok vette/veszi körül tele krokodilokkal. A téli palotához nagy víztárolók tartoztak medencékkel, csatornákkal, kertekkel. Több forrás is tör itt elő a mélyből, azok vizét is felhasználták amellett, hogy természetesen az esővizet is gyűjtötték. A források táplálták részben a szikla tetején lévő medencéket és csatornákat is.
A téli kertekből a gyakorlatilag függőleges falu szikla tetejére egy közel 1200 lépcsős úton lehet felmenni kitérőkkel, pihenőkkel. Az erődítmény legfelső szintjére az un „Oroszlán terraszról” egykor egy hatalmas, kőbe faragott oroszlán száján keresztül vezetett az út, mára csupán a helyszínnek nevet adó fenevad mancsai maradtak meg. Innen kemény és bátorságpróbáló úton néhol keskeny, dróthálóval védett vaslépcsőkön mehetünk fel a szikla tetejére /a korabeliek bambusz állványokon vagy a még hajmeresztőbb úton, a sziklába vágott mélyedéseken közlekedtek!/. A meredek úthoz hozzá kell még képzelni a sziklafal mentén szinte állandó hatalmas szelet is.
.A tetőről – részben a lépcsőzés miatt is – lélegzetelállító a panoráma. Nem csak Srí Lanka óriási kiterjedésű őserdővel borított síkságát tárja elénk, hanem a palota nagyszabású és művészien megszerkesztett alaprajzát is szimmetrikusra tervezett sziklára telepített kertjeivel. A vízikertek a legbámulatosabbak, fejlett vezetékrendszer látja el őket, mely több szinten működött, és csatornákat, víztározó medencéket, föld alatti kerámiacsöveket és hűtőberendezést is tartalmazott. A falnál található vízikertektől elkülönülő kisebbekben valaha sok pavilon, árnyékos udvar, frissítő medence és ciszterna volt.
A Sigiri feliratokat az archeológus Senarath Paranavithana fejtette meg. Kutatásait a népszerű kétkötetes Sigiri Graffiti-ben tette közzé, valamint ő írta a Story of Sigiriya című könyvet is.
Kategória: A Természet Világa
Címke: oroszlán szikla Sri Lankán, Sigiria-i asszonyok, Sigiriya
Sigiriya –kéjlak, vagy budhista mintagazdaság? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A Perito Moreno gleccser
A Perito Moreno-gleccser a Los Glaciares Nemzeti Park hatalmas gleccsere Argentínában, egyike Patagónia legismertebb turistalátványosságainak. Csipkés tetejével, beszakadt jégalagútjaival, jegének tiszta mélykék erezetével maga a földreszállt természeti csoda. Mindössze néhány jégmező van a világon, amelyik a globális felmelegedés ellenére is tovább növekszik, a Perito Moreno gleccser is ilyen. Mivel a hóolvadás következtében az Andokból érkező csapadék táplálja, ennek köszönhetően a jégfolyam egyre nagyobb területen nyúlik be az Argentino-tóba.. Úgy tűnik nem minden gleccser reagál ugyanúgy az éghajlatváltozásra. Ez az óriási jégfolyam fittyet hány a globális felmelegedésre. Ennek okát valószínű a vízgyűjtő területén gyakoribb és nagyobb mennyiségű csapadékkal lehet magyarázni.
A 34 km-es, híres gleccser a tó aljzatára támaszkodik, jégprofilja a vízszint fölé 50-60 m magas falakkal emelkedik. Télen előrenyomul, nyáron kissé visszahúzódik. Téli terjeszkedése során egészen az L-alakú tó szemközti partjáig is elér, és természetes gátként kettéválasztja a tavat. A tavat egyik oldalról folyók táplálják, másik oldalon folyó vezeti el a vizét, így mikor a jég kettéosztja a tavat, több m vízszint különbség is lehet a két tórész között. Mikor a jég nem bírja tovább ezt a különbséget, általában komoly médianyilvánosság mellett összeszakad ez a jégtorlasz, majd kezdődik minden elölről. 1917 és 2006 között 17 szer képződött jéggát a tavon, ebből is látszik milyen gyorsan növekszik a gleccser.(2 m/ nap!!!). Ez az igen látványos természeti folyamat nem szabályos ciklusban ismétlődik, gyakorisága egy és tíz év közé tehető. A gátszakadás általában a tavaszi hóolvadás idején történik.
A Moreno-gleccser hírnevét lenyűgöző méretei és szépsége mellett a homlokán lejátszódó látványos jégomlásoknak is köszönheti. Gyakran háztömb nagyságú jégtömbök szakadnak a tóba. Legfőképp azért, mert a helyszín buszokkal is könnyen megközelíthető a közeli El Calafatetól . A jól kiépített kilátóteraszokról pedig sok száz ember figyelheti és fotózhatja egyszerre a 4 km széles gleccservég jégszirtjeinek tóba zuhanását. A gleccser Földünk egyik leggyorsabban növekvő és pusztuló jégkolosszusa, állandó látható és hallható mozgásban van. A kilátópontokon folyamatosan hallani lehet a recsegő, csattanó hangokat, amit a mozgáskor fellépő feszültség okoz. Néha kisebb, néha nagyobb darab jégtáblák töredeznek le a hatalmas “jégfolyóról”
A tó és a gleccser együttese egy dinamikus, folyton változó tájat alkot, amely évente turisták ezreit vonzza ide, akik: megcsodálhatják a csillogó fehér és a mélykék pazar színjátékát, a természet elemi erejét.
Kategória: A Természet Világa
Címke: Los Glaciares Nemzeti Park, Perito Moreno, Perito Moreno gleccser
A Perito Moreno gleccser bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Komodo – a sárkánysziget
Komodo az Indonéz szigetvilág kis szigete. A mintegy 17500 sziget közül mégis az ismertebbek közé tartozik az alig 390 km² kiterjedésű és 2000 helyi lakost számláló földdarab. Kopár trópusi hegyek, helyenként zöld fűvel borított hegyoldalak, olykor néhány fa és bokor is feltűnik, a parthoz közeli részeken összefüggő szavanna A hajón érkező számára az első pillantásra a híres sziget elég kietlen hely benyomását kelti.
A sziget hírét nevét a komodói varánusznak, népiesen a komodói sárkánynak köszönheti. Földünk legnagyobb gyíkjának természetes élőhelye, mely a nevét is a szigetről kapta. A komodói sárkány egyáltalán nem okád tüzet és mindössze egyetlen feje van. A varánuszokhoz tartozik , nevét a holland tudós Ouwens 1912-ben írta le először, aki a hatalmas gyíkot Varanus komodoensisnek nevezte el. Ismertebb neve: komodói sárkány vagy komodói varánusz. A holland kormány, felismerve a faj veszélyeztetettségét, 1915-ben a gyíkok védelmét rendelte el. A komodói sárkány mára egyfajta élő legendává vált. A felfedezése óta eltelt évtizedekben számos ország indított expedíciót a szigetre a faj vizsgálatára.
A 30 kilométer hosszú Komodót és a mellette található kisebb Rinca szigetet kivéve másutt nem él az óriásgyík. Gyenge hosszútávúszó lévén kénytelen beérni a környékkel. Az elszigeteltségnek azonban előnye is volt, mégpedig a háborítatlanság. A komodói sárkánygyík a szigeten mindig csúcsragadozó volt, tartósan a táplálkozási lánc végén sikerült magát pozícionálni. A stresszmentes körülményeknek köszönhetően a legnagyobb példányok mérete eléri a 3 méter feletti hosszúságot és 100 — 120 kilogrammos súlyt. Ráadásul a szigetet mintha neki teremtették volna. A kietlen és száraz vidék jelentős részét magas hegyek és a lesből való támadásra kiválóan alkalmas erdők és bozótosok tarkítják. Komodo ideális sárkánynevelde és sárkányhajlék.
A Komodói Nemzeti Park turisták számára fenntartott üdülőfalujában Loh Liangban lehet szállást szerezni, és itt van az igazgatóság épülete és az ügyeletes parkőrök szállása is. Az üdülőfalun kívül csak egy szerény halászfalu áll még a tengerparton innen fél óra járásra, a változatosság kedvéért Komodo a neve!
A szigeten a sárkánygyíknéző túrákat csak vezető kíséretében lehet csinálni. Komodón nem lehet csak úgy önállóan bóklászni, óriásvaránuszokat becserkészni.. A parkőrök külön figyelmeztetnek, hogy a sárkánygyík veszélyes, lesből támad, és kevés az esély a menekülésre. Ha szükséges villámgyors vágtára/18km/óra sebességgel/ is képes az óriáshüllő, ha érdekei úgy kívánják. Villás nyelvét azért dugja ki, mert csak így tudja a szagokat érzékelni.
A komodói sárkányok nemcsak a vaddisznókat. szarvasokat és a helybéliek kecskéit tekintik eledelüknek, hanem fiatalabb sárkánytársaikat is. Ezért a kicsinyek kénytelenek a fa koronái közt élni, míg fel tudják venni a harcot a többiekkel. A kannibál sárkányok a döghúst sem vetik meg, és jobb híján óvatlan helyieket és eltévedt magányos, esetleg árnyékban elszunnyadó turistákat is jóízűen fogyasztanak. A sárkánygyík harapása is mérgező/ a nyálában élő baktérium miatt/, ezért a sebesült akkor sem él sokáig, ha elmenekült. Eddig összesen 8 emberi áldozatot írtak a sárkánygyíkok számlájára a szigeten, úgyhogy még a vadőrök kíséretében sem árt az óvatosság a Világörökség részét képező nemzeti parkban.
Kategória: A Természet Világa
Címke: Komodo szigete, komodoi sárkánygyík, Komodói varánusz, Varanus komodoensis
Komodo – a sárkánysziget bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Pinnawala – az elefánt-árvaház
Sri Lanka szent és ikonikus állata, a fenséges elefánt. Az Ázsiai elefántok egyik alfajához tartozik, kisebb termetű, mint afrikai rokonai. Hála az elefántokat itt övező tiszteletnek Srí Lanka még napjainkban is jelentős egyedszámú egészséges elefántpopulációval rendelkezik. Egy 2011-es tanulmány szerint több mint hétezer elefánt jár kel szabadon a sziget dzsungeleiben.
A magasfokúan szocializált és rendkívül intelligens elefántok csoportjaival jó néhány Sri Lankai nemzeti parkban találkozhatunk, különösen a friss füves, forrásokkal, kisebb tavakkal rendelkező területeken. A látogatók igazán közelről a Pinnawala – i Elefánt Árvaházban láthatják őket. Itt több mint 30 éve viselik gondját az árván maradt elefántoknak. 1975-ben hét árvával indult útjára ez az elefántvédelmi központ. Ma az idegenforgalmi célok mellett tanulmányozzák és védik az állatokat, valamint egyedülálló programot indítottak a gondozott és a vadon élő állatok közötti kapcsolatok építésében és az elefántok szaporításában.
Mára Sri Lankán az egyik leglátványosabb turistalátványossággá nőtte ki magát a Kegalle-tól néhány kilométerre található Pinnawella-i Elefánt Menhely (Elephant Orphanage). Az árvaházat az elárvult, sebesült, beteg és természetes lakhelyüket elvesztő elefántok megmentésére hozták létre.
Alapítása óta sok, főleg a polgárháborúban taposóaknára lépett sérült elefánt és szüleit vesztett elefántbébi, talált itt békés otthont magának. A rezervátum területén nemcsak az elefánt-bébik, de a felnőtt állatok is szabadon kószálhatnak, természetesen a gondozók folyamatos felügyelete mellett, nehogy véletlenül veszélyeztessék a túl kíváncsi látogatókat.
Pinnawela (vagy Pinawala) városkában délutánonként megáll egy időre az élet. A forgalmat leállítják, az árusok kiállnak a boltjuk ajtajába, a turisták fotomasináikat babrálva izgatottan várják az elefántfürdetéshez levonuló hatalmas csordát. Ilyenkor látványos menetben ballagnak kicsik és nagyok a közeli Maha Oya folyóhoz, hogy két órán át élvezzék a vizet, a frissítő lubickolást.
Kategória: A Természet Világa
Címke: Pinnawala
Pinnawala – az elefánt-árvaház bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Alaktan/ termés / – koleoptil és koleoriza
Az egyszikűek gazdaságilag is rendkívül jelentős, nagy csoportjában a pázsitfüvek családjában/Poaceae/ általánosan jellemző termés a szemtermés/caryopsis/. Ebben a terméstípusban a termésfal és a maghéj szorosan összenőtt szövetein belül a tartalék tápanyagokban gazdag raktározó szövetet/endospermium/ és az embriót a módosult egyetlen szíklevél az un pajzsocska/szkutellum/ éles határzónával választja el egymástól. A szövettani képen jól látszik a magtérfogat jelentős részét kitöltő tartalék szövet/endospermium/ és az oldalra szorult szkutellummal borított csíra/embrio/.
Az érett csíraképes termésben a csírázás kezdeti szakaszában fejlődésnek induló új növényke hajtáskezdeményét az un rügyecskét/plumula/ a koleoptil rügyhüvely, míg a gyökérkezdeményt az un gyököcskét/radicula/ a koleoriza/gyökérhüvely/ burkolja. Mindkét „kesztyű újj”-szerű védő képződmény a szövettani vizsgálatokra alapozott vélemények szerint elsősorban a szkutellumból, annak is a középső mezokotil részéből ered. Ez a helyzet a mellékelt kukorica szemtermés mikrofotón is szépen látszik. Ugyanakkor az is szembe tűnő, hogy a mezokotil létrehozásában a bipoláris embrió hajtás és gyökérkezdeményét összekötő un embriótengely/axis/ is szerepet játszik. Nem ördögtől való elrugaszkodott – bár sokak által vitatott – nézet, hogy a koleoptil és a koleoriza sziklevélből és embriótengelyből származó közös eredetű módosult védő képletek.
A koleoptil/rügyhüvely/ tehát egy módosult allevél, a fűfélék csíranövényeinek első un primer lomblevelét/ nem a sziklevelet!/ és hajtáscsúcsát körülvevő hengeres belül üreges képződmény, amely természetes körülmények között segíti a csírázó növény hajtásának felszínre jutását. Emellett a csíranövény fejlődésének kezdetén védi a növény hajtáscsúcsi részét különösen a tenyészőcsúcs későbbi növényi szerveket létre hozó osztódó szöveteit. A koleoptil csak az alapi részen tartalmaz osztódó sejteket. Általában az 1 cm feletti részében csak sejtmegnyúlással növekszik. 4-6 cm hosszúságot elérve, vagy a felszínre jutva a fény hatására a növekedése leáll. A benne tovább fejlődő lomblevél és a hajtástengely ekkor a koleoptil csúcsi részét szétszakítja , áttöri és a primer lomblevél elkezdi saját autotrof életét.
A koleoptil csúcsában képződik a sejtek megnyúlásához szükséges ismert növényi hormon az auxin. Sötétben az auxin egyenletesen lefelé/bazipetálisan/ mozog és az alapi részen osztódással keletkezett koleoptil sejtek az auxin hormon vegyület hatásra erőteljesen megnyúlnak. Ha a csúcsot eltávolítjuk, a sejtek az állandó auxinpótlást nélkülözik, az endogén auxin enzimatikusan gyorsan elbomlik, ezért a dekapitált koleoptil auxint nem tartalmaz és gyakorlatilag nem növekszik tovább.
A koeloriza a primer gyökér védelmét biztosítja. A csírázás kezdetén a markáns megjelenésű főgyökeret hüvelyszerűen körös körül övezi. A csírázás későbbi szakaszában a fejlődő gyökér átszakítja. A főgyökér fejlődése azonban ezután hamarosan leáll. A ki nem fejlődött főgyökér rendszert ezután a mellékgyökerek helyettesítik. A két védő képlet fajtól és környezeti feltételektől függően egyszerre szinkron módon, vagy egymást követve nő ki a szemtermésből.
Kategória: Botanikai szemléltető
Címke: koleoptil, koleoriza, mezokotil, rügyhüvely, szemtermés
Alaktan/ termés / – koleoptil és koleoriza bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Egy titokzatos mauzóleum a tengerparton
A főváros Algír és Tipáza között a főút jórészt a tengerparton halad. A Sahel dombvidéken nem sokkal az ókori romváros előtt egy kis földhalom tetején álló kör alakú építmény, egy sajátos piramis vonja magára a figyelmet.
Lényegében egy mauzóleum, egy rejtélyes sírhalom áll itt, amely az általános felfogás szerint az egykori Mauretánia nagy királya II.Juba és felesége – aki a római hadvezér Antonius és szerelme Kleopátra egyetlen leány gyermeke – II. Cleopátra Selene végső nyughelye volt. Az ókori építmény teljesen kőből épült szerkezet, kívülről kör alakú, belül egy négyzetes alapú gúla(piramis). Lényegében egy klasszikus egyiptomi piramis, amelyet hatalmas kőkockákkal raktak meg még a Római Birodalom virágkorában,Francia elnevezését: Tombeau de la Chrétienne ( „a keresztény asszony sírja”) valószínű az egyik hamis ajtón található kereszt jel után kapta. Arab neve Kubr-er-Rumia vagy Kbor er Roumia, ami azt jelenti, a római nő sírja.
Az épület távolból egy hatalmas megrakott szénakazalhoz hasonlít mintegy 80 000 m 3 követ tartalmaz. Kerülete 185,5m, körben álló 60 masszív ion oszloppal díszítve. Eredeti magassága 40méter volt, azonban a természet erőinek és a vandalizmusnak hatásai miatt jelenleg 30-32,4m. A mauzóleum belső középpontjában egy nagyobb és egy kisebb boltíves kamra van, amelyeket egy rövid folyosó köt össze. Az emlékmű teljesen üres, emberi maradványokat, emlékeket, titkos kamrákat, labirintusokat a számos szakszerű és ennél is több barbár keresés ellenére sem találtak.
1555-ben az akkori algiri pasa, Salah Rais parancsot adott a mauzóleum elpusztítására. A munka megkezdésekor azonban többen váratlanul meghaltak és ezt követően a rombolást leállították. A XVIII. Század végén Baba Mahommed nagyvezír hiába próbálta elpusztítani az emlékhelyet tüzérséggel. Később, amikor a franciák elfoglalták Algériát a part mellett álló mauzóleum sokáig a francia haditengerészet céllövészeti gyakorlatainak kedvelt célpontja volt. Ennek nyomait ma is több helyen látjuk a tetőn.
Juba az utolsó numidiai majd később az első mauretaniai király még kisgyermekként került Rómába, miután apja I.Juba a Caesar elleni vereséget követően öngyilkos lett. Juba már római nevelést kapott, római polgár lett és Rómában vette feleségül Antonius és Kleopátra egyetlen leányát Kleopátra Szelénét. Ezt követően a királyi pár visszatért Afrikába.
Jubában és újdonsült feleségében sok volt a közös vonás: mindketten árván nőttek fel, szüleik öngyilkosok lettek, királyi fogolyként katonai parádén mutogatták őket, római nevelést kaptak. Előkelő származásuk miatt helyzetük politikailag igen kényes volt, így összeházasításuk a rómaiak szempontjából is a lehető legjobb megoldásnak tűnt. A fiatal pár Mauretaniába visszaérve azt tapasztalhatta hogy gyakorlatilag az óriási és akkor még hallatlanul gazdag tartomány teljhatalmú urai lettek. A hatalom nagy felelősséggel is járt, amellyel mindketten jól sáfárkodtak.
Mauretánia kereskedelmi hatalma ekkor kiteljesedett ebben a térségben, ez pedig felvirágoztatta a tartományt. Új városok épültek, a fővárosban Caesarea-ban grandiózus építkezések kezdődtek, világítótorony, hatalmas könyvtár, új királyi palota és templomok épültek. A keleti-egyiptomi hatás pedig visszaköszönt a művészeti alkotásokon, amelyek a görög-római stílust ötvözték az ó-egyiptomival. Királyi udvaruk mágnesként vonzotta a tudósokat szerte a birodalom területéről, s egyfajta kozmopolita központ alakult ki környezetükben.
A korabeli pénzérméken II. Juba és II. Kleopátra Szeléné együtt szerepelnek amely megerősíti a feltevést, hogy a királynő egyenrangú volt uralkodó férjével. II.Kleopátra Szeléné örökölte anyja és apja tettrekészségét, és nem elégedett meg a láthatatlan mindig háttérben álló feleség szerepével, hanem aktívan részt vett a kormányzásban, királyságuk gazdasági, művészeti és politikai életében.
II.Juba számos könyvet írt a görög és latin történelemről, természettudományról, földrajzról, nyelvtanról, festészetről és színházról. Sajnos munkájának csupán töredékei maradtak fenn. A művészetek és tudományok szponzoraként is tisztelték és számos földrajzi expedíciót és biológiai kutatást támogatott. Expedíciót küldött Madeirára és a Kanári szigetekre. Utóbbi szigetcsoport Jubának köszönheti a nevét, mert a beszámolók szerint a szigeten sok vadkutyát láttak(Canis- a kutya latin neve). Több új gyógynövényt is leírt. Tiszteletére egy pálmafa nemzetséget ma is Jubaea néven ismerünk.
A királyi pár több mint két évtizeden át együtt kormányozta Mauretaniát, egészen Kleopátra Szeléné haláláig. Azonban 65 évvel az után, hogy a provinciát egyesítették, Mauretania sorsa újra a feldarabolás lett: Claudius császár két részre osztotta a tartományt.
II.Juba és Kleopátra Szeléné életére pedig a feledés fátyla borult. Két gyermekük született, Kr.e. 10-ben Ptolemaiosz, később pedig egy kislány, akit talán Drusillának hívhattak.
A királyi pár mauzóleuma szerencsésen átvészelte az évszázadok viharait, és a sírhely az érdeklődők számára a mai napig megtekinthető. Algír városától alig ötven kilométerre nyugatra Tipáza romváros közelében az arra járó leróhatja tiszteletét Kleopátra egyetlen lányának síremléke előtt, akinek sokak szerint az arcvonásai adták a mintát a New Yorki Szabadságszoborhoz.
Kategória: A Természet Világa
Címke: II.Juba király, Kleopátra lánya, Kleopátra Szeléne
Egy titokzatos mauzóleum a tengerparton bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Alaktan/ levél / – csatornás levél
A csatornás levél hosszúkás húsos lemezű, közepe mentén lefutó bemélyedt árkot tartalmazó levél/Pl Muscari neglectum-fürtös gyöngyike/. A redőzött lemezű méretes legyezőpálma leveleknél gyakran a levélnyélen találunk egy hasonló vízlevezető csatornát, amely a nagy levelekre hulló vizet a törzshöz vezeti, vagy tőlevelek esetében a talajra, közvetlenül a gyökerekhez továbbítja.